Kómából felébredni alighanem sosem sétagalopp, de aki pont ezen a héten tért vissza közénk valamennyi kihagyás után, biztos, hogy megkérdezte a hírek láttán, jó bolygóra jött-e vissza. Donald Trump 75 országnak 90 napra elengedi a 10 százalék fölötti vámot – hogy mi? Kezdjük ott, hogy Trump az elnök? Manhattané? És akkor még az sem mindegy, melyik nap ébredt fel ez a sorstársunk, hiszen a hét eleji 104 százalékos, kínai cuccokra kivetett vám már 125 százaléknál tart, és ugye, még csak szombat reggel van.
Aki ezeket a fordulatokat előre belőtte, egy sima tőzsdeindex-követő befektetési alappal zsebrevághatott 10 százalékot egy hét alatt, bár van egy olyan érzésem, hogy aki ezeket a fordulatokat előre belőtte, az nem indexkövető alapokkal gurigázik. Ha már az ilyen szerzeteknél tartunk, a holdas Zsiday Viktor már kedden elmondta, mi értelme ennek az egésznek: semmi. Trump alapvetően nem vámháborúzni akar, csak nem sikerült neki elmagyarázni, hogy a hatvanas évekbéli aranykort nem azért nem építették korábban vissza, mert senkinek nem jutott eszébe,
ami óvodák udvarán sűrűn megforduló szülőként számomra egyáltalán nem ismeretlen jelenség.
Az amerikaiak, beleértve a mostani vezetőiket, valahogy úgy vannak az orosz-ukrán háborúval, mint mi az ő vám-szerencsekerekükkel: elég idegesítő, de alapvetően ők fogják megszívni, úgyhogy ettől még lehet aludni. Legalábbis ez látszik a lassuló intenzitású üzengetésen, megpróbálták tényleg két hét alatt lerendezni, de ezekkel nem lehet, inkább vágjunk oda Micimackónak, az Kentuckyban is benne lesz a tévében. Amivel az a baj, hogy nyomás nélkül akkor sem lesz ebből fegyverszünet sem, pláne nem béke, ha egyébként tényleg mindenki azt szeretne. A még nagyobb baj meg az, hogy igazából csak az egyik fél szeretne, márpedig a béke kifejezetten konszenzuális műfaj.
Itthon a 21 Kutatóközpont kétharmad környékére méri a Tiszát, amire lehetne legyinteni, hogy ők csak egy azok közül, akik most már nagyon vadul mást mérnek, igaz, a tavalyi EP-választást pont ők találták el. De jövőre pont lesz egy nagymintás országos kutatás, ott majd kiderül, ők járnak-e közel, vagy a Gulyás Gergely által hivatkozott, a Fidesz előnyét mutató számok igazak – gondolom, a megnyugtató fölény lehet a hátterében annak a kikezdhetetlen nyugalomnak, amivel Fideszék ezt az évet eddig hozzák.
Ami viszont biztos adat a Tisza ügyében, ellenben egyértelműen negatív, mármint szó szerint, az a névadó folyó vízállása. Mire elszánta magát a magyar vízügyi szakma, hogy megtartson valamit a földeken a tavaszi áradásból, elmúlt a tavaszi ár, és egy dokumentumfilm készítői szerint a Kárpátokban található, szintén negatív hómennyiség alapján nem az idén van így utoljára. Ez így elég absztrakt, de néhány hónap, és nagyon szomorú fotók fognak készülni, kómából ébredők elöl majd dugjuk el.
Ami egy ideig utoljára volt, az a részvételünk a Kormányinfón. Nagy Gergely Miklós kollégánk provokatív hozzáállásáról (kérdezett egy sajtótájékoztatón) már írtam két hete, most csak itt is rögzítem a ma ébredőknek, hogy a saját – meg úgy általában a rendezett társadalmak – működésünk szempontjából nem tudjuk értelmezni, hogy a Miniszterelnökség dolgozói döntsék el, ki képviselheti a 24.hu-t és ki nem. Nem azért, mert más nem tud kérdezni, vagy kifogytunk volna kérdőjelekből – kimeríthetetlen készletünk van kérdőjelekből, és ugyanezen dolgozók minden héten szállítanak újakat is –, hanem mert Vitályos Eszter nincs e lap döntéshozói között. Szuverenitás, you know.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post Trump igazából nem akar vámháborút, Putyin nem akar békét, és az igazi Tisza nem akar áradni first appeared on 24.hu.