Az 1982-ben még közvetlenül fenyegető államcsődöt a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank segítségével Magyarországnak elkerülte, ’84-re sikerült végrehajtani a gazdaság alapvető stabilizációját. Ezt követően immár a hosszabb távú növekedést biztosító, határozott gazdasági csomag kidolgozása lett volna a legfontosabb feladat, ám a pártvezetés erre nem volt hajlandó.
Kádár János és köre a politikai befolyás gyengülését látta a gazdasági reformokban, ezért igyekezett kitáncolni előlük. Sőt, miután a legnagyobb baj elhárult, egyfajta hurráoptimizmustól hajtva úgy vélték, ismét itt az idő az életszínvonal fokozatos emelésére, és a gazdasági folyamatok erősebb kontrolljára. Az 1985-ös pártkongresszuson valójában ugyanannak a politikának a folytatásáról határoztak, ami a ’70-es évek végére csődközeli helyzetbe sodorta hazánkat.
A halogatás csak tetézte a bajt. Az IMF hazánkban tárgyaló tanácsadója azt mondta, deprimáló volt a budapesti látogatása, mindenki folyamatosan mellébeszélt. „Megoldásként” pedig elkezdték a számokat kozmetikázni: Magyarország nagyjából 1978-79-től rendre a valóságosnál alacsonyabb államadósságról adott ki jelentéseket. Az igazság pillanata 1989-ben jött el, Németh Miklós kormányfő határozott úgy, hogy ezt a kettős játékot, az államadósság elhazudását nem szabad tovább folytatni.
Erről szólt előző része sorozatunknak –, amelyben történészekkel készült beszélgetések alapján foglaljuk össze Kádár János életét. A tudományos tények és értékelések mellett helyet kapnak visszaemlékezések, és meg-megállunk háttérinformációk, pletykák felgöngyölítésére is. A folytatásban visszatérünk a politikához, Dr. Krahulcsán Zsolt történésszel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos kutatójával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatási projektjének munkatársával beszélgetve arról lesz szó,
Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / Fortepan Kádár János dolgozószobájában 1982-ben.
Kádári pangás
Történetünk belpolitikai szálát ott engedtük el, hogy az új gazdasági mechanizmus bukásával járó személycserék 1974-től a centrumtól balra elhelyezkedő, sztálinistának is nevezett, Biszku Béla körül csoportosuló erők győzelmét hozta, és ez nem is változott 1978-ig. Akkor azonban az államcsőd elhárításának érdekében Kádár ismét a reformok felé nyitott, félretolta az útból a Moszkvának „árulkodó” Biszkut, hogy aztán maga legyen a valódi változások legnagyobb kerékkötője.
Az első titkáron ekkor már látszott, hogy »nem a régi«. Az 1980-as évek hazai belpolitikáját a kádári pangás kifejezéssel lehet a legérzékletesebben kifejezni
– mondja a 24.hu-nak Krahulcsán Zsolt.
Varga Jennifer / 24.hu Krahulcsán Zsolt
Nem a hatalomtechnikája változott, hanem a személyisége, a ’70-es évek végétől mutatkoztak rajta a szellemi hanyatlás egyes jelei, a pártfórumokat és a közbeszédet is áthatotta az utódlás kérdése. Egyre inkább bezárkózott, egy szűk kör, alig néhány ember véleményére hallgatott, mind diktatórikusabban vezette a pártot. Morózussá vált, türelmetlenebbé, nehezebben tűrte az ellentmondást, elzárkózott az újításoktól, az érdemi vitáktól, úgy is fogalmazhatunk, mindinkább elvágta magát a valóságtól. Egyébként Biszku a bukását eredményező kritikáiban is hasonlókat fogalmazott meg – be kell ismerni, többé-kevésbé jogosan.
Az évtized fordulója ráadásul válságokkal teli időszak volt: olajárrobbanás, gazdasági gondok, az afganisztáni háború, Jaruzelski tábornok katonai puccsa Lengyelországban, és még sorolhatnánk. Mindezek tanulságaként többeknek, így Kádárnak is le kellett vonnia a tanulságot, miszerint nem támaszkodhat többé szovjet pénzügyi segítségre és fegyverekre úgy, mint azt korábban megszokta.
