Kovács András Péter korábban már beszélt az édesapja alkoholizmusáról, arról, hogy ez miként befolyásolta a családot és hogyan szerettek volna segíteni rajta újra és újra, de most sokkal részletesebben átláthatjuk azt az időszakot, amikor azért küzdött, hogy életben tartsa a szerettét. Peller Mariann új sorozata, a Nagyfiúk vendége volt a humorista, aki a tőle megszokott poénok mellett most komoly dolgokról is beszélt.
Fotó: Rozmanitz Gábor
„Amikor az ember fiatal, nyilván a szülei az istenek. Én is mentem apukámmal a presszóba, szájtátva hallgattam a történeteit, nagyon vicces volt. Sok szófordulata, visszatérő poénja máig a fülemben van, sokszor azon kapom magam, hogy mondogatom a gyerekemnek. Aztán jön az a pillanat, amikor már nem apukád az isten, hanem Isten az Isten, aztán már az Isten is az apukád. Amikor felnőtt leszel és meg kell állnod a saját lábadon, akkor érzed azokat a hiányosságokat, amik annak idején elmaradtak, nem fejeződtek be.”
Szerettem apukámat, igyekeztem kilendíteni őt ebből a dologból, családilag irgalmatlan energiákat öltünk bele újra és újra, hogy őt megváltoztassuk. De ez egy feneketlen kút volt. Nem akart változtatni, valahogy mindig kisurran, mindig megússza és egy idő után belefásulsz. Majd kamaszkorodra te leszel annak az embernek az apja, ami fordítva kellene, hogy legyen. Te látod el, te szólsz rá, te mozgatod… Ez nálam is egy hosszú folyamat van. Mindemellett megmaradt az apaképem, csak kamaszként már nem úgy néztem rá
– emlékezett vissza az embertpróbáló időszakra KAP.
The post Kovács András Péter az apja alkoholizmusáról: „Irgalmatlan energiákat öltünk a megváltoztatásába” first appeared on nlc.