Deák Dániel: Egy egyszerű ember
Amint pápaként bemutatkozott, nagy reményeket keltett egyszerű szavaival: buon giorno – ezek voltak az első szavak, amelyekkel köszöntötte az egybegyűlteket a Szent Péter téren. A nép – és minél lejjebb ereszkedünk a társadalmi ranglétrán, annál inkább – magánkívül volt örömében. Aztán jöttek a munkás hétköznapok, és az egyházfő megtapasztalta a kúria rejtett ellenállását. A pápa muzeális állapotokat örökölt, és bár nagy várakozások fűződtek hivatalba lépéséhez, nem sokat tudott változtatni. Reformpápának volt gondolható, de ő nem akart az lenni. Ennek ellenére egész pápasága leírható a megújításért való küzdelemmel.
A legégetőbb kérdésekben azonban nem tudott, és ereje fogytán talán egy idő után már nem is akart feltétlenül áttörést elérni. Így máig megoldatlan például a nők beemelése akár a legmagasabb egyházi hivatalba vagy a cölibátus problémája, és leginkább az egyházkormányzat megújítása. A sok évtizedes, ha nem évszázados visszaélések, főként a fiatalok abuzálása terén a Vatikán reakciója szinte mindig az eltussolás volt, lehetővé téve ezzel a papi bűncselekmények folytatását.
Ma már nem is az a valódi kérdés, vajon erőteljesebben és áthatóbban lép-e fel az egyház a visszaélésekkel szemben, hanem hogy megváltozik-e az egyház hatalmi berendezkedése. Lehetővé kellene tenni a papi szolgálat és a felsőbb egyházi hivatalgyakorlás ellenőrzését. Végső soron ehhez le kellene bontani az egyház máig tovább élő középkori struktúráját, és hatalommegosztást kellene elérni.
Ferenc reakciója a kihívásra az, hogy meghirdette az egyházban egyébként rejtve jelen lévő szinodális utat, hogy ti. együtt lássunk a hitben, és együtt is járjunk a döntésekben.
Kenesei István: Rektorok cérnaszálon
Két szenátusi ülés és öt szavazás után lett – nem rektora, csak rektorjelöltje az LFZE-nek, azaz a Zeneakadémiának. Az első alkalommal azonnal kiesett az örökös külső pályázó, Győriványi Ráth György, aki egyetlen szavazatot sem kapott. A „belülről” jelentkező Farkas Gábor zongoraművész (és tanszékvezető) mindkét voksoláson 11 szavazatot kapott a 22-ből, míg vetélytársa, a hegedűművész Kelemen Barnabás először 10-et, utána 11-et. A döntetlent a fenntartó minisztérium képviselője mintegy magára vállalta eldönteni, mondván, hogy szívesen átveszi a KIM a választás felelősségét a szenátustól. A szirénszavakra azonban a megjelentek nem hallgattak, és inkább egy újabb tanácskozást hívtak össze április 15-ére, hogy maguk határozzanak az ügyben. Az első két szavazáson nem született döntés, jóllehet Farkas több szavazatot kapott, míg végre a harmadik alkalommal 13:9 arányban az ő javára dőlt el a vetélkedés, amit Kelemen elegánsan elismert gratulálva a felterjesztendő rektorjelöltnek.
A történetnek még nincs vége, mert a KIM-et ugyan köti a törvény, hogy mást, mint az egyetem által megválasztott jelöltet nem ajánlhat a köztársasági elnöknek kinevezésre, de azt nem írja elő, hogy a jelöltet fel is kell terjesztenie – erre pedig láttunk példát a (régi) SZFE esetében, amikor Upor László rektori kinevezését az akkori minisztérium egyszerűen elszabotálta, mielőtt elfoglalta és Vidnyánszky Attila kezére játszotta volna az egyetemet. Kíváncsi vagyok, megismétlődik-e a történelem, de addig is levonhatunk tágabb körre is érvényes tanulságokat.
Jellemző volt, hogy az oktatási tárca gond nélkül eltekintett a saját maga által hozott szabályozástól, nevezetesen, hogy a pályázónak felsőoktatási vezetői gyakorlattal kell rendelkeznie.
