Egy magyar étterem sikere Borneó szigetén: a gulyásleves és a paprikás csirke hódít

Kota Kinabalu Budapesttől légvonalban valamivel több mint tízezer kilométerre fekszik és az út oda repülővel nagyjából 18 óra. A Borneó dinamikus kapujaként is ismert városban félmillióan laknak és a turisták elsősorban hófehér homokos partja és kulturális látnivalói miatt keresik fel. Itt magyar éttermet nyitni talán őrültségnek tűnhet, de pont ezt tette több mint egy évtizeddel ezelőtt Pintér Szilvia.

Budapesten délután fél négy van, ott pedig este fél tíz. Nemrég fejezted be a munkát. Nem vagy túl fáradt ehhez a beszélgetéshez?

Nem. A szakácsom lebetegedett, úgyhogy most egy ideig máskor sem lenne alkalmasabb.

Rendben. Akkor vágjunk bele és kezdjük kicsit messzebbről. Mikor és miért költöztél Borneó szigetére?

2007-ben költöztem ide, de először csak látogatóba jöttem. Voltak ismerőseim, barátaim Londonból, akik átmenetileg itt dolgoztak Kota Kinabaluban. Őket látogattam meg több alkalommal, és nagyon megtetszett a hely.

Hogyan képzeljük el Kota Kinabalut?

Ez egy nagyon modern, de nagyon pici város három fő utcával. Minden közel van. A tengerpart tőlünk körülbelül egy utcányira kezdődik. A helyiek nagyon barátságosak, segítőkészek. Én beszélek malájul, ami sokszor persze nagyon jól jön, de itt szinte mindenki beszél angolul. Az átlag hőmérséklet 35 Celsius-fok körül van, de az időjárás kiszámíthatatlan. Ma pont egész nap esett az eső. Velünk szemben vannak szigetek, ahová sokan járnak jetskizni és snorkelingezni. A városból jól látható a Kinabalu-hegy, amelyről a település kapta a nevét. Több mint 4000 méteres magasságával ez Malajzia és Borneó legmagasabb hegye.

Az eredeti szakmád gasztronómiával kapcsolatos?

Nem. Közgazdász vagyok. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomáztam le külügyi szakon. Szerencsém volt, mert diploma után néhány hónappal már volt állásom, egy német gyógyszercéghez vettek fel. Három évig dolgoztam ott, nagyon hasznos tapasztalatokra tettem szert, sok jó kollégával dolgoztam együtt, de a szívem másra vágyott. Arra gondoltam, nézzük meg, milyen lehet máshol. Bevallom, azt nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire megyek majd és ilyen hosszú időre.

Kota Kinabaluban az első három évben egy import-export cégnek dolgoztam, de nem tetszett. Idegen volt számomra az ázsiai iroda kultúra. Volt két barátnőm, akikkel beszélgettünk arról, mibe lehetne belevágni és az jutott eszünkbe, hogy nyithatnánk egy kis kávézót. Nem vagyok szakács, de a családom összes tagja nagyon jól tud és szeret is főzni, úgyhogy belevágtunk. Időközben azonban az egyik barátnőm elköltözött Skóciába, és a másik is elhagyta Borneót, így egyedül maradtam és teljesen egyedül vittem a 25 vendég fogadására alkalmas üzletet. Idővel egy nagyobb üzletbe költöztünk át, ahol már 50 vendég fér el.

Te miért maradtál?

Azért mert időközben megismertem a jövendőbeli férjemet, egy helyi olajmérnököt. Ma már együtt visszük az üzletet és van egy kisfiunk. Most kilenc éves.

Hogyan lett a kávézóból étterem?

A sütik mellett egyre több ételt készítettünk és

Teljesen más a két ízvilág, de mindkettőt helyet kap az étteremben, és bár vannak korlátok és keretek, igyekszünk a kettőt külön tartani és nem fúziós konyhát vezetni. A klasszikus magyar fogások közül készítünk például marhapörköltet, csirkepörköltet nokedlivel, méteres kalácsot, néha töltött paprikát, töltött káposztát.

Milyen volt ezeknek a fogadtatása?

Őszinte leszek, két-három évembe került, mire a helyiek úgy igazán elfogadták a magyar konyhát. Van olyan törzsvendégem, aki 2011 óta jár hozzánk és olyan, aki minden héten betér, hogy nokedlit és csirkepaprikást egyen, de

A koronavírus járvány előtt nagyon sok német, holland, ausztrál és koreai turista látogatott a környékre, akik jobban értik, értékelik az európai konyhát. Mostanában elsősorban kínai turisták érkeznek, és, ugyan szoktak jönni ők is hozzánk, a kínai turisták általában nem nagyon szeretik az európai ízeket.

Mi a legnépszerűbb magyar ételetek?

A magyar ételek közül a gulyás a kedvenc, azt ismerik a legtöbben, de kicsit máshogy készítjük, mert itt a levesnek nincsen értéke. Úgyhogy, amit mi főzünk olyan, mint a gulyás, csak sűrűbb.

Beszéljünk egy kicsit a korlátokról és keretekről a magyar fogások előállítása kapcsán. Tudnál mondani néhány példát ezekre?

A magyar konyhának például szerves része a sertéshús, de mi nem árulunk disznót, mert Malajzia egy muzulmán ország és a muszlimok nem ehetnek sertést. Alkoholt azért árusítunk. Kapható nálunk csapolt sör, meg bor is.

Champion gomba ugyan van, de őrült áron, ezért helyette laska vagy sitake gombával főzünk. Nincsen ezenkívül majoranna, köménymagot az anyukám küld, a tejfölt mi készítjük. Ezeken kívül azért szinte minden van, bár néha akad, amire hónapokat kell várni. Ilyen például a fehérrépa, ami évente egyszer kapható, vagy a karalábé, amit 14 év alatt összesen kétszer találtam a piacon. Készítettem is belőle gyorsan töltött karalábét. Bár korábban nem jelentett gondot, a Covid óta nem lehet kapni mákot. Zeller gumó nincsen, petrezselyem viszont van, de más fajta, mint amivel otthon főzünk. Ebből is készül petrezselymes krumpli, de azért az soha nem lesz olyan, mint az otthoni. Ezek pici dolgok, amik a helyieknek nem tűnnek fel, csak én tudom, hogy más.

Üzletet nyitni külföldön nem lehet egyszerű, már csak azért sem, mert az ember nem ismeri a helyi jogszabályokat, az ügyintézés menetét. Te hogyan boldogultál ezzel?

A élelmiszeripari import-export cégnél eltöltött három évem jó ugródeszka volt ehhez, mert megtanultam hol, mit kell beszerezni. A helyi üzlet felállításhoz itt ugyan szükség van egy helyi partnerre, de a feltételek nem megugurhatatlanok és az ügyintézés is viszonylag egyszerű. Máshol, mint például Thaiföldön, vagy Vietnámban sokkal bonyolultabb a folyamat.

Említetted, hogy a koronavírus jelentősen átalakította a helyi turizmust. Mennyire kerültetek közel ahhoz, hogy végleg bezárjatok?

A koronavírus mindent átalakított. Itt sokkal tovább tartott a teljes lezárás, mint Magyarországon. Az első hat hónapban egyáltalán nem lehetett kinyitni, aztán hat hónapig csak elvitelre lehetett dolgozni, amit nehéz volt megoldani, de szerencsére voltak barátok, ismerősök, akik segítettek. Egy ideig futárcéggel is dolgoztam, de egyáltalán nem érte meg, mert a kiszállított ételek árából 30-35 százalékot vontak le. Aztán megint ki lehetett nyitni, aztán megint be kellett zárni, aztán ismét ki lehetett nyitni, aztán ismét be kellett zárni. Egy hajszálon függtünk. Egyébként annak, hogy átköltöztünk egy nagyobb üzletbe az is volt az oka, hogy be tudjuk tartani a kötelező távolságtartási előírásokat a vendégek esetén. Az egyetlen szerencse az volt, hogy a járvány alatt a bérleti díjak is lementek. Ma nyolc ember dolgozik az étteremben, a járvány előtt tízen voltunk.

Hogyan néz ki egy napod?

Fél hatkor kelek. Elkészítem a kisfiamnak a reggelijét, uzsonnáját. Elmegyünk a piacra vásárolni, aztán bejövök az üzletbe és elkezdünk készülni a srácokkal, elmondom nekik, hogy mit kell csinálniuk. Manapság én a papírmunkát végzem, a főzést inkább csak felügyelem, mert van egy szakácsom, akivel együtt dolgozom 13 éve. Az alkalmazottaknak a nagy része egyébként régóta dolgozik nekem. Ha van rá lehetőség, délután hazamegyek egy picit, de este hatra visszamegyek és bent maradok zárásig.

Heti öt napon át?

Heti hét napon át, de azért vannak napok, amik lazábbak és mondjuk csak reggel megyek be. Viszont, az tény, hogy

Mit szóltak a rokonok, barátok Magyarországon, amikor megtudták, hogy éttermet nyitsz Kota Kinabaluban?

Azt hiszem, hogy a szüleim büszkék rám, de nagyon messze vagyok, és ez azért nagyon nehézzé teszi a dolgot. Utoljára 2018-ban voltam otthon. 2022-ben is mentünk volna, de a Covid miatt nem tudtunk és azóta sem időben, sem anyagilag nem álltunk úgy, hogy megtehessük. Egyébként a mai napig vannak barátaim, akik azt mondják, hogy „Őrült vagy! Gyere haza!”, de a legtöbben azt mondták, hogy nagyon bátor vagy.

Soha nincsen csömöröd a főzéstől, vagy attól, hogy kitaláld, mi kerüljön a másnapi menüre?

Dehogynem! 14 év hosszú idő a vendéglátásban. Azt szoktam mondani, hogy az ellenségemnek sem kívánom.

Az elmúlt közel másfél évtizedben voltak nehéz időszakok és összegyűlt rengeteg szép emlék is. Nagyon sok örömöm van ebben az étteremben és néha nagyon kielégítő az a gondolat, hogy elértem azt, amit elértem és eljutottam oda, ahol most vagyok, de ennek nagy ára volt.  Rengeteg dolgot nem tudtam, nem tudok mellette megcsinálni, mert egyszerűen nincsen rá idő.

Hogyan látod a jövőt? Elképzelhető, hogy egyszer Magyarországra nyitsz éttermet?

Bevallom, erről már sokat beszélgettünk a férjemmel. Hiányoznak a barátaim, a családom, de Európa nem az a hely, ahol ebben a pillanatban szeretnék élni, és bár nincsen benne személyes tapasztalatom, azt hiszem, hogy Magyarországon nem olyan egyszerű üzletet nyitni. A turizmus közben rohamosan alakul át, egyre kevesebb a turista.

Minden szinten érződik a globális válság hatása. Nekem úgy tűnik, egyre kevesebben utaznak, egyrészt mert nem érzik biztonságosnak, másrészt mert anyagilag is egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. Szóval, mi is gondolkodunk azon, hogy merre tovább, hogy ebbe az irányban folytassuk, vagy másfelé. Sok dolog függ például attól, hogyan alakul a maláj politikai helyzet, hogy az ország vezetése vissza tudja-e szorítani a korrupciót és helyre tudja-e állítani a turizmust. De az biztos, hogy ha végül mégis Magyarországra költözünk és éttermet nyitunk, nem magyar, hanem maláj étterem lesz.

Nyitókép: Benny Chin Facebook

The post Egy magyar étterem sikere Borneó szigetén: a gulyásleves és a paprikás csirke hódít first appeared on nlc.