Ha egy tányéron kellene elhelyeznem, hogy a gyerekem miket szeret enni, akkor a tányér felét hamburger, virsli, rántott hús és sült krumpli foglalná el, a másik (valamivel kisebb) felét gyümölcsök és tejtermékek (a joghurttól a sajtokig), egy mikroszkópikus kis szeletben pedig a zöldségek helyezkednének el, de azok közül is csak a paradicsom és a pirospaprika.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ténylegesen ezekből a tételekből áll az étrendje, hanem inkább azt, hogy ha rajta múlna, ebből állna. És bár szeretem azt hinni, hogy a fiam minden szempontból különleges, étkezési szokásaiban sok hasonlóságot mutat kortársaival. És ez elgondolkodtató. A gyerekek miért azokat az ételeket szeretik, amiket szeretnek? Vajon a társadalom kényszeríti rá ezeket az étkezési preferenciákat a gyerekeinkre, vagy egyszerűen úgy jönnek világra, hogy a virsli számukra a gasztronómia csúcsa?
A babák úgy születnek, hogy az édes és a sós ízeket részesítik előnyben. Gondoljunk csak bele: egy tipikus kisgyerek kedvelt étele vagy édes (gyümölcsök) vagy sós (sajt, hamburger, sült krumpli stb.) ízprofillal rendelkezik, míg azok az ételek, amelyeket kerül, általában keserűek (zöldségek). A tudósok úgy vélik, ennek evolúciós okai vannak. De kezdjük az elején, miért lesz egyáltalán egy gyerek válogatós?
A legtöbb kisgyerek, különösen 1,5 éves kora körül kezd elutasítani bizonyos ételeket – és ennek az időszaknak általában a zöldségek a nagy vesztesei. „Ennek evolúciós oka van: ebben az életkorban a gyerekek már képesek önállóan enni távolabb a szüleiktől, így egyre nagyobb szerepet kap az, hogy mit esznek – mondja Ádám Judit MSc, a Peonia Egészségközpont dietetikusa. –A növények a vadászó-gyűjtögető életmód során létfontosságú táplálékforrást jelentettek az ember számára, de sok növény halálos mérget is tartalmazott, ezért megnőtt a veszélye annak, hogy olyasmit vesznek a szájukba, ami mérgező lehet. Az evolúció során azok a gyerekek, akik ösztönösen bizalmatlanabbak lettek az új ételekkel szemben, nagyobb eséllyel élték túl ezt az érzékeny időszakot.”
A válogatósság tehát nem rossz szokás, hanem egy túlélési ösztön – a természet így próbálta megóvni a kisgyerekeket attól, hogy valami mérgezőt egyenek meg.
Fotó: Getty Images
Édes ízek bűvöletében
Tanulmányok kimutatták, hogy a csecsemők már születésük előtt biológiailag vágynak az édes ízekre. „Az édes ízek evolúciós szempontból biztonságos és tápláló forrást jelentenek, mivel az édes ételek, mint a gyümölcsök, sok energiát adnak (cukrok formájában), ami fontos volt az őseink számára a túléléshez – magyarázza a dietetikus. – A gyerekek hajlamosak vonzódni az édes ízekhez, mivel ezek gyors energiaforrást biztosítanak számukra, ami hozzájárul a növekedésükhöz és fejlődésükhöz.”
Amellett azonban, hogy kalóriát és szénhidrátot jelent, az édesség az anyatej egyik domináns íze is, így az édesség utáni sóvárgás ösztönösen arra készteti a csecsemőt, hogy szeresse az anyatejet. Az édesség szeretetét a gyerekek később sem növik ki, és előszeretettel részesítik előnyben az édes ételeket, mint például a gyümölcsöket.
Az édesség mellett a másik nagy vonzerőt a sós ízprofil jelenti, ráadásul a gyerekek jobban szeretik a nagyobb sókoncentrációt, mint a felnőttek. A dietetikus azonban felhívja rá a figyelmet, hogy a gyerekek só iránti vonzódása egy tanult szokás. „Mértékét a szülők táplálási szokásai nagyban meghatározzák. A vonatkozó tanulmányok szerint az ételek sózása a gyermek ízlését hosszú távon is meghatározza, és (forrástól függően) 1-2 éves korig kerülendő!”
Zöld? Isten ments! Piros? Jöhet!
A dietetikus szerint a kisgyerekek étkezési döntéseit az ételek érzékszervi tulajdonságai, mint a szín, illat vagy alak is meghatározzák. Előfordulhat, hogy a gyerekek előnyben részesítik a fehér ételeket, például a rizst, a sima tésztát vagy a kenyeret, mert ezeket „biztonságosnak” tartják. „Ezzel szemben a zöld ételek, mint a zöldségek, a természetben gyakran mérgező vagy éretlen növényekhez kapcsolódnak, ezért a gyerekek ösztönösen hajlamosak elkerülni őket a biztonság érdekében. Ráadásul a zöld ételek gyakran keserűek, amit szintén nem találnak vonzónak.”
