Albert Einstein 1879. március 14-én született a dél-németországi Ulmban, egy világi, középosztálybeli zsidó családban. Apja eredetileg tollpárna-kereskedő volt, majd egy elektrokémiai gyárat vezetett, mérsékelt sikerrel, anyja háztartásbeli volt. Einstein fiatalon nem tűnt ki különösebben az iskolában, a családjában azonban nagy hangsúlyt fektettek a tanulásra, így már gyerekként lenyűgözték a természettudományok és a matematika.
Az egyik legismertebb történet szerint első találkozása a fizikával egy iránytű volt, ami megragadta a fantáziáját: vajon mi az a láthatatlan erő, amely mozgatja a tűt? Érdeklődését tetézte, mikor tizenkét évesen rátalált egy geometriakönyvre. Ez nála már-már kultikus rajongást idézett elő, a könyvet „kis szent geometriakönyvnek” nevezte. A kis Einstein – a láthatatlan erőkkel való találkozás következményeként – mélyen vallásos lett: énekeket írt Isten dicsőségére és vallásos nótákat dúdolt iskolába menet. Ez azonban gyökeresen megváltozott, mikor tudományos könyveket kezdett olvasni, melyek megkérdőjelezték a vallási tanokat. Lázadásra való hajlandóságát növelte, hogy nehezen találta meg helyét a porosz oktatási rendszerben, úgy vélte, hogy az elnyomja az eredetiséget és a kreativitást.
Collection Roger-Viollet / Roger-Viollet / AFP
Képzelet és tudás
Fontos hatással volt rá egy fiatal orvostanhallgató, Max Talmud, aki gyakran vacsorázott náluk, ő vezette be Einsteint a magasabb szintű matematikába és filozófiába, a döntő fordulat 16 éves korában következett be. Talmud már korábban megismertette vele Aaron Bernstein Naturwissenschaftliche Volksbucher című tudományos gyermekkönyvsorozatát, amelyben a szerző a távíróvezetékben közlekedő elektromosság mellett tett képzeletbeli utazást. Einstein ekkor tette fel magának azt a kérdést, amely a következő 10 évben meghatározta gondolkodását: hogyan nézne ki egy fénysugár, ha végigfuthatnánk mellette? Ha a fény hullám lenne, akkor a fénysugárnak helyhez kötöttnek kellene tűnnie, mint egy megdermedt hullámnak.
Már gyerekként is tudta azonban, hogy álló fényhullámokat még soha nem láttak, tehát paradoxon állt fenn, ekkor írta első „tudományos dolgozatát” is Az éter állapotának vizsgálata mágneses mezőkben címmel.
Később Einstein Zürichben, a Svájci Szövetségi Műszaki Intézetben (ETH) tanult fizikát, ahol kiváló eredménnyel végzett, első munkahelye egy szabadalmi hivatalban volt, ahol a napjai jelentős részét találmányok elemzésével töltötte. Ez a nyugodt környezet lehetővé tette számára, hogy elmélyüljön saját kutatásaiban is. 1905-ben, amit Einstein „csodálatos évnek” nevezett, négy forradalmi tanulmányt publikált, amelyek alapjaiban változtatták meg a fizika világát: A fotoelektromos jelenség magyarázata – ezért a munkájáért 1921-ben Nobel-díjat kapott; A Brown-mozgás matematikai leírása – ez megerősítette az atomok létezését; A speciális relativitáselmélet megalkotása – ebben vezette be a híres E = mc² képletet, amely az energia és a tömeg közötti kapcsolatot írja le; Az idő és tér fogalmának újraértelmezése – ebben hangsúlyozta, hogy az idő és a tér relatív, és ezek a megfigyelőtől függnek.
A képzelet fontosabb, mint a tudás. A tudás korlátozott, míg a képzelet átöleli az egész világot
– vallotta Einstein, aki szerint a tudományos áttörésekhez elengedhetetlen a kreatív gondolkodás.
Élete legnagyobb hibája
1915-ben bemutatta az általános relativitáselméletet, amely a gravitációt teljesen új módon magyarázta meg: nem erőként, hanem a téridő görbületeként értelmezte. Ezen elmélet megjósolta például a fekete lyukak létezését és a fény elhajlását nagy tömegű égitestek közelében. 1919-ben egy napfogyatkozás során végzett megfigyelések igazolták Einstein elméletét, és ezáltal nemzetközi hírnévre tett szert. Az újságok Einsteinről, mint a „világ legokosabb emberéről” írtak. „Nem a sikerre törekszem, hanem arra, hogy értékes ember legyek” – mondta Einstein, aki mindig hangsúlyozta az erkölcs és az emberiség szolgálatának fontosságát.
Nemcsak tudós volt, hanem szenvedélyes békeharcos és humanista is. Az első világháború alatt aktívan kampányolt a háború ellen, és élete végéig szót emelt az erőszakmentesség és a nukleáris leszerelés mellett. Amikor 1933-ban Adolf Hitler hatalomra került Németországban, Einstein – zsidó származása miatt – az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Princeton Egyetem professzoraként dolgozott. Bár szerepe volt az atombomba kifejlesztésében (levelet írt Roosevelt elnöknek a nukleáris fegyverek kutatásának szükségességéről), később mélységesen megbánta ezt, és a béke ügyét szorgalmazta. Utólag ezzel magyarázta az atomfegyver kifejlesztésében játszott szerepét:
Ha tudtam volna, hogy a németek soha nem fejlesztik ki az atombombát, én sem tettem volna semmit.
1954-ben egy interjú során kijelentette, hogy részvétele az atombomba kifejlesztésében a legnagyobb hiba volt, amit életében elkövetett.
Einstein öröksége
1955-ben bekövetkezett haláláig Einstein nemcsak a fizikára, hanem a filozófiára és az emberiség jövőjéről való gondolkodásra is hatással volt. „Az élet olyan, mint a biciklizés. Hogy egyensúlyban maradj, mozognod kell” – vallotta.
Austrian Archives (S) / IMAGNO / APA-PictureDesk / AFP Albert Einstein és felesége 1931-ben.
Kijelenthető, hogy Einstein hatása napjainkig jelen van, munkássága továbbra is Nobel-díjakkal jutalmazza az őt követő fizikusokat. 1993-ban Nobel-díjat kaptak az Einstein által megjósolt gravitációs hullámok felfedezői, 1995-ben szintén díjazták a Bose–Einstein-kondenzátumok (az anyag egy új formája, amely rendkívül alacsony hőmérsékleten is előfordulhat) felfedezőit. Az ismert fekete lyukak (ezek létét is ő vetette fel) száma ma már több ezerre tehető, sőt a közelmúltban elkészültek az első fényképek is róluk.
Az űrszatellitek új generációi tovább igazolták Einstein kozmológiáját. A féreglyukak létét is ő vetette fel, ezek létének bizonyítása azonban még várat magára. Ahogy maga Einstein mondta: „Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”
The post „Soha nem viszi semmire” – mondta tanára Einsteinről first appeared on 24.hu.