Normális esetben nem söpörne végig a sajtón az a hír, hogy új protokoll jelent meg a térd- és csípőprotézis-műtétek ügyében, az egészségügy már csak ilyen, fejlődik a technológia, az emberi testről is egyre többet tudunk; az lenne a baj, ha nem frissítenék a módszertant és az ajánlásokat. Ez azonban végigsöpört: a a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapján március közepén közzétett dokumentum szerint
ezentúl azon is múlik, hogy egy beteg egyáltalán felkerülhet-e az eleve extrém hosszú műtéti várólistára, hogy milyen kövér.
Pontosabban: testtömegindexhez (BMI-hez) kötik, hogy műthető-e a páciens. Az állami kórházakban az új protokollt alkalmazni kell, a NEAK pedig ellenőrzi ezt, szóval ez nem csak egy ajánlás.
Így már talán érthető, miért keltett hatalmas közfelháborodást az első ránézésre valóban embertelennek tűnő intézkedés. A helyzet persze most sem rózsás: az Economx gazdasági lap összeállította az átlagos várakozási időket, ebből az derül ki, hogy több mint 24 ezren várnak jelenleg csípőprotézis-, és 15 ezren térdprotézis-műtétre. Az előbbiek esetében az átlagos várakozási idő manapság 122 nap, a térdprotézisre pedig átlagosan 262 napot kell várni. Az átlagemberek tapasztalata azonban az, hogy ennél jóval többet, 2-3 évet is váratja őket a rendszer; van, aki az állását is elvesztette az állandó fájdalom miatt. Szelektálni persze eddig is kellett, bármilyen kegyetlen is, csak korábban a kezelőorvos döntötte el – persze az aktuális protokoll alapján, de nagyobb mozgástérrel –, hogy ki kaphat protézist. Ha például egy idős, ágyhoz kötött ember sérült meg, akinek az életét más kezeléssel is meg lehet könnyíteni, és akinél a műtét nagyobb kockázat, mint amennyit segítene rajta, akkor ő jellemzően fel sem került a várólistára.
Most pedig kötelező figyelembe venni a testtömegindexet, amely módszerrel komoly bajok vannak a szakértők szerint. Az új szabályozást egyébként Hegedűs Zsolt fejtette ki a Népszavának; ő nem csak ortopéd főorvos, csípő- és térdspecialista, de a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának korábbi elnöke is. Elmondta: az új protokoll szerint a 35-40 BMI feletti betegeket már nem lehet operálni.
Pontosabban: addig nem kerülnek fel a várólistára, amíg le nem fogynak.
Az egyik baj ezzel az, hogy ez egy meglehetősen tág tartomány; aki már számolgatta a saját testtömegindexét, az tudja, hogy hatalmas különbség van a két szám között. A szakember szerint ez az a két érték, amely között az orvos még dönthet, ám semmilyen tudományos alapja nincs annak, hogy miért pont ez az alsó és felső határ, sőt, azt sem tudni, miért fontos egyáltalán a BMI, ha protézisműtétről van szó. Hegedűs doktor egyébként Londonban is praktizál, és, mint elmondta, ott egészen másként állnak a kérdéshez. Elavult nézet, hogy a túlsúlyos embereknek „nem jár” protézis, hiszen a műtét kockázatos, arról a leegyszerűsítő lakossági megfejtésről nem is beszélve, hogy „valahol ők tehetnek” az állapotukról.
A BMI nem jelent semmit
A szigetországban két éve végeztek egy nagyobb kutatást a témában és arra jutottak, hogy a testtömegindexet nem szabad feltételül szabni, ha egyébként szükséges lenne a műtét. „Természetesen ez nem jelenti azt – fogamazott –, hogy ha belép egy extrém túlsúllyal élő ember, ne kellene mérlegelni az ő esetében, hogy a műtét előnyei felülmúlják-e az azzal járó kockázatokat. Ha számára inkább a műtét elmaradása jelentene nagyobb rizikót, akkor lehet akár 42-es is a testtömege, megoperálom.” A szakember egyébként nem lepné meg, ha a magánkórházak hamarosan úgy hirdetnék magukat, hogy
Mi vállaljuk a kövér emberek protézis-beültetését is!
Hozzátette: nem lenne meglepődve, ha a magánegészségügyi intézmények hamarosan olyan hirdetéseket adnának fel, miszerint ők vállalják a kövér emberek csípőprotézis beültetését is.
Izomleválasztás nélküli csípőprotézis-műtét Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Ortopéd-Sebészeti Osztályán 2017. március 9-én.