A Rajk-butik
Úgy tűnik, utóbbi valóban aggodalommal töltötte el – főleg a lengyelországi események kapcsán –, mert nem létezett olyan jelentős, magyar katonai erő, amely szembefordult volna a magyar társadalommal, megakadályozhatott volna egy esetleges erőszakos hatalomátvételt. Már az 1980-as évek elején feltámadt benne a félelem, ami utolsó éveiben aztán elhatalmasodott rajta, hogy
Érzései nem voltak alaptalanok. A hazai ellenzék egyre határozottabban hallatta a hangját, például már 1981 februárjában megnyílt az úgynevezett Rajk-butik. Ifjabb Rajk László édesanyja belvárosi, Galamb utcai lakásában egyfajta szamizdatárusító helyet működtetett, ezt nevezte a pesti szleng butiknak. Az amúgy építészként dolgozó Rajk az ellenzék ikonikus alakjának számított, a kis lakás ’81 februárjától ’83 decemberéig a demokratikus ellenzék egyik legfontosabb találkozóhelye volt, ahol nemcsak tiltott nyomtatványok cseréltek gazdát, hanem eszmecseréket tartottak, előadásokat szerveztek.
A politikai rendőrség persze nagy erőket koncentrált a hasonló szervezkedésekre, jól ismerte az illegális sajtótermékek hálózatát – a legendás Beszélővel az élen –, de tenni nem sokat tudott. Rajk viszonylag védett helyzetet élvezett: Kádár nem akart második Rajk-pert, állítólag ezt az özvegynek ki is jelentette egy más ügy kapcsán, amikor Rajk Júlia felkereste, mert a kivégzett férjéről szeretett volna egy emlékkötetet megjelentetni. A Rajk-butik és a demokratikus ellenzék tagjai elég komoly nemzetközi kapcsolatrendszert alakítottak ki a nyugati országokkal és a szocialista blokk ellenzéki csoportjaival, a kádári vezetés elsősorban a nyugati sajtóvisszhangtól tartva ódzkodott adminisztratív, belügyi eszközökhöz nyúlni.
Jánosi Katalin / Fortepan Darvas József népművelési miniszter, Nagy Imre miniszterelnök és Rajk Lászlóné az egykori Győrffy kollégisták találkozóján a Kossuth klubban 1956. október 13-án.
Kellemetlenkedés és tabuk
A nyílt leszámolás helyett a Politikai Bizottság (PB) 1982. márciusi ülésén maga Kádár János vázolta fel a követendő stratégiát, amit nemes egyszerűséggel kellemetlenkedésnek nevezett.
„Egyébként amit mi adminisztratív intézkedéseknek hívunk, ez adminisztratív, de nem mind belügyi. Az atyaúristenit, hát annyi ember sír a telefonért, ezeknek mindnek van telefonjuk, kocsijuk, annyi rossz, hibás kocsi jár, meg rosszul vezet, iszik is egy kicsit, meg mi az isten, hát miért nem tudunk mi az ilyen emberekkel szemben eljárni. Rámenni, egyszerűen rámenni, az istenit az anyjának, hát ezt mindenütt a világon csinálják, és ez még nem is adminisztratív intézkedés, kellemetlenkednek nekik, no mert már harmadszor veszik el a hajtási igazolványt, vagy mit tudom én, mi a rossebet, hát miért nem lehet ezt megcsinálni? Lakást is, megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik szükséglakásba, vagy mit tudom én, micsoda. Ennek millió módja van, amit úgy hívnak, hogy kellemetlenkedni kell nekik.”
A belügyminiszteri tapasztalatokkal rendelkező Kádár jól taktikázott, az ellenzék célja ugyanis mindenáron nyilvános bírósági tárgyalás kiprovokálása volt, ami a Nyugat felé prezentálta volna a hazai diktatórikus viszonyokat. Rengeteg dokumentum maradt fenn a hatalom „kellemetlenkedéséről”. Kőszeg Ferencről ma is megvan például egy fotósorozat, a belügy emberei nyíltan, agresszíven követték, fényképezték napokon keresztül, ami azért elég frusztráló lehetett. Vagy rendőrt állítottak a Rajk-butik elé, aki mindenkit igazoltatott, aki a házba belépett, és felírta az adatait. Gyakori razziákat tartott a rendőrség, házkutatásokat, és még hosszan sorolhatnánk.
