„Lázad a teljes járművezetői szakma, a vasutasok után a BKV-sokat és a volánbuszosokat képviselő szakszervezet is megszólalt: nem tűrik tovább a járművezetők verbális vagy tettleges bántalmazását, amit az utasoktól naponta elszenvednek” – így kezdődik a BKV-s Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) közleménye, amiben arról írnak, hogy a szakszervezet egy vasutasokkal, volánbuszosokkal közös, nagy figyelemfelkeltő demonstrációt fontolgat.
A közlemény szerint az EKSZ már öt évvel ezelőtt kérte Pintér Sándor belügyminiszter „hathatós közbenjárását a támadások visszaszorítására és a tettesek súlyos megbüntetésére”, de „azóta sem történt semmi, miközben a különféle atrocitások egyre gyakoribbak és egyre durvábbak”.
A közlemény szerint nemcsak a vasúton dolgozó kalauzokat bántalmazzák – leköpik, megverik – az utasok, de a BKV-s és volánbuszos járművezetőket is „naponta bántalmazzák”.
„Többeket közülük úgy megvertek hordákba verődött utasok az elmúlt időszakban, hogy a mentő vitt el a helyszínről a munkáját végző vétlen sofőrt. Mindezt például azért, mert a járművezető jegyvásárlásra szólította fel a bliccelőket. Vagy azért, mert dugóban ácsorogva nem tudott haladni a jármű, máskor meg esetleg azért, mert a sofőr jogosan nem nyitott ajtót ott, ahol senki nem jelezte a leszállási szándékát. Vagyis: bármiért, bármikor a sofőrre zúdul az utasok tomboló haragja. Ahogy mondani szokás – sajnos –, akár van rajta sapka, akár nincs” – írják a közleményben.
„Meddig lehet ezt tűrni? Meddig hagyhatja ezt szó nélkül, büntetlenül a jogalkotó és a rendőrség” – kérdezi Naszályi Gábor, az EKSZ elnöke, aki szerint „az utasok haragjának, frusztrációnak kiszolgáltatott járművezetőket magára hagyta a hatalom”.
A szakszervezeti elnök attól tart, hogy „előbb utóbb valaki az életével fog fizetni azért, mert az illetékesek nem vették komolyan a sofőrök segélykiáltásait”. Emiatt kezdeményezni fogja, hogy a vasutasok, a volánbuszosok és a BKV-sok közös figyelemfelkeltő és egyben tiltakozó demonstrációval emlékeztessék a döntéshozókat, hogy „minden egyes bántalmazás, amit a közösségi közlekedésben dolgozók elszenvednek – az esetleges haláluk is –, az ő lelkükön szárad”.