Azért vonzódunk a piros színű gyümölcsökhöz és zöldségekhez, mert az evolúció során ez a szín gyakran jelentette azt, hogy az adott étel érett, tápanyagban gazdag, és biztonságosan fogyasztható. „Emellett a család és a társadalom hatása is fontos szerepet játszik a gyerekek étkezési választásaiban: a piros és narancssárga színű gyümölcsök és zöldségek, amelyek édesebbek, könnyebben elnyerhetik a gyerekek tetszését, míg a zöld ételek háttérbe szorulhatnak.”
Ha piros, jöhet! (Fotó: Getty Images)
Halrudacska és csirke nuggets a nyerő
Bár kevésbé kutatott terület, az élelmiszer textúrája is szerepet játszhat a válogatósságban. A gyerekek természetüknél fogva neofóbok, ami azt jelenti, hogy félnek az újdonságoktól. Ahogy már szó volt róla, ez óvja meg őket azoktól az ismeretlen ételektől, amelyek mérgezőek lehetnek.
Tehát mondjuk egy nyálkás, ropogós vagy egyenetlen textúra (például egy zöldborsófőzelék) felkapcsolhatja a gyerekben a piros lámpát, a kis darabok ugyanis jelezhetik azt, hogy az élelmiszer szennyezett, és óvatosságra inthetik. Ugyanakkor ez vonzóbbá teheti a feldolgozott húsok, mint például a virsli, halrudacska természetellenesen sima textúráját, a valódi sertés- vagy halhús kevésbé kiszámítható állagával szemben. Azonban itt fontos megjegyezni, hogy ezek a preferenciák nagyban függnek attól is, mivel kínáljuk a gyereket.
Ha a gyerek totyogós korától a korának megfelelő főzelékeket kapja, a feldolgozott húskészítményektől pedig minél tovább, legalább 2 éves korig távol tartjuk, akkor óriási eséllyel javul a zöldségek elfogadása!
A szülőket rendszeresen összezavarja az a kettős mérce is, amikor az egyazon alapanyagból készült kicsit különböző ételek egyik nap a pocakban, másik nap a kukában végzik. A szülő hiába örül, hogy végre talált egy zöldséget, amit megeszik a gyerek, mert egy kicsit másképp elkészítve már nem fog akkora sikert aratni. „Sütés közben fontos kémiai változások történnek: pörzsanyagok képződnek, a cukortartalom egy része karamellizálódik, az édesburgonya édeskés illatú, ropogós, édes ízű és vizuálisan vonzó lesz – magyarázza a dietetikus. – Ezzel szemben a püré unalmas állagú, sima és kevésbé intenzív ízű, ezért a gyerekek hajlamosak elutasítani.”
A jolly joker vajas kenyér
Minden szülő rémálma, amikor hosszú perceket tölt azzal, hogy megkomponálja élete legjobb, legszaftosabb és legtartalmasabb szuperszendvicsét, a gyerek meg olyan undorral tolja félre az ételt, mintha maga Gordon Ramsay bújt volna bele, és helyette inkább „rendel” egy sima vajas kenyeret. A szakember szerint erre a jelenségre többféle magyarázat is létezik. „A vajas kenyér egyszerű, letisztult, nem rejteget meglepetéseket, nem tud rossz lenni, tehát kiszámítható, és sok gyereknek a biztonságot jelentheti. Különösen igaz ez akkor, ha volt már rossz tapasztalata egy újonnan megkóstolt étellel. A másik, hogy nem kell sokáig várni rá, a szülő hamar elkészíti. De az is lehet, hogy a gyerek kontrollt akar gyakorolni az étkezése felett, és ha ő vezényelheti a szendvicskészítést, akkor kevésbé lesz frusztráló számára. Ezek mellett persze felmerül az a kérdés is: a gyerek látta a szülőt nyugodtan leülve egy gazdagon megrakott szendvicset zöldségekkel elfogyasztani? Tehát a példamutatás amúgy megvan?”
Mindenkori menü: rántott húst sült krumplival vagy paradicsomos tészta
Ha beülünk egy étterembe, rá sem kell pillantanunk az étlapra, hogy tudjuk, mit ajánlanak a legkisebbeknek! A vendéglátás ugyanis sokszor inkább biztosra megy: a mára klasszikussá vált rántott hús sült krumplival vagy valamilyen paradicsomos alapú (bolognai vagy milánói) tészta szent és sérthetetlen alapeleme a gyerekmenünek, hiszen melyik gyerek mondana nemet rájuk? Ádám Judit azonban próbálja árnyalni a képet. „Az a feltételezés, hogy minden gyerek szereti a rántott húst sült krumplival és a paradicsomos tésztát, teljesen figyelmen kívül hagyja az étkezési kultúrák és az ízpreferenciák hatalmas különbségeit. A gyerekek étkezési szokásai nagy mértékben függnek attól, hogy milyen kultúrában nőnek fel, milyen ételek és alapanyagok elérhetőek számukra, és milyen ízekhez szoktak hozzá. Kínában például a gyerekek gyakrabban esznek gőzölt tésztákat, rizses ételeket és halakat, míg Indiában a lencse dhal, a fűszeres rizs, a samosa (töltött, sült tészta), a paneer (tejsajt) és az egyszerű, sült kenyerek (naan, roti) a népszerű ételek a gyerekek körében. Mindezek a helyi szokások és kulturális hatások közetkeztében alakulnak, és messze eltérnek a nyugati világban ismert rántott húsos, bolognais és sajtos-tejfölös tésztás, pizzás gyerekmenüktől.”
