Az esetleges rossz forgatókönyvekre készülő elemzőket is meglepte Donald Trump (magyar idő szerinti) szerda esti bejelentése az új vámokról, melyeket az Egyesült Államok kivetett a világ szinte összes országával szemben. Azok ugyanis jóval nagyobbak és sok esetben jóval értelmezhetetlenebbek lettek, mint amire előzetesen számítani lehetett.
Trump a szerdai „viszontvámokkal” a 19. század kereskedelmi politikájához tért vissza, amikor jóval költségesebb és nehezebb volt kereskedniük egymással az országoknak. Mivel a vámok szinte mindenkit érintenek, nem meglepő módon a bejelentés óta eltelt pár órában mélyrepülésbe kerültek a tőzsdék, és ez alól nem volt kivétel persze az amerikai piac sem.
Sok részlet nem volt világos Trump hosszúra nyúló bejelentése során, így például az is csak utólag vált egyértelművé, hogy a Kínára kivetett új, 34 százalékos vám az eddigi 20 százalékra rakódik majd rá, így a kínai termékekkel szemben immár 54 százalékos vám lesz életben.
Több nehezen értelmezhető eleme is van a trumpi bejelentésnek, például elképesztően magas, 46 százalékos vámot kapott az a Vietnam, amely az USA számára kiemelt fontosságú geopolitikai régióban eddig kifejezetten nyitott volt az amerikaiakkal való együttműködésre, így viszont esélyesen gyorsan a kínai gazdasági érdekszféra felé fog sodródni. Pekinget egy pillanatra az ugyan bosszanthatja majd, hogy Trump külön országként emlegette Tajvant, de cserébe az amerikaiakkal szövetséges kvázi-szigetállam is hatalmas, 32 százalékos vámot kapott a nyakába. Ezekhez képest apróság, de a hosszú listán Trumpéknak sikerült apró lakatlan szigetet is