„Magyarországon történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van, és az is marad.”
Kocsis Máté virágvasárnap délutánján felnézett az 1985. március 28-i Népszabadságból, az MSZMP XIII. pártkongresszusán elmondott Kádár-beszéd leiratából, és látá, hogy ez jó.
Szorgoskodni kezdett, mint kórházi liftbe szorult egészségügyi államtitkár, és vasárnap estére el is készült a Nemzeti Ellenállás Mozgalom – végre értelmet nyert a NEM! – honlapján a Petíció. Kocsis Máté, a kétharmaddal tizenöt éve kormányzó párt frakcióvezetője petíciót indított azért, hogy „Akik Brüsszellel szövetkeznek Magyarország ellen, azok tűnjenek el a közéletből!”, és hogy ne legyen kétséges, kikre is gondol: a „Brüsszel hátán felkapaszkodott Tisza pártra”.
Ugyebár petíciót általában tényleg valaki vagy valami ellen indítanak, de egy döntési helyzetben, amikor egy döntéshozónál kell tiltakozni kinevezés, felmentés, átnevezés, fakivágás, gátépítés, 600 milliárdos ingatlanbiznisz, ilyesmik ellen. Egy párt vagy annak bizonyos tagjai ellen petíciót indítani, ez elég újszerű ötlet.
Ráadásul egyelőre az sem pontosan világos, hogyan tartja kivitelezhetőnek az eltűnésüket, miután legitim, megválasztott képviselőkről van szó. De azért mégis csak van érdeme is ennek a kezdeményezésnek, hiszen így legalább megszületett a Kollár Kinga szavaira reagáló legizzadságszagúbb kormányzati válasz. Legalábbis eddig.