A jó beszélgetés művészet, amelyet nem mindenki tud gyakorolni. Vannak emberek, akik nem tudnak (vagy nem akarnak) figyelni, akiknek nincsenek meg a szükséges kommunikációs készségeik ahhoz, hogy átadják, amit akarnak, vagy akik nem tartják tiszteletben, ha valaki éppen beszél és állandóan félbeszakítják.
E rossz szokás mögött különböző pszichológiai tényezők állnak, amelyek magyarázatot adhatnak erre a szokásra.
4 tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki rendszeresen félbeszakítson másokat a beszélgetések során:
1. Aktív részvétel iránti igény: Bizonyos témák iránti lelkesedés vagy azonosulás miatt egyesek késztetést érezhetnek arra, hogy azonnal kifejezzék a gondolataikat, ami akaratlan megszakításokhoz vezethet. Néha, amikor egy téma különösen érdekes vagy izgalmas, az illető sürgős szükségét érzi annak, hogy kifejtse a véleményét vagy megossza egy ötletét. Ez a hozzáállás nem abból a szándékból fakad, hogy uralni akarja a párbeszédet vagy lekicsinyelne másokat, hanem a lelkesedésből és a témával való kapcsolatból.
Például olyan beszélgetésekben, ahol személyes vagy szakmai érdeklődésre számot tartó témák kerülnek szóba, egyesek annyira elmerülhetnek, hogy spontán módon reagálnak, és anélkül, hogy észrevennék, félbeszakítanak. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha azonosulni érzik magukat az elhangzottakkal, vagy ha úgy gondolják, hogy a hozzászólásuk értékes a párbeszéd gazdagításában.
2. Az impulzivitás szabályozásának nehézségei: Az állandó megszakítások másik leggyakoribb oka az impulzivitás szabályozásának nehézsége. Egyeseket annyira elborítanak a pillanatnyi érzelmek, hogy nehezen tudják kivárni, amíg sorra kerülnek. Ez nem feltétlenül jelenti a tisztelet hiányát, de összefügghet azzal, hogy képtelenek megfékezni a részvételi késztetést.
Az impulzív személyek számára kihívást jelenthet kivárni a megfelelő pillanatot a megszólalásra, különösen, ha figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvednek. Az ő elméjük hajlamos gyorsan egyik gondolatról a másikra váltani, ami különösen nagy kihívássá teszi az impulzivitás ellenőrzését. Ezekben az esetekben a félbeszakítás nem előre megfontolt cselekvés, hanem a mentális folyamataik működésének megnyilvánulása.
3. Szorongás vagy stressz: A szorongó emberek elméje gyorsabban pöröghet, mint a beszélgetés menete, ami miatt attól tartanak, hogy elfelejtik mondanivalójukat, ha nem szólnak közbe azonnal.
A krónikus stressz befolyásolhatja az aktív hallgatás képességét is, ami miatt az illető inkább arra koncentrál, amit mondani akar, mint arra, amit a többiek mondanak. Ez a helyzet önkéntelen félbeszakításokhoz vezethet, amelyeket gyakran a türelmetlenség vagy a másik mondanivalója iránti érdektelenség jeleként értelmeznek.
4. Extrovertált személyiségek: Az extrovertált vagy erősen kifejező emberek hajlamosak lehetnek a beszélgetések nyíltabbá és dinamikusabbá tételére, ez sok esetben gyakran együtt jár azzal, hogy mások szavába vágnak, vagy egyszerre beszélnek másokkal, különösen olyan társadalmi környezetben, ahol jól érzik magukat és magabiztosak. Az ilyen személyiségű emberek nem feltétlenül igyekeznek ráerőltetni a véleményüket, hanem a beszélgetést aktív eszmecserének tekintik, amelyben mindenki egyszerre vehet részt. Egyes társadalmi csoportokban a kommunikációnak ezt a formáját elfogadják, sőt értékelik, míg másokban tolakodónak és tiszteletlenségnek érezhetik.
(via)
Kiemelt fotó: illusztráció, iStock
The post Ezt jelenti a pszichológia szerint, ha valaki mindig félbeszakít másokat, amikor beszélnek first appeared on nlc.