Egy évvel ezelőtt perelte be a halmozott fogyatékossággal élő Zoltán Ágoston az egészségbiztosítót (NEAK), amiért az visszautasította az egyedi méltányossági kérelmét, amely segítségével támogatást szerettek volna kérni beszédpótló eszközre, ugyanis a fiatal férfi hangzó beszéddel nem kommunikál. A beszédhez szükséges tabletről és szoftverről, vagyis alternatív kommunikációs eszközökről azonban a NEAK megállapította, hogy azok nem minősülnek gyógyászati segédeszköznek, mivel nem orvostechnikai eszközként vannak regisztrálva.
Az ügy az egy év alatt megjárta az Alkotmánybíróságot is, most szerdán pedig visszakerült a Fővárosi Törvényszék elé, ahol a bíróság kimondta, hogy jogsértő volt a NEAK eljárása, és nem attól orvostechnikai eszköz valami, hogy akként regisztrálták, hanem, hogy orvostechnikai eszközként használják. Így a tablet és a szoftver gyógyászati segédeszköznek minősül, hiába akarta bizonyítani a NEAK az ellenkezőjét. A bíróság kötelezte az egészségbiztosítót egy új eljárás lefolytatására.
Hogy jutottunk idáig?
A 444-en számoltunk be arról, hogy a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) segítségével pert indított egy család, amiért az egészségbiztosítótól nem kaptak támogatást beszédet pótló eszközre (tabletre, tablettartóra, gombokra, szoftverre), amivel Farkas Krisztina 20 éves fia, Zoltán Ágoston a külvilággal kommunikálni tudna.
A NEAK elutasította a fogyatékossággal élő fiút gondozó család egyedi méltányossági kérelmét, hogy tb-alapon jusson hozzá a szükséges eszközökhöz. A halmozott fogyatékossággal élő Zoltán Ágostonról és az ápolásáról dokumentumfilmet is forgattunk.
Ágoston túlmozgásos, halmozottan sérült, ezért sem a kezével, sem hangzó beszéddel nem tud kommunikálni. Édesanyja, Farkas Krisztina viszont évekkel ezelőtt rájött, hogy képek, piktogramok segítségével, vagyis alternatív kommunikációs eszközökkel ki tudja magát fejezni a fia, és képes önálló döntéseket is hozni.
Farkas Krisztina áprilisban a bírósági tárgyaláson elmesélte, Ágoston 10 éves korában kezdett olyan speciális iskolába járni, ahol alternatív és augmentatív kommunikációt tanítottak fogyatékossággal élő gyerekeknek. Sokáig kinyomtatott fotók segítségével oldották meg a kommunikációt, ám ez Ágoston szókincsének növekedésével egyre problémásabbá vált, ezért váltottak tabletre és egy speciális erre kifejlesztett szoftverre.
A tabletes kommunikációt úgy kell elképzelni, hogy Ágoston kerekesszékének két oldalán, a térdénél van két gomb, egy piros és egy sárga. Szintén a kerekesszékéhez rögzítenek egy tabletet, amit Ágoston lát. A bal térdével, a sárga gombbal kategóriák között tud választani, hogy mi az a téma, amiről beszélni szeretne, például el tudja dönteni, hogy mit szeretne enni. A jobb térdével tud kattintani és választani, a kiválasztott képek vagy jelek megjelennek az üzenetsávban, sőt a program hangosan fel is olvassa a képek jelentését. Ágoston ennek a programnak a segítségével nemcsak eldöntendő kérdésekre tud válaszolni, kérdéseket is fel tud tenni.
Csakhogy a tablet nagyon régi, a tabletet tartó szerkezet pedig nem működik úgy, ahogy kellene, a tárgyalás közben is többször megbillent, oda kellett fogni a kerekesszékhez. Mindenből újat kellene beszerezni, és ez nem lenne olcsó.
A NEAK gyógyászati segédeszközöket támogató listáján viszont egy olyan eszköz sincs, amely a fogyatékossággal élők kommunikációját segítené, miközben egy halmozottan sérült, nem beszélő embernél ez a mozgásszervi kiegészítőknél is sokkal fontosabb.
Mivel tehát nincs a támogatott listán alternatív kommunikációs eszköz, ezért csak egyedi méltányossági kérelemmel van esély támogatást szerezni. Farkas Krisztináék azonban hiába nyújtottak be ilyet, a NEAK elutasította őket.
A NEAK az elutasításban és a bíróságon is alapvetően két dologra hivatkozott:
az alternatív kommunikációs eszközök nem minősülnek gyógyászati vagy orvostechnikai segédeszköznek,nincs a NEAK szerződésben a szoftvert, a tabletet és a tablettartót gyártó cégekkel, ennek hiányában pedig nincs lehetőség támogatásra.
A család célja a perrel az volt, hogy a NEAK helyezze hatályon kívül Zoltán Ágostonék kérelmének elutasítását, és a bíróság kötelezze új egyedi méltányossági eljárásra az alapkezelőt. Az ügyben júniusban született volna ítélet, de a bíróság haladékot kért, majd végül írásban küldte el a végzést a családnak és a jogi képviselőnek. A bíróság akkor úgy ítélte meg, a helyzet orvoslásra szorul, azonban ezt a jelenlegi szabályozás alapján kizárólag az Alkotmánybíróság teheti meg.
Az Alkotmánybíróságnak címzett indítványban a Fővárosi Törvényszék egyetértett a MEOSZ-szal abban, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabály Ágostont indokolatlanul és hátrányosan megkülönbözteti más fogyatékossággal élő személyekhez képest azáltal, hogy részére és a többi beszédfogyatékos személy számra nem biztosít a szükségleteikhez ténylegesen igazodó, tb-támogatással igénybe vehető, gyógyászati segédeszköznek minősülő alternatív és augmentatív kommunikációs (AAK) eszközt, míg más eszközökhöz (például egy kerekesszékhez vagy hallókészülékhez) kvázi alanyi jogon jár a támogatás.
A bíróság kétségesnek találta a NEAK azon érvelését is, miszerint nem minősül a tablet és az ahhoz tartozó szoftver orvostechnikai segédeszköznek. A bíróság szerint egy eszköz nem attól minősül orvostechnikai eszköznek, hogy akként regisztrálták, hanem attól, hogy orvostechnikai eszközként használják.
A bíróság álláspontja szerint a jelenlegi szabályozás azáltal, hogy nem biztosítja a beszédfogyatékos emberek emberi méltósághoz, valamint a kommunikációhoz, a véleménynyilvánításhoz, a szociális biztonsághoz és a testi-lelki egészséghez való jogát, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, alaptörvény-ellenes.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem látott alaptörvény-ellenességet, mert arra jutott, hogy a méltányossági kérelem alkalmas arra, hogy Ágoston megkapja a szükséges eszközöket, és így ne érje diszkrimináció. Az Alkotmánybíróság döntése előtt a MEOSZ értetlenül állt.
Az Alkotmányos követelményként megállapította, hogy az egészségbiztosító a fogyatékossággal élő személy kérelme alapján indult méltányossági eljárása során nem mellőzheti a méltányossági kérelem érdemi vizsgálatát annak megítélésekor, hogy támogatást nyújt-e a társadalombiztosítási támogatással nem rendelkező gyógyászati segédeszköz árához, valamint nem támaszthat olyan feltételt, amely nem szerepel a méltányossági eljárásra vonatkozó jogszabályokban.
Vagyis az Alkotmánybíróság abban a kérdésben elmarasztalta a NEAK-ot, hogy arra hivatkozva utasították vissza Zoltán Ágoston egyedi méltányossági kérelmét, hogy az alternatív kommunikációs segítő eszköz nem minősül gyógyászati segédeszköznek és nincs szerződésük az azt forgalmazó céggel. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy ezekre hivatkozva nem mellőzhetik a méltányossági kérelem érdemi elbírálását.
A NEAK nem engedte el
Bár a felperesek arra számítottak, hogy az Alkotmánybíróság döntése után a NEAK elengedi az ügyet, és új egyedi méltányossági eljárást indít, nem ez történt. Az AB döntése után a beadványukban továbbra is azzal érveltek, hogy márpedig az alternatív kommunikációs eszköz nem gyógyászati segédeszköz, mert nincs orvostechnikai eszközként regisztrálva, és az azt forgalmazó cégek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) felé nem jelentették be orvostechnikai eszközként.
Csakhogy az Alkotmánybíróság és a MEOSZ szerint az orvostechnikai eszköz definíciójában nem szerepel a regisztrációkötelesség. „Következésképpen a NEAK a méltányossági eljárásban benyújtott kérelem elbírálása során nem támaszthat olyan feltételt, amely nem szerepel a méltányossági eljárásra vonatkozó jogszabályokban” – olvasható az AB határozatban.
A felperesek szerint a nem létező jogszabályra való hivatkozáson túl, az is különösen aggályos, hogy az alperes változatlanul, az Alkotmánybíróság döntésével ellentétesen, a regisztráció hiányára vezeti vissza méltányossági kérelem elutasítását, és a nyilatkozata szerint fel sem merült benne, hogy a felperes kérelmének elbírálásakor az AB határozatnak megfelelően a felperes kérelmező egészségi állapotát fókuszba állítva, érdemben kellett volna vizsgálnia a felperes méltányossági kérelmét. Ugyanis a felperesek szerint az érdemi vizsgálat Zoltán Ágoston egyedi helyzetének, kórtörténetének, orvos-szakmai szempontú mérlegelése lett volna.
A NEAK az egyik határozatában egyébként el is ismeri, hogy nem vizsgálta Zoltán Ágoston helyzetét és kórtörténetét, holott egy egyedi méltányossági kérelemnél épp ez lenne a lényeg:
„Figyelemmel arra, hogy a kérelemből a termékek támogathatóságára
vonatkozó fenti jogszabályi tilalom megállapítható volt, a kérelem elbírálása és a döntés meghozatala során nem volt szükséges a beteg kórtörténetének, a betegség súlyosságának, a kérelemben megjelölt termékek kérelmező általi használatának orvosszakmai indokoltságának, költségének és költséghatékonyságának, valamint a várható egészségnyereségnek, továbbá a kórkép előfordulási gyakoriságának mérlegelése, valamint az eljárás során szükségtelen volt beszerezni a kérelemben megjelölt eszközök szakmai megítélésében kompetens szakorvos véleményét” – írták a NEAK egyik beadványában.
A szerdai tárgyaláson a NEAK képviselői továbbra is a beadványukban képviselt álláspontot hangoztatták. Kijelentették, hogy a NEAK keze megvan kötve, mert az NNGYK szerint az alternatív kommunikációs eszközök nem minősülnek orvostechnikai eszköznek, mivel a tabletet és egyéb eszközöket forgalmazók nem regisztrálták annak. Hozzátették viszont, hogy ha az NNGYK észleli, hogy valami a regisztráció hiánya ellenére mégiscsak gyógyászati segédeszköz, akkor kötelezheti a forgalmazót a regisztrációra. Emiatt az alperes indítványozta, hogy a bíróság idézze és hallgassa meg az NNGYK-t.
A felperes ügyvédje azonban visszautasította a NEAK indítványát, mondván, hogy ez egy jogkérdés, amit a bíróságnak kell eldöntenie.
A bíróság végül Zoltán Ágostonnak adott igazat, megsemmisítette a NEAK egyedi méltányossági kérelmet visszautasító határozatot, és egyben kötelezte az egészségbiztosítót egy új eljárás lefolytatására.
Indoklásában a bíróság elmondta, hogy egyetértettek abban a felperessel, hogy a gyógyászati segédeszközök fogalommeghatározásaiban nem szerepel az, hogy azt orvostechnikai eszközként kell regisztrálni, tehát nincs ilyen NEAK által hivatkozott regisztrációs kötelezettség.
A bíróság hangsúlyozta, hogy nem attól minősül valami orvostechnikai eszköznek, hogy nyilvántartásba vették, az csupán egy regisztrációs aktus, a bíróság szerint a folyamat vége, de magánál az elbírálásnál ez nem vehető figyelembe.
A bíróság nyomatékosította, hogy nem előfeltétele az eszköz regisztrálása annak, hogy valami gyógyászati segédeszköz legyen, ezért jogszabálysértő, hogy a NEAK erre hivatkozva utasította el Zoltán Ágoston egyedi méltányosságra vonatkozó kérelmét.
Szintén nagyon fontos, hogy a bíróság kimondta: nem mellőzhető a méltányossági kérelem érdemi vizsgálata, vagyis annak a vizsgálata, hogy valóban támogatást nyújt-e az eszköz a kérelmezőnek.
A bíróság utasította a NEAK-ot, hogy személyközpontúan, a kérelmező állapotára való különös figyelemmel kell vizsgálni az egyedi méltányossági kérelmet. Felszólította arra is a támogatáskezelőt, hogy ennek figyelembevételével folytassa le az új eljárást Zoltán Ágoston ügyében.
Fellebbezésnek helye nincs, a NEAK már csak a Kúriához fordulhat.