Bár nagyon hasznosak ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy a nap túlságosan felmelegítse házat, éjszaka is szokás a redőny leengedése, hogy elkerüljük a szomszédok tapintatlan pillantásait. Először is két nagyon különböző okot kell megkülönböztetni: a tisztán éghajlati és a kulturális okokat – az elsőt könnyebb megérteni. Spanyolországban napsütéses órák száma majdnem kétszer annyi, mint az északi országokban, például az Egyesült Királyságban vagy Belgiumban – írja a katalán Rac1.
„Spanyolországban nyáron mindenütt le kell engedni
a redőnyöket, hiszen a hőmérséklet könnyen elérheti a 40 Celsius-fokot” – magyarázza Juan Carlos Barajas szociológus közösségi oldalán. A redőnyök napközbeni leengedése segít hűvösen tartani a házat, különösen nyáron, és megakadályozza a hideg bejutását a téli hónapokban. Ha azonban a redőnyök felhúzásának vagy leengedésének oka pusztán éghajlati lenne, sokan tárva-nyitva hagynák őket éjszaka, hogy beengedjék a hűvös levegőt.
A hőszabályozás mellett viszont a magánélet szabályozására és a kíváncsi tekintetek elkerülésére is használják őket. „Napközben behúzzuk az áttetsző függönyöket, hogy beengedjük a fényt, de mások kíváncsiságát ne, alkonyatkor pedig, amikor felkapcsoljuk a ház világítását, és kint sötét van, behúzzuk a redőnyöket, hogy ne lássanak minket. Az otthonunk a várunk, a magánéletünk szent temploma” – magyarázza a szociológus.
A mediterrán kultúrában a katolicizmus hatása dominál,
túl sokat törődnek azzal, hogy „mit fognak mondani az emberek” és a magánélet zárt ajtók mögött zajlik. Ha egyszer otthon vagyunk, senkinek semmi köze ahhoz, amink van, vagy amink nincs. Ez az a hozzáállás eltitkolja, hogy gazdag-e valaki (a hivalkodás hiúság, tehát bűn), vagy szegénységben él. Azt sem szeretjük, ha bárki tud a nyomorúságunkról. A redőnyök elválasztanak minket a külvilágtól, és kényelmes azzal magyarázni, hogy „a függöny a szoba dísze”.
A kontinens középső és északi részén fekvő országok hagyományai viszont mások. „A protestáns etika a közvetlen párbeszédet részesíti előnyben Istennel, közvetítők nélkül. Isten, aki mindenhol jelen van, megítél engem: miért aggódnék amiatt, hogy mások mit gondolnak?”, érvel a szociológus.
Barajas hozzáteszi, hogy
„a protestánsok számára a gazdagság Isten ajándéka, ezért nem kell félni a kérkedéstől. Ugyanígy a szegénység sem szégyen, mivel betöltjük azt a sorsot, amit Isten adott nekünk. Így hát miért költenénk pénzt függönyökre, hogy elrejtsük a szegénységet?”. Emellett az európai mentalitás az, hogy soha ne rejtőzzünk el. „Ha nincs mit rejtegetnem, miért takarjam el az ablakokat?”. Valójában mindkét lehetőség jó hírünk megőrzése érdekében.
Egyrészt, ha függönyök és rolók mögé bújunk, senki sem mondhatja majd, hogy a viselkedésünk helytelen, mert nem fogja látni. Másrészt, ha mindenki láthatja a házunkat és azt, hogy mit csinálunk ott, mindenki ellenőrizheti, hogy tisztességesen viselkedünk-e. „Mindkét esetben alávetjük magunkat a társadalmi kontrollnak” – vonja le a következtetést.
Szóval, a redőnyökhöz való hozzáállás
nem jó vagy rossz, csupán életstílus kérdése.
Kép forrása: Pixabay
The post Miért mi európaiak vagyunk az egyetlenek, akik redőnyt szerelnek az ablakaikra? first appeared on nlc.