Sokakra hozhatta a frászt a magyar médián végigsöprő beszámoló egy kutyán talált, állítólagosan új, eddig soha nem látott vérszívóról, az albínó kullancsról (mutáns kullancsként, halálkullancsként és biológiai terroristaként is találkozhatunk vele a híradásokban). Főleg úgy, hogy a különböző beszámolók olyan fogalmakat kevertek össze, mint sünkullancs, Hyalomma kullancs, Lyme-kór, krími-kongói vérzéses láz – megfelelő szaktudás híján ember legyen a talpán, aki most nem aggódik, hogy a sünök terjesztette albínó kullancs „csípésétől” meghalhatunk belső vérzésben.
A végét valamennyire nyilván kisarkítottuk, azonban több féligazság keveredik itt a laikus számára értelmezhetetlen masszává, pánikot okozva, ne adj’ Isten az egyébként védett és rendkívül fontos ökológiai szerepet játszó sünök ellen hangolva a közvéleményt. Mi az igazság az albínó kullancsról és a rettenetes betegségekről? Dr. Földvári Gábor biológust, parazitológust, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Agency-Animal-Picture / Getty Images
Az albínó kullancsnak inkább örülhetnénk
Kezdjük azzal, hogy az albínó kullancs ritkább, mint a fehér holló, már ha létezik egyáltalán. Az albinizmus közismerten pigmenthiányos állapotot jelent, adott élőlény azért „fehér”, mert nincsenek benne színanyagok. Csakhogy a jelenség nemcsak kullancsok, hanem eleve az ízeltlábúk között is rendkívül ritka, esetükben ugyanis a pigmentsejtek összefüggésben állnak az immunrendszerük működésével. Hiányukban annyira leromlik az immunvédelem, hogy a túlélésüket is esetlegessé teszi. Földvári Gábor szerint:
Az albínó kullancs miatt nem aggódnunk kellene, hanem megnyugodhatnánk, mert olyan szintű evolúciós zsákutca, hogy pusztulásra van ítélve.
Léteznek persze speciális esetek, amikor maga a szín feleslegessé válik, például barlangok mélyén, örök sötétségben élő rákok, százlábúak stb. elveszítik a pigmentjeiket. Kullancsoknál azonban nincs ilyen, még a denevérekre szakosodott, életük jelentős részét barlangokban leélő vérszívók is ugyanolyan pigmentáltak, mint bármelyik kinti rokonuk.
Sünkullancs, ami nem jelent veszélyt
A szóban forgó kullancs fajmeghatározása április legvégén, interjúnk elkészítése után megtörtént, és kiderült az úgynevezett sünkullancsról van szó. Ez azonban nem befolyásolja a folytatást, mivel Földvári Gábor a korábban bemutatott képek alapján is ezt a fajt valószínűsítette. A faj neve Ixodes hexagonus, és mivel a legtöbb hasonló apróságnak nincs magyar elnevezése, jobb híján az angol hedgehog tick tükörfordításával említjük sünkullancsként.
Ugyanezen, Ixodes nemzetségbe tartozik az embereken 95 százalékban élősködő közönséges kullancs (Ixodes ricinus) is, szabad szemmel nézve a legfeltűnőbb különbség köztük az, hogy a sünkullancs kutikulája (egyszerűen fogalmazva a bőre) világosabb, amikor a két faj vért szívott nőstényeit összehasonlítjuk. A pajzs és a szájszervek nála is feketék, vagyis vannak pigmentjei, csupán a közönséges kullancs mellé téve feltűnően világosabb. Gondoljunk bele, egy idegen civilizáció a fehér tollú tyúkot elsőre a kendermagos albínó változatnak is hihetné. Amikor pedig a média felkapta, a hírszemlék szemléi kezdtek terjedni, minden végzetesen összefolyt. A lényeg tehát, hogy
PATRICK PLEUL / DPA / dpa Picture-Alliance / AFP
A sünkullancs terjesztheti a Lyme-kór egyes baktériumait, miként még tucatnyi egyéb, őshonos vérszívónk, a legjelentősebb vektor épp a már említett közönséges kullancs. Csakhogy a sünkullancs speciális életmódot alakított ki magának, szinte kizárólag sünökben fordul elő, esetleg rókában és nagyon ritkán kutyában, elvétve azért emberre is rácsimpaszkodhat. Földvári Gábor elmondta, semmiképpen nem újdonságról van szó, ő maga például már egy 25 éve végzett kutatásban 100 kutya közül egyen talált sünkullancsot.
Úgynevezett fészeklakó fajról van szó, amelyik nem mászik fűszálakra vadászni: sün fészkében, esetleg róka kotorékában éli le a teljes életciklusát. Még tüskés hátú áldozata éjszakai életmódját is kifigyelte, ezért a leválást is nappalra időzíti, hogy biztosan a kuckóban maradjon szaporodni, átalakulni.
A Hyalomma már tényleg veszélyes lehet
A média teljeskörű tájékoztatásra törekszik, igyekszik minél több értesülést sűrítve átadni, illetve adott hír keltette közfigyelmet sokszor használja nem éppen aktuális, ám társadalmi, egészségügyi szempontból fontos információk közlésére. Félreértés akkor lehet belőle, ha a résztémák között nem egyértelmű a váltás. Magyarán ha azt kérdezzük, hogy jön a sünkullancshoz a Hyalomma, a krími-kongói vérzéses láz, valamint a belső vérzés, akkor azt kell mondanunk: sehogy. Ez már egy egészen más, sokkal komolyabb történet, bár való igaz, ennek főhőse is egy kullancsfaj.
A Hyalomma kullancsnemzetség két faját, a Hyalomma marginatumot és a Hyalomma rufipest találták meg eddig Magyarországon, közösségi kutatás keretében először 2022-ben. Utóbbi a meleg, sivatagos, félsivatagos területeket kedveli, és akár a nyolclábú vérszívók világának atlétájaként is bemutathatjuk, mert nagy, testmérete a fél centit is elérheti, remekül lát és kiválóan fut, prédáját szó szerint lerohanja, sőt, követni is tudja – itt mutattuk be részletesen. Az egyik rossz hír, miszerint egyre valószínűbb, hogy a klímaváltozás következtében a Hyalomma kullancsok több életképes populációt is létrehoznak hazánkban.
The post Tényleg mutáns kullancsokat terjesztenek a sünök? first appeared on 24.hu.