„Elhunyt a Deák téri tankvezetőként ismert Horváth György” – írta gyászposztjában Novák Előd, a Mi Hazánk parlementi képviselője pénteken. „Gyorsan elterjedő, gyógyíthatatlan daganatos betegségében, lánya egy hónapos, kitartó és szerető gondozásában halt meg.”
2006. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének ötvenedik évfordulóján, amikor rendőrök válogatás nélkül vertek össze békés ünneplőket és tüntetőket, délután volt egy felejthetetlen jelenet: egy tank elindult az Erzsébet téren, és egyenesen a rendőrsorfalig ment. A képek bejárták a világsajtót, a CNN-től a BBC-ig mindenhol címlapon volt a magyar tank története.
Plankó Gergő öt évvel később interjúvolta meg a tankot vezető Horváth György seregélyesi műszerészt:
„Nem kell ezt túlmisztifikálni. Láttam, hogy be lehet indítani, ami nem nehéz dolog, ezért beindítottam. Aztán kiszóltam, hogy menjenek el az útból és elindultam. Ennyi a történet.”
Horváthot 15 évesen érte az 1956-os forradalom: „Már akkor sem szerettem a szocializmust, de 1971-ben utáltam meg végleg.” A kettő között, 1959 és 1962 között volt katona is, ott tanult meg tankot vezetni. 71-ben aztán családi tragédia történt.
Elmondása szerint nem a tüntetések miatt ment Budapestre október 23-án, hanem a Vér és Becsület szervezet gyűlésére tartott. A városban járva aztán a Deák tér közelében vette észre a zavargásokat, a lövéseket és könnygázgránátokat. Ekkor vette észre a Szabadság, szerelem című film forgatásához használt tankot, amire fel is pattant, beszállt, és beindította.