„Ha sikerül leváltanunk ezt a kormányt, akkor még az ükunokáim is büszkék lehetnek majd rám” – ezzel indította a Magyar Hangnak adott interjúját Nagy Ervin, akit mostanában leginkább a Tisza-elnök Magyar Péter oldalán lehetett látni.
Nagy Ervin szerint Orbán Viktor „tizenöt évig próbálta türtőztetni magát, most végre kibukott belőle, hogy szíve szerint leszámolna az ellenzékkel. Mondjuk úgy, hogy kicsit oroszos mostanában a tempó”.
Szerinte „az orbáni gyűlöletpolitika egyre gátlástalanabb az ellenzékkel szemben. Azzal az ellenzékkel, amelynek eszmeiségével egykoron ő is mélyen egyetértett. A miniszterelnök úr egy meghasadt személyiség, akinek a tükörképe minden reggel a szemébe nevet, mert a fiatal demokrata helyett egy öreg autokrata néz vissza rá. De ha egy ködös délután, mint a novellában, egyszer szembetalálkozna fiatal önmagával, nehéz beszélgetésben lenne része. Nyilván azért gyűlöl minket, mert a Tisza Párt szellemisége emlékezteti arra az ifjú demokratára, akit mára megtagadott”.
Arról is beszélt, hogy úgy látja, „a pénztelenség hirtelen világossá teszi a dolgokat, és ez alól a gyűlöletkeltés sem kivétel”. „Megpróbálhatják ellenünk uszítani a választóikat, de ez sem fog beválni. Bayer Zsoltra is csak néhány százan voltak kíváncsiak a Millenárison. Besült a csodafegyverük.”
Elmondta, el tudja képzelni, hogy megpróbálják jogi eszközökkel megakadályozni a Tisza Párt indulását, „de akkor hamar visszakozni kényszerülnek majd. Akkora felháborodást okozna, ha megakadályoznák a Tisza indulását, hogy azt még Orbán Viktor sem kockáztatná meg”.
A kérdésre, hogy akkor most mégiscsak politikus lett-e belőle, a színész Nagy Ervin azt válaszolta, szeretné megőrizni a karakterét. „Én ugyanaz a Nagy Ervin vagyok, aki korábban voltam, csak annyi a változás, hogy most már ismerem a Fidesz módszereit. (…) Nem vagyok Magyar Péter dajkája, sem a tanácsadója, én az elvbarátja vagyok, és addig maradok, amíg segíteni tudok neki, és hatással lehetek a párt munkájára. De nem leszek klasszikus értelemben politikus, nem szándékozom felhagyni a művészettel, inkább olyan ember szeretnék lenni, aki két világ között ingázik, és talán így tudok a legtöbbet tenni mind a kettőért.”
Végül elmondta, hogy Radnai Márkkal már el is kezdték megírni a Tisza Párt születésének történetét, „mert elképesztő mennyiségű anyag van ebben a sztoriban”. „Ha minden jól megy, csinálunk belőle egy sorozatot. Rengeteg új tapasztalatot gyűjtöttem az emberekről az elmúlt év alatt, pedig korábban is ez állt az érdeklődésem középpontjában. Tényleg olyan, mintha egy hatalmas drámában élnék napra nap. De ennek minden reményem szerint nem tragédia, hanem happy end lesz a vége.”