„A vasárnapi ebédnél egyszer csak bejelentették, hogy aláírták a papírokat. A családi ház már nem az övék. Azt mondták, szeretnék még egy kicsit élvezni az életet.” Így kezdődik az a történet a Medium.cz oldalon – amely olvasói leveleket jelentet meg változtatás nélkül –, ami arról szól, hogy az idős szülők fordított jelzálogkölcsönt vettek fel a bankjuktól. Ez a magyar szemmel furcsa konstrukció nyugaton már rég bevált, és Szlovákiában, Csehországban is egyre népszerűbb bevételi forrás. A lényege, hogy
egyszerűen odaadod a házad, amelyben élsz, a banknak, nem költözöl ki, az intézet mégis havi törlesztőrészletet fizet neked.
Igen, a bank fizet törlesztőt a ház után. Cserébe halálod után, vagy a kiköltözésed után a banké lesz a ház, azt tesz vele, amit akar. Ez egyébként nincs kőbe vésve: a szerződő fél bármikor úgy dönthet, hogy inkább eladja másnak a házat, ekkor vissza kell fizetnie az addig elutalt összes jelzáloghitelt a banknak. Ha az ingatlan értéke közben nőtt, még nyereség is maradhat nála. Az örökösök pedig szintén kiválthatják a házat, lakást, ha visszafizetik az addig elutalt pénzt, akár úgy, hogy jelzáloghitelt vesznek fel – nyilván ugyanannál a banknál.
Az elsőre furcsa megoldásnak igenis van értelme sok nyugdíjas számára. Egyrészt biztonságot ad: ha megkötötte a szerződést a bankkal, nem csak a fordított hitelt élvezheti, de a pénzintézet gondoskodik róla, hogy az ingatlanban élhessen, ameddig szeretne, vagy akár egészen a haláláig. A szerződők választhatják a havi utalást vagy az egyszeri összeget; utóbbi pont olyan, mintha előre eladták volna a házukat, és az új tulaj megengedné, hogy ettől még ott élhessenek. Az európai nyugdíjasok többsége ezt választja. A történet szereplői azonban inkább a havi utalás mellett döntöttek:
innentől kezdve olyan az életük, mintha dupla nyugdíjat kapnának minden hónapban.
Forrás: Getty Images
Magyar szemmel sokak számára ez akár önzésnek is tűnhet: a szülői ház sok családban az örökség nagy – vagy egyetlen – része. A mienknél jobb állapotban és anyagi helyzetben lévő társadalmakban azonban egyre elfogadottabb az, hogy a szülők így gondoskodnak magukról, és ezzel tehermentesítik a gyerekeiket is, amíg élnek. Ha úgy vesszük, a generációk közti szolidaritás újabb lépése ez. „Anyósom és apósom sosem költöttek semmire feleslegesen, minden kiadásukat átgondolták. A házat ők maguk építették, tégláról téglára, adósság, segítség nélkül. A munkájuk, az értékeik szimbóluma volt. Büszkék voltak rá.” A Mediumon megjelent történet szerint az idős szülők most utaznak, étterembe járnak, megadnak maguknak mindent, amit korábban nem sikerült.
Azt mondták, nem akarnak tovább várni. Egész életükben spróroltak, halogattak, másokra gondoltak. Most pedig, amikor már nincs sok évük hátra, végre élni akarnak, korlátok nélkül. Szeretnének új dolgokat megtapasztalni ahelyett, hogy abban a házban várják a halált, amelyet egész életükben takarítottak.
A gyerekek és családjaik, mint írták, először nem tudtak mit kezdeni a döntéssel, úgy érezték, elvesztették életük egy fontos részét. Egy idő után azonban rájöttek: a szülők lépése jogos és megérdemlik. Sőt, ők maguk is gondolkodni kezdtek a saját életükről, és rájöttek: ha eljön az ideje, valószínűleg ugyanígy döntenek majd.
The post Egy aláírással gondoskodott a dupla nyugdíjról ez a pár – A gyerekeik döbbenten nézik őket first appeared on nlc.