Huszár Ágnes: Az orosz példa
Orbán Viktor 2024. július 8-án interjút adott a BILD újságírójának, Paul Ronzheimernek. A beszélgetés témája a magyar miniszterelnök moszkvai látogatása volt. Orbán kifejtette, hogy „erkölcsi és politikai” motivációból találkozott Putyinnal, mert a háborúpárti uniós politikával szemben ő a békekötésre törekszik. A háborús helyzet megítélése során Ronzheimer saját haditudósítói tapasztalataira hivatkozott. Orbán a beszélgetés 13. perce táján ráförmedt az újságíróra: „Maga akar engem kioktatni németként? Nagyon kevés ember van a világon, aki többet tud Oroszországról, mint mi, magyarok, különösen pedig én miniszterelnökként. Feladatom is, hogy megértsem, hogyan gondolkodnak és cselekszenek az oroszok”.
Orbán ebben a beszélgetésben is elmondta, hogy a háborúban biztosan az oroszok fognak győzni, s hozzátette, „mostantól kezdve a harc még sokkal kegyetlenebb lesz”. Ronzheimer visszakérdezett: „Ezt Putyin mondta magának?” Orbán zavarba jött, dehogy, válaszolta, ő csak következtetett. Láthatólag nehéz volt megmaradnia a világ szemében bölcs és független közvetítőnek, miközben – tudatosan vagy sem – az európai politikában a Putyin által ráosztott szerepet játssza.
A ki manipulál kit és hogyan – kérdését félretéve megállapítható, hogy a hatalomtechnikai eszközöket Putyin és Orbán hasonlóan kezeli. Ahogy Niklas Luhmann a hatalomról írott könyvében rámutatott, az erőszakkal való fenyegetés, különösen pedig annak bevetése csak utolsó lehetőségként merül fel. Az igazi hatalom az, amelyik képes behatolni az emberek gondolkodásába, és úgy alakítani azt, hogy az ellenállás lehetősége fel se merüljön bennük. Erre törekszik és nem is sikertelenül Putyin Oroszországban és Orbán Magyarországon. Ha figyelemmel kísértük az elmúlt években Orbánnak és kormányának a viselkedését, számos jelét láthattuk annak, hogy gondolkodásmódjában, szóhasználatában és cselekedeteiben is követi a putyini mintát. Ez különösen szembeötlő 2022 tavasza, az Ukrajna elleni támadás megkezdése óta. Már nem is példakövetésnek, hanem azonosulásnak nevezhető, ahogy Orbán és kormánya képviseli az orosz háborús érdekeket az uniós döntéshozásban.
Nézzük meg a közös mintázat néhány elemét.
Bod Péter: Halálugrás a szakadékba
Miért nem jött létre politikai lobbi a rendszerváltást követő harmincöt évben Békés megyében, ami megakadályozhatta volna a térség végzetes lecsúszását? Politikusokat, társadalom- és gazdaságtudósokat kérdeztünk, mit lehetett volna tenni, hogy a megye elkerülje, hogy az 1990-ben egy főre számított GDP-je alapján a 8–9. helyről a 18–19.-re csússzon vissza. Eleve elrendelés volt a mélybe zuhanás, vagy politikai-emberi hibák legalább ennyire szerepet játszottak ebben? A válasz nem egyszerű.
A számok mindennél beszédesebbek – jelezte a korábban a békéscsabai főiskolán főigazgató-helyettesként dolgozó és statisztikát oktató Lengyel Imre, aki jelenleg a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Gazdaságtudományi Karának professor emeritusa. Míg 2000-ben az egy főre számított megyei GDP az országos átlag 67 százaléka volt, 2011-ben már csak 59, ám a 2023-as adat ezt is alulmúlta 56 százalékkal, így Békés már csak Nógrádot előzi meg. Az EU régebbi tagállamainak átlagát véve 2000-ben 30 százalékon, 2023-ban 40-en állt a megye, azaz minimális a felzárkózás, holott az „utolérést” a politikusok rendszeresen ígérgették. A helyzetet súlyosbítja, hogy Békés megye lakossága 1990-ben 420 ezer fő volt, ma 320 ezer. A megye elnéptelenedése drámai, de ez emelhette volna az egy főre jutó nemzeti össztermék értékét. Ennek éppen az ellenkezője történt. Az említett időszakban a népességfogyás országos összehasonlításban itt volt a legmagasabb, 22 százalékos. Jellemző, hogy három legnagyobb városának (Békéscsaba, Gyula, Orosháza) jelenlegi lakosságszáma megközelítőleg annyi, mint az 1990 óta bekövetkezett népességfogyásé.