Az említett PB-ülésen Kádár tabukról is beszélt. Persze addig is mindenki tudta, hogy egyes témákat nem tanácsos szóba hozni – ilyen volt mondjuk Kádár szerepe ’56-ban vagy a Szovjetunióval való kapcsolat –, de ezek soha nem voltak kimondva, párttestület előtt itt először beszélt tabuk létezéséről.
„Na, igenis vannak tabuk, és kell is, hogy legyenek tabuk, ha van írásbeli szerződés, ha nincs róla. Ez a tabu – most nem tudom, hogy hogy hívjam a hatalmat, most már népi hatalom, vagy munkáshatalom, vagy proletárdiktatúra, vagy mit mondjak rá. A másik a szövetségi rendszerünk. És nacionalista uszítás sem lehetséges. A szocialista törvényességnek érvényesülni kell. Ezek a mi tabuink, azokat nem engedjük támadni senkitől sem.”
Az 1956-os forradalmat nem említette. Talán megfeledkezett róla, talán annyira egyértelműnek számított a tabusítása, hogy felesleges lett volna szóba hozni is.
Fortepan 1956
Nem látta át az erőviszonyokat
Leonyid Brezsnyev 1982. novemberi halála után az a Jurij Andropov került a Szovjetunió élére, aki még a KGB elnökeként személyesen felügyelte az 1956-os forradalom leverését, ily módon régi, jó kapcsolatot ápolt Kádár Jánossal. Az új főtitkár Uszkorenyije (Gyorsítás) néven egyfajta reformprogrammal kacérkodott, ám Kádár nem követte, ő az államháztartás említett stabilitását elérve úgy érezte, nincs több tennivalója –még a szovjet példát látva sem értette, nem fogta fel, milyen fontos lenne valódi gazdasági reformok bevezetése.
Andropov hamar, 1984 februárjában meghalt, és utóda, Konsztantyin Csernyenko sem viselte sokáig a főtitkári címet, 1985 márciusában ő is elhunyt. A nagybeteg Csernyenko halála senkit nem ért váratlanul, sőt régóta ment a találgatás az utód személyét illetően. Kádár meg volt győződve, hogy a keményvonalas, konzervatív Grigorij Romanov fogja őt követni az SZKP élén, ehelyett 1985. március 11-én a reformista Mihail Gorbacsovot választották főtitkárrá.
Kádárnak nemcsak a realitásérzéke, hanem a tájékozódási, információs rendszere sem működött tökéletesen. Nem látta át az erőviszonyokat még a szövetségi rendszeren belül sem
– emeli ki a történész.
Szalay Zoltán / Fortepan Kádár János és Mihail Gorbacsov a szovjet pártvezető fogadtatásakor, 1986. június 8-án.
Tisztes visszavonulás
Miután pedig egészségi állapota folyamatosan romlott, a pártelitben 1986 végén megindult a tapogatózás, hogyan kellene átalakítani a pártvezetést úgy, hogy abban Kádárnak új helyet találjanak. Ennek első lépéseként 1987 nyarán Lázár Györgyöt a fiatal, dinamikus Grósz Károly váltotta a miniszterelnöki székben, és ekkortól már valóban az volt a kérdés, hogyan vonják vissza az immár tényleg látványosan rossz egészségi állapotban lévő Kádár Jánost. A megoldás érdekében összehívták az MSZMP pártértekezletét 1988 májusában, ahol
A dokumentumok alapján úgy tűnik, nem kényszerítették, és egy idő után ő maga kezdeményezte visszalépését a betegségére való tekintettel. Pártelnökként hatalmi jogosítványokkal nem rendelkezett, tekintélye ugyanakkor természetesen megmaradt. Mindez azonban a közvélemény számára nem adott kielégítő válaszokat, az élet minden területén egyre mélyülő válság bontakozott ki.
