A nindzsák (shinobik) egészen a 19. századig aktív orvgyilkosokként működtek Japánban. Pontos eredetük nem egyértelmű, de az igen, hogy elsősorban kémkedéssel, szabotázscselekményekkel, ritkábban merényletekkel foglalkoztak, időnként pedig csatákban is részt vettek. Ily módon pedig nyilvánvalóan mindig olyan ruházatot viseltek, amely adott környezetben a leginkább „láthatatlanná” tette őket, azaz segítette az elvegyülést – írja a Múlt-kor.hu. A filmeken is látható fekete, a szemek kivételével az arcot is teljesen eltakaró öltözet stílusos ugyan, de azonnali lebukást eredményezett volna. Ez a stílus a japán bábszínházakból származik, ahol a bábmesterek öltöztek fel így.
A 18. század elején élt shinobi, Natori Masazumi útmutatást adott ki a nindzsák taktikáiról, amely szerint képesnek kellett lenniük arra, hogy szükség szerint gyorsan álruhát váltsanak. A mesterség lényege, hogy papnak, vándorszerzetesnek, nőnek vagy hegyi parasztlánynak álcázni magát, és így rejtve maradva, az éj leple alatt végezzék a kémkedést.
Ehhez pedig a feladatokhoz igazodó álruhákat javasolt, buddhista szerzetesnek öltözve könnyebb közel kerülni az emberekhez, míg kereskedőként a tömegben lehet jobban elvegyülni. Masazumi tanácsa szerint egy nindzsa – ha teheti – viseljen amigasának nevezett szalmakalapot: „Az amigasa segítségével könnyedén elrejtheted az arcod és észrevétlenül megfigyelhetsz másokat” – írta. Sőt, egy köpeny szintén előnyös lehet, mivel megkönnyíti az álca gyors és feltűnésmentes megváltoztatását.
The post Így váltak láthatatlanná a nindzsák first appeared on 24.hu.