A Kádár-rendszerben voltak érdekkijáró politikusai a megyének, ilyen volt a Szeghalmon született Maróthy László, aki egyéb tisztségei mellett másfél évtizedig az MSZMP Politikai Bizottságának (PB) tagja volt, egy időben Kádár lehetséges utódának tartották (sokáig Kádárné kedvence), valamint a hosszú ideig külügyminiszterként tevékenykedő, Battonyáról elszármazott Puja Frigyes. A korszakra jellemző érdekkijáráson alapuló rendszerben igyekeztek tenni Békésért. Maróthynak tulajdonítják a békéscsabai főiskola (kezdetben tanítóképző, ami utóbb pénzügyi szakkal egészült ki) megalapítását. Az egyetlen megyeszékhely volt Békéscsaba az 1980-as években, ahol nem működött főiskola. Országos befolyással rendelkező megyei politikust hiába keresnénk a rendszerváltástól napjainkig – fogalmazott Lengyel.
Dobrovits Mihály: A soros mongóliai írásreformról
Tekintve, hogy az új írásrendelet nem veti el teljesen a cirill betűs oktatást, a tanulóknak alighanem két írásmódot kell megtanulniuk. Már ha a vidéki tanítók egyáltalán ismerik a hagyományos írást. Fennáll az a sajátos állapot is, miszerint a külföldre utazó mongol állampolgárok egy része az útlevelét nem tudja elolvasni. Ezeket a dokumentumokat ugyanis már régóta angolul és a hagyományos mongol nyelven állítják ki. Az útleveleket illetően egy különös esetről is szót ejthetünk. A kilencvenes évek elején, amikor Mongólia nemzetközi pénzügyvédernyő alá került, Tajvanra látogatott egy mongol néptánccsoport. A tajpeji repülőtéren történő szíves fogadtatás után a helyi hatóságok elvették az útleveleket, és átadták a csoport számára már eleve kiállított személyi igazolványokat. Mondván, hogy ők a Kínai Köztársaság szabad polgárai. Elutazásukkor eredeti dokumentumaikat visszakapták. Bár ez csak közjáték volt, történetünk végkifejlete alighanem az lehet, hogy Mongóliában a hivatalos rendelet mellett is megmarad a „két lábon állás”, azaz a hagyományos nyelv és írás mellett a cirill betűs írásmód is.
Nyíri Kristóf: Ár ellen
2024 februárjában robbant be a hazai közéletbe Magyar Péter, politikai elitváltást ígérve. Azonnal lenyűgözött. Március 15-i szónoklatát s a lelkes közönséget online figyeltem, hamarosan csatlakozva a Dunakanyar–Tisza Sziget–Tahitótfalu közösséghez, megismerve egy új, szeretetteljes Magyarországot. Közben már dolgoztam „új arisztokrácia” tanulmányom vázlatán, lelki megerősítést nyerve Pléh Csaba akadémikus barátomtól is, aki 2024. április 17-én a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, miszerint Magyar Péter beszédeiből mint olvasó és médiafogyasztó azt hallja ki, hogy „ő még spontánul reagáló szabad ember. Nem azt mondja, amit a párt vagy a guruk elvárnak, hanem amit gondol. A klisék nélküli beszéd friss hang”. Amúgy Pléh Csaba hívta fel figyelmemet Walter Lippmann 1922-ben megjelent Public Opinion című könyvére, amely végül nagyban befolyásolta tanulmányom gondolatmenetét. A tanulmányt 2024 decemberében fejeztem be, azt elsőre angol nyelven (elnézést, ha ezzel bárki érzékenységét sértem) online megjelentetve, majd ez év januárjában elkészültem a magyar fordítással is; a szöveget a Dunakanyar–Tisza Sziget–Tahitótfalu közösségnek ajánlottam, „biztatással és szeretettel”. A magyar változat nyomtatásban is megjelent, Szécsi Gábor egyetemi tanár barátom, a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karának dékánja jóvoltából.
Hadd soroljam itt fel a tanulmány fő gondolatait.
The post A soros mongóliai írásreformról first appeared on 24.hu.