Kádár ezt megint nem értette, tagadta, és elutasította, hogy Magyarországon válság lenne, ehelyett rossz közhangulatról beszélt, amiért kifejezetten a médiát okolta. Azért, mert szerinte a tv, a rádió és a lapok a nemzetközi trendhez igazodva mindig csak a negatívumokat mutatták, ezt tette felelőssé a rossz közhangulatért, a válságtünetek érzetéért.
Megkerülte a felelősséget, nem tudott szembenézni a ténnyel, hogy a rendszer az ő életéhez hasonlóan a végéhez közeledik
– értékeli Krahulcsán Zsolt.
Szalay Zoltán / Fortepan Kádár János feleségével 1986. november 12-én, Moszkvából történő hazaérkezése után.
Érdekes viszont, hogy saját egészségi állapotával tisztában volt. Visszavonulását előzőleg Gorbacsovval kellett egyeztetnie, aki bizonyos források szerint 1988 április végéig nem támogatta a lemondását, mert az ország stabilitását látta veszélyben. Pozsgay Imre úgy emlékezett, maga Kádár győzködte a szovjet főtitkárt, hogy pont az tenné instabillá Magyarországot, ha ő a helyén maradna, azonban összességében egy ideig Kádár még ragaszkodott a posztjához, makacskodott, de végül szovjet sugalmazásra a tisztes visszavonulást választotta.
A haláláig eltelt bő egy év során egyre inkább leépült, az országot több mint három évtizedig irányító vezető bábbá vált, többször került méltatlan helyzetbe. E témának külön részeket szentelünk sorozatunk lezárásaként, a jövő héten azonban ismét szakítunk a kronológiával, és Kádár János magánéletét igyekszünk bemutatni. Szó lesz megépített, majd betemetett úszómedencéről, káposztás cvekedliről és tyúkokat terelő kormányőrről.
Kádár Jánosról szóló sorozatunk eddigi részei:
Kádár Jánost egyszer karácsonytól vízkeresztig verte az anyja
Tömegverekedéssel indult Kádár mozgalmi élete
Kádár ment neki legkeményebben a rendőröknek
Így lett Csermanek Jánosból Kádár János
Őrült mázlija volt Kádár Jánosnak
Akasztást szervezett Kádár az Oktogonon, de rosszul sült el
Kádár tettestárssá vált Rákosi bűneiben
Kádár elődjét kivégezték, utódja pedig kiirtotta a családját, majd öngyilkos lett
Ezért ítélték életfogytiglanra Kádár Jánost
Így szabadult Kádár az életfogytiglanból
Rákosi egy hangfelvétellel zsarolhatta Kádárt
Kádárt meglepetésként érte a forradalom
Kádár ’56-ban kezdte el tisztelni a magyar zászlót
Nyom nélkül tűnt el Kádár János 1956-ban
Kádár vitába szállt a KGB rettegett vezérével
Kádár ledarálta a magyar társadalom ellenállását
Kádár kiütéses győzelmet aratott a magyar értelmiség felett
Kádári vezetés: „Ha ütni kell, ne simogass!”
Kádár visszatért Rákosi módszereihez
Ezért végeztette ki Kádár Nagy Imrét
Kádár számolta, hány embert akasztanak fel ’56-ért
Férjes asszony volt Kádár János szeretője
Így jött össze Kádár János a feleségével
„Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra” – korholta Kádárt a felesége
Így készült Kádár az atomháborúra
Kádárból kibújt a proli politikus
Katonai puccs készült Kádár ellen?
Kádár szokatlanul bátor volt Brezsnyevvel szemben
Ezért lett öngyilkos Kádár közeli munkatársa
Kádár: „Előbb tüzelünk, utána kérdezünk”
Kádárék Csehszlovákia lerohanásával védték a magyar reformokat?
Ezért adósította el Kádár Magyarországot
Kádár Trianonra hivatkozott Brezsnyevnek
Furcsa halálesetek a Kádár-korban: halálra égett miniszter, önmagát kétszer szíven szúró KSH-elnök
Kádár azt mondta: falusi tahónak és pesti stricinek tartották egyszerre
Kádár elszúrta a történelmi lehetőségét
Kádárék évekig hazudtak az adósságról
The post „Az istenit az anyjának” – Kádár kikelt a Rajk-butik ellen first appeared on 24.hu.