Fotó: MTI/Varga György
Arról nem is beszélve – és ezt már nem csak az orvosok, hanem a személyi edzők is tudják, sőt, mindenki, aki komolyabban sportol –, hogy a magas BMI nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember kövér. A testtömegindex ugyanis csak az ember súlyát, a magasságát, a nemét és az életkorát veszi figyelembe, azt nem, hogy mennyi a testzsír-százaléka. A magassághoz viszonyított „súlyfelesleg” ugyanis lehet alkati kérdés is, illetve múlhat az izomtömegen is, és múlik is: egészen más eset egy 180 magas, 110 kilós testépítő, és az, aki papíron ugyanilyen magas és súlyos, csak éppen az egészségtelen étkezés és a mozgáshiány miatt. Az új protokoll szerint tehát
egy izmos, kisportolt, egészséges ember is lecsúszhatna a várólistáról, ha például egy sérülés miatt protézisre lenne szüksége.
A szegényeknek, mentális betegeknek esélyük sincs
A protokoll egyébként nem csak a túlsúlyosokat „veszi célba”, hanem a szegényeket – jellemzően a lakhatási szegénységben élőket – és azokat, akik nem tudnak gondoskodni magukról. Azok sem kerülhetnek fel például a várólistára, amíg nem rendeződik a helyzetük – jelentsen ez bármit is – akiknek „elégtelen a szociális helyzete”. A szabályozás nem fejti ki, mit jelent ez; egy, a 24.hu-nak névtelenül nyilatkozó orvos szerint azt, hogy olyan rossz körülmények közé tudna csak visszamenni – például a hajléktalanellátásba, vagy az utcára, erdőbe –, ahol magas a fertőzésveszély, de ez csak találgatás. Ahogy az is, hogy kizárható a várólistából az, aki az „apoplexia cerebri bizonyos eseteiben” szenved; ez egyébként a sztrókot jelenti, és nem tudni, mit értenek „bizonyos esetek” alatt.
Kunetz Zsombor oxiológus szakorvos pedig arról írt a Facebookon, hogy egyáltalán nem – tehát később sem – kerülhet fel a várólistára és nem operálható meg az a beteg, aki „a kooperáló képességének teljes hiánya miatt várhatóan alkalmatlan a posztoperatív együttműködésre”. Azaz mentálisan olyan állapotban van, hogy hiába műtenék meg, a szabályalkotók szerint az többet árt, mint használ. Tehát például egy súlyos autista, akit baleset ér, hiába vár a műtétre, azaz élete végéig jó eséllyel ágyhoz kötött lesz.
A NAEK szerint semmi baj az új protokollal, szakmailag korrekt, korszerű, a lépés ráadásul nem arról szól, hogy rövidítsék a várólistákat. Ahhoz ugyanis az is elég, hogy „többletpénzt biztosítanak, csak idén 5 milliárd forintot, arra, hogy az egészségügyi intézmények fokozzák a teljesítményüket” – írta az intézmény a Népszava kérdésére.
Ez a pénz a szolgáltatók szerint azonban még a műtétek költségeit sem fedezi. Később a Belügyminiszter is kiadott egy közleményt, amelyben tisztázni szeretné „a tényeket az ortopédiai várólista-protokollról”, amelyeket „minden esetben elismert szakorvosokból álló szakmai tagozat állít össze”. A túlsúly szerintük eddig is az ellenjavallatok között szerepelt, hiszen a súlyosan elhízott betegeknél a szövődmények esélye négy-ötszörösére emelkedik. Ha ezt számításba veszik, úgy lesz „egyenlő a betegek hozzáférése” a várólistához.
Az orvosok hallgatnak
Egy ilyen cikkhez korábban viszonylag könnyű volt szakértő megszólalót találni – elég körbetelefonálni a rendelőket, az állami szerveket, az orvos ismerősöket –, most azonban senki sem szólal meg. Az ebben a cikkben is idézett, ismertebb szakértőkön kívül a 24.hu-nak nyilatkozott két orvos: mindkettő névtelenül. Mi is szerettünk volna megkérdezni egy szakorvost, hogy tényleg veszélyt jelent-e sok betegre az új protokoll, és hogy orvosként mennyire érzi, hogy van mozgástere, esetleg felülbírálhatja-e a szabályokat. Arra is rákérdeztünk volna, mit jelenthetnek az általánosan megfogalmazott mondatok, illetve, hogy mennyire jogos a testtömegindexet figyelembe venni műtét előtt. Hat rendelőintézetnek írtunk a hét elején, ketten válaszoltak, ugyanazt: szakértőt sajnos most nem tudnak ajánlani, de egészségügyi kérdésekben máskor állnak rendelkezésre – amivel azt sugallják, hogy ez az ügy inkább politikai, és jobb, ha nem foglalnak állást. A többiek azóta is hallgatnak.
The post A szegényeket, mentális betegeket is kizárnák a protézisműtétekből, az orvosok hallgatnak first appeared on nlc.