„Azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő.” (Orbán Viktor, 2025. február 22.)
A miniszterelnök évértékelőjében elég egyértelmű utat mutatott. Ennek megfelelően március 18-án rohamtempóban szavazták meg (a Jobbik és a Mi Hazánk asszisztálásával) a gyülekezési törvény módosítását, és Sulyok Tamás sem vacakolt sokat, másnap reggelre alá is írta. Így a törvény két nappal azután, hogy egyáltalán megismertük a szövegét, hatályba is lépett.
Ennek értelmében tilos olyan gyűlés megtartása, amely a gyermekek védelméről szóló törvényben meghatározott tilalmat sért. Az indoklás szerint azért volt erre szükség, mert „így biztosítható, hogy Magyarország területén csak olyan gyűlés legyen megtartható, amely tekintettel van a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való jogára.”
Abban senki nem kételkedett egy másodpercig sem, hogy a törvénymódosítás elsősorban a Pride ellehetetlenítését célozza, bár az azóta is hétről hétre tiltakozó Hadházy Ákos független képviselő, illetve a Momentum is rendre felhívja a figyelmet arra, hogy a gyerekek védelmére hivatkozva lényegében minden más demonstrációt is meg lehet tiltani a törvény alapján, ami nem tetszik az államhatalomnak.
Ám annak ellenére, hogy a miniszterelnöki direktíva egyértelműnek hangzik, a mellékalapált törvény pedig alá is húzza azt, valamiért a kormánypárti politikusok a mai napig zavarosan nyilatkozgatnak a Pride ügyéről.
A leghatározottabb álláspontot Lázár János képviseli, ő már a törvény módosítása előtt leszögezte:
A Pride-ot mihamarabb be kell tiltani!
Amire a miniszterelnök azt reagálta:
Annyira viszont mégsem lehet világos ez a beszéd.