Közeleg a fesztiválszezon, amelyet Magyarországon hagyományosan a Kispál-közeli Fishing on Orfű nyit meg hivatalosan. A szokásos programajánló helyett következzen egy szokatlan: olyan együtteseket ajánlunk, amelyek általában kimaradnak az ilyen magazinos felsorolásokból, pedig megérdemelnék a vezető helyet.
Hiába ismerik őket ugyanis (a nagyszínpados fellépőkhöz képest) kevesen, pont olyan szórakoztatóak, mint ők, és sokszor még eredetibbek is.
The Lubricators
Eleve nem értjük, hogy lehet valami ennyire jamaikai és magyar egyszerre, és most nem a napfényes reggae-életérzésre gondolunk. A Lubricators annál sokkal sokszínűbb és életszagúbb: ska, 2tone, dancehall, dub, némi punk (ami nem csoda, ismerve Rieger János frontember egyéb dolgait), a szakértők pedig nyugodtan képzeljék ide az összes vonatkozó fő- és alműfajt.
Azt meg pláne nem értjük, hogy miért nem többszáz fős sátrakat és koncerttermeket töltenek meg kis klubok helyett. Pedig már nagylemezük is van, fent vannak a Spotify-on, meg minden. Ha a szövegek nyelvére nem figyelünk, ez a zene a világ bármely pontjáról jöhetne bármely évből mondjuk 1975 óta. Ha viszont figyelünk, rögtön leesik, hol és mikor vagyunk, ők énekelnek ugyanis a legvidámabban az érzelmileg bántalmazó anyák által ránk hagyományozott transzgenerációs traumáról, vagy arról, milyen az, amikor csak egy 120 forintos konzervmájas maradt a hűtőben. Az egyik legfülbemászóbb és -táncolhatóbb daluknak egyébként az a refrénje, hogy „téged nem szeret senki”.
Péntek, 18:00, Regős Bendegúz Nagysátor
Sorbonne Sexual
A magyar altrockzenekarok koncertjein ugye az a lényeg, hogy az ember betéve tudja a szövegeket, és a közönség rajta kívül eső tagjaival ellentétben pontosan tudja, mit jelent az, hogy „levesek készültek porból, így lettem én is egy új kor hajnalán”, de higgyétek el, nagy élmény az, ha a hangzás ismerős, de a mellékelt költészet teljesen új. A Sorbonne Sexual például lehetne 30Y vagy Elefánt is, ha – altrockos képzavarral élve – hunyorítva hallgatjuk, ha azonban elkezdünk figyelni a szövegekre, hirtelen kikerekedik az egész.
Az egész együttesből, élén Karádi Gergővel, csak úgy árad a bölcsészkaros világfájdalom, amit esztétika-filozófia szakos mesterképzés ide vagy oda, főleg talponállókban lehet igazán artikulálni; ez persze végtelenül idegesítő is lehetne, de itt valahogy működik. Az persze nem árt, hogy a szövegek tényleg jók; nem is spoilerezünk, tessék őket meghallgatni.
Szerda, 23:45, Amondó Színpad
Törzs
A dalszövegeket itt gyorsan letudhatjuk, olyanjuk ugyanis nincsen. A Törzs egy szűk körben kultikus, instrumentális rockegyüttes hosszú, egymásba olvadó, egyszerre férfias és dallamos számokkal – illetve nem is tudjuk, milyen szót használjunk itt, kompozíciók? tételek? –, és egyáltalán nem olyan mesterkéltek, mint ahogy ez így leírva tűnik.
Tavaly nyáron egyébként koncertet adtak a Fiumei úti sírkertben, fényjátékkal, komoly hangosítással, erről egy koncertfilm is készült; könnyen fordulhatott volna az egész giccsbe, és talán egy kicsit abba is fordult, de akkor is csodálatos volt. Ne hagyd, hogy elmúljon ez a fesztiválszezon anélkül, hogy dülöngéltél volna Törzs-koncertre!
Szerda, 0:50, Amondó Színpad
The Snobs
Azt mondják, a diktatúra jót tesz a punknak, ami logikus: ez pont az a műfaj (világnézet?), ami akkor virágzik igazán, amikor el akarják nyomni. Ha van felülről irányított kultúra, akkor van ellenkultúra is – és ahogy a dolgok most állnak, Magyarország hamarosan igazi punknagyhatalom lesz. Ehhez az sem árt, hogy vannak olyan együtteseink, mint a Snobs, akik a műfaj (a punk mellett némi posztpunk, psychobilly, meg még ki tudja, micsoda) összes követelményét teljesítik. Játszani éppen csak, hogy tudnak, a négy akkord már túl sok, két és fél percnél hosszabb számuk alig akad, és kellően dühösek. Ráadásul gyakran az elnyomó hatalom szemszögéből énekelnek, így születnek az olyan hátborzongató versszakok, mint a
Rettegek a szomszédomtól, lehet, hogy egy tömeggyilkos, de nagyon szép kicsi lánya van.
Jó buli lesz.
Péntek, 18:00, Amondó Színpad
Hegedűs Józsi és a Vadvirág Együttes
Képzeld el, hogy összekeveredik Cseh Tamás és József Attila lelke, és újjászületik egy roma fiú testében, akinek folyamatosan fáj a szíve. Hegedűs Józsi és koncertegyüttesének a fellépéseire nyolcvan-száz ember megy el, ennek 90 százaléka lány, és mindegyik sír. Józsi fantasztikus dalszerző, egy igazságos világban ezekkel a slágerekkel stadionokat töltene meg, de önző módon mégsem bánjuk, hogy így alakult: itt az intimitás a lényeg.
A fishinges koncertet mindenkinek ajánljuk, de a pasiknak azért üzenjük, hogy ne sértődjenek, meg, ha a csajuk közli, hogy erre most inkább a barátnőivel menne.
Szerda, 20:10, Borfalu
L. A. Suzi
A főleg a punkszíntérről ismert Szalai Anna eredetileg csak Karády Katalin-os sanzonokat szeretett volna énekelni, és ehhez keresett zongorást; így találkozott Dorozsmai Gergővel, aki a Csaknekedkislányban billentyűzik (tökéletes higanymozgással). Gergő zongorázott is, de közben meggyőzte Annát, hogy ilyen erővel csinálhatnának akár fejletépős diszkózenét is. Ebből lett az L. A. Suzi, amely négy év alatt lekörözte a magyar popzene 98 százalékát: gyors egymásutánban megjelentetett három albumot, amelyen nincs rossz szám.
Van viszont euro- és italodisco, szerelem, szakítás, részegség és tánc, és olyan számcímek, mint Csupa könny a szobám, Nem sírok, csak táncolok, Diszkó parlament és Romance Éternelle. Annának közben lett pasija, de ez a dalszövegek minőségét szerencsére nem érinti.
Péntek, 16:00, Víziszínpad és 19:00, A Tűzhöz Közel
The post Hagyd egy kicsit a nagyszínpadot: ezekre az együttesekre figyelj a Fishing on Orfűn! first appeared on nlc.