Halrudacska és ketchup. Tényleg ez kell a túléléshez? (Fotó: Getty Images)
A dietetikus arra is felhívja a figyelmet, hogy hazánkban a gyerekek pizza-hamburger irányba hangolását erősíti a szülői-nagyszülői attitűd és kommunikáció, az éttermi étlapok, a tábori étkezések, a „kényeztetés” és a gyorsétteremben ünneplés is. Miközben azokban a családokban, ahol ezeket elutasítják vagy legalábbis kerülik, a gyerekek kedvenc étele sokszor egészen más!
Jó volna, ha az éttermi étlapokon nem erőltetnék a bő zsírban sült vagy nehezen emészthető ételeket, mint „ gyerekeknek valót”, ugyanakkor lehetőséget adnának a zöldségfogyasztásra, például húst kínálnának rizzsel és uborkasalátával, vagy zöldséges tésztaételeket. Vagy egyszerűen csak engednék, hogy rugalmasan (kis adagot, extra köretet) rendelhessenek, vagy a velük evő felnőttekkel osztozhassanak.
Mi kerüljön a válogatós gyerek tányérjára?
Összességében a gyerekek étkezési választásait bizonyos ízek vonzereje, evolúciós hajlamok, érzékszervi jellemzők, valamint a társadalmi és kulturális hatások egyaránt formálják. Ezek közül van, amire szülőként nincsen ráhatásunk, bizonyos dolgokat viszont mi is megtehetünk, hogy szélesítsük a gyerekünk által preferált ételek körét. Ádám Judit megosztott velünk néhány tippet:
Példamutatás: Arra figyeljünk, mi kerül a saját tányérunkra! Milyen példát mutatunk? Jogosan várom el a gyerekemtől, hogy megegye például a zöldségeket, mert én is mindig megeszem
Autonómia: Jó módszer lehet, ha nem a tányérjára kínálunk, hanem „svédasztalszerűen” az asztal közepére. Kisgyermekkortól kezdve egyre fontosabb a gyerekeknek a kontroll a saját étkezésük felett. Sok gyerek jobb étvággyal eszik, ha nem kínálgatjuk folyton.
Tálalás: Az ínycsiklandó tálalás mindig fontos! És itt nem arra gondolok, hogy csillag-alakúra kell vágni az uborkát vagy házikót kell formázni a szendvicsből. Arról van szó, hogy az élénk színű zöldségek és gyümölcsök, az illatozó különböző ételek, az ízléses tálalás és a vidám hangulat meghatározó a közös étkezéseknél.
Egyéni igények: Vannak gyerekek, akik a stabil, megszokott dolgokat szeretik, mert ez ad nekik biztonságot, míg mások változatosságra vágynak, különben mindent unnak. Figyeljük meg a saját gyerekünket, neki mi a fontos az étkezés során! Mindig ugyanabból a tányérból akar enni? Javítja az étvágyát, ha néha meglepjük új, színes szalvétákkal vagy piknikkel a nappaliban?
Türelem és kitartás: Ne várjuk el, hogy a gyerek egyből kedvelje az új ételeket. Válogatós gyerekek esetében célszerű fokozatosan bevezetni őket, esetleg csak egy-egy apró falattal, hogy ne legyen túlzott a nyomás.
Közös ételkészítés: A gyerekek nagyobb eséllyel kóstolnak meg olyan ételeket, amelyek elkészítésében részt vettek. Vonjuk be őket a vásárlásba, előkészítésbe, hámozásba.
Soha ne erőltessük: Ha folyamatosan kínáljuk ugyanazt az ételt, de a gyermek elutasítja, ne ragaszkodjunk hozzá. A nyomás és a kényszerítés ellenállást válthat ki, rontja a szülő iránti bizalmat és hosszú távon csak fokozhatja a gyerek étkezési problémáit.
Válaszkészség és pozitív megerősítés: Minden apró előrelépést érdemes szóvá tenni! Ha a gyermek megpróbálta az új ételt, vagy csak egy kicsit kóstolt belőle, vagy akár csak elviselte, hogy a közelében van, ezt mondjuk is ki. A pozitív megerősítés segít abban, hogy a gyerekek ne érezzék úgy, hogy az étkezés egy teher. A szülő felelőssége, hogy ez inkább inkább a szeretet és a tanulás színtere legyen.
The post Ha csak három dolgot eszik a gyerek, az még nem katasztrófa first appeared on nlc.