Losoncz Miklós: Trump döntései, a piacok válaszai
Donald Trump elnök április 2-án kiemelkedő mértékű vámemeléseket vezetett be az USA legtöbb külkereskedelmi partnerével szemben, amire a pénzügyi piacok igen határozott negatív választ adtak. Később Trump visszakozott, ami arra utal, hogy kénytelen volt meghajolni a tőke-, az állampapír- és a devizapiac fegyelmező ereje előtt. A csúcsfeszültség enyhült, de a mögötte rejlő, jórészt a Trump eddigi intézkedései által előidézett problémák nem oldódtak meg. Ilyen körülmények között továbbra is fennáll egy esetleges pénzügyi válság és recesszió kockázata az USA-ban, annak súlyos globális hatásaival.
Mértékadó tudósok, elemzők és szakértők szerint Donald Trump amerikai elnök eddigi intézkedéseiből nem rajzolódik ki koherens stratégia. Pedig annak megalapozása létezik, nevezetesen a konzervatív Heritage Foundation agytröszt égisze alatt készült Project 2025 című, 922 oldalas, egyes szakértők által kiáltványnak nevezett dokumentum formájában. Ez egy társadalmi víziót tükröző, részletes elemzésen és helyzetértékelésen alapuló kívánságlista olyan javaslatokkal, amelyek az elnöki hatalom kiterjesztésére, illetve az amerikai társadalom és gazdaság (ultra)konzervatív elvek alapján történő átalakítására irányulnak.
Az interneten folyamatosan figyelemmel lehet kísérni a tanulmányban megjelölt 301 cél teljesítését/teljesülését. A Heritage Foundation számára a feladat nem volt új, mivel hasonló háttéranyagot adott ki Ronald Reagan 1981. évi, illetve Trump 2017. évi hivatalba lépése előtt. A tavaly megválasztott amerikai elnök tagadta, hogy bármi köze lenne a tanulmányhoz, nem is olvasta. Ez utóbbit el lehet hinni neki, mert ismerői szerint Trump legfeljebb egy-két oldalas anyagokat néz át. Ugyanakkor az amerikai adminisztrációban, illetve az elnöki tanácsadók között a dokumentum több szerzője is megjelent.
Kovács Zoltán: Ki hordja el a sittet?
Az utóbbi időben a korábbiakhoz képest amúgy többször nyilvánultak meg kormányzati emberek – még a miniszterelnök maga is –, de ezekből a beszélgetésekből annyi derült ki egyértelműen, hogy elszoktak a normális és őszinte beszédtől. Alighanem újra meg kellene tanulniuk beszélni, mert amit főosztályvezetőtől miniszterelnökig bezárólag gyakorolnak, az egyszerű szókészlettel, lazára vett gesztusokkal művelt politikai halandzsa.
Mintapéldája a kormányfő péntekenkénti rádióinterjúja, amiben látszólag mindenről szó esik, csak épp nem tudni meg semmit. Ilyenre persze sem riporter, sem kérdezett nem is törekszik. Arról ad hírt, hogy a kormányfő megvan. Ezt onnét tudni, hogy hetente legalább egyszer hallani őt. Nem sok, de ezt biztosan tudhatjuk. Sőt, Orbán legutóbb az Öt YouTube-csatornán már videofelvételen is leült vitatkozni, ami tartalmát tekintve olyan volt, mint egy képpel dúsított péntek reggeli rádióinterjú: most sem mondott semmit, bárt ezt teljes életnagyságban tette.
Igaza volt egy kollégának valamikor egy ATV-s beszélgetésben, aki szerint olyan volt, mintha a kérdéseket is, a válaszokat is mesterséges intelligencia segítségével fogalmazták volna. Ez nem a riporter hibája: tudomásul kell venni, hogy ha a kormányfő nem hajlandó egyenes és őszinte válaszokat adni, csak ezt a langyos semmit fogalmazza újra meg újra, nem kell kérdezni. Ezzel a riporter csak azt sugallja, hogy milyen tökös ember a magyar kormányfő, hajlandó bemenni az oroszlán barlangjába, és birokra kelni rámenős riporterekkel. De hát se oroszlánbarlang, se rámenősség. Az önmagában nem szakmai teljesítmény, hogy erősen megilletődötten szembeülünk Orbán Viktorral, mert az hajlandó volt odajönni. Azt meg máig nem érteni, hogy Orbán Balázst hívták, de véletlenül Orbán Viktor jött. Ekkora kupleráj még az én munkahelyi asztalomon sincsen.
The post Mi jöhet a Vatikánban? first appeared on 24.hu.