Amióta az OpenAI bemutatta a minden eddiginél fejlettebb képgeneráló megoldását, ellepték az internetet az ikonikus fotók Ghibli Studio-stílusú animeképpé alakított változatai. Ezzel azonban, hogy egy gombnyomásra hozhatunk létre szinte bármilyen művész stílusában képeket, fellángolt a vita is a szerzői jogi aggályokról, másrészt számos kérdést is felvet ez a fejlemény az eredetiség, az alkotás és a művészet értéke kapcsán.
De vajon mennyire egyedülálló ez a változás az animáció több mint százéves történetében, és mekkora jelentősége van ebben a távlatban a GPT-4o alapú képgeneráló eszköznek? Mivel járt egy karakter létrehozása az AI megjelenése előtt, és volt-e már korábban a jelenlegihez hasonló kulturális visszhang a műfaj evolúciójában?
Csalás-e a rotoszkópia?
A hagyományos animációkban egy karakter létrehozása hónapokig is eltartott, mindent kézzel, hosszadalmas munkával rajzoltak. A 20. század elején készült kezdetleges animációk is gyakran olyan egyszerű módszerekkel készültek, mint James Stuart Blackton Humorous Phases of Funny Faces című filmje, amelyet krétával rajzolt táblára, majd minden képkocka után kismértékben módosított, vagy a Fantasmagorie, amelyet Emile Cohl teljes egészében kézzel rajzolt papírlapokra, és minden egyes fázist külön-külön lefényképezett.
Ezek nyilván meg tudták már teremteni a rajzfilm illúzióját, ám a műfaj alkotóit egyre jobban foglalkoztatta, hogy képesek legyenek valósághűbben mozgatni a rajzolt alakokat. Ezért számított forradalminak a rotoszkópia technikája, amit Max Fleischer fejlesztett ki, és először 1915-ben mutatta be A tintatartóból (Out of the Inkwell) című filmsorozatában. A rotoszkóp leegyszerűsítve egy olyan eljárás, amely lehetővé tette a rajzfilm számára, hogy bármilyen élő mozgást utánozni tudjon. Ehhez először filmre kellett venni egy élő embert (Fleischer először az öccsét, Dave-et filmezte le, amint bohócnak öltözve táncolt a háztetőn egy fehér lepedő előtt), majd a mozgását kockáról kockára átrajzolták, így a korabeli rajzfilmfigurák mindig egy filmfelvételt alapul véve mozogtak.
Bár látható, hogy a rotoszkópia ugyanúgy kézügyességet és rengeteg pepecselős munkát igényelt, mégis többen csalásnak tartották, sőt, mivel az eljárást még most is használják néha, a mai napig vannak, akik úgy gondolják, hogy az animáció lényege éppen a stilizált mozgásban és fantáziában rejlik, nem pedig abban, hogy minél valósághűbb mozgást idézzenek elő. Ha azonban megnézzük a Vox videóját, amely egymás mellé teszi Blackton Humorous Phases of Funny Faces filmjét és Fleischer rotoszkópiával készült alakját, mindjárt nyilvánvalóvá válik a különbség, és hogy mekkora ugrást jelentett bő száz éve a rotoszkópia az animációban.
The post Megöli a rajzfilm lelkét, hogy már egy gombnyomással Ghibli-karakterré válhatunk? first appeared on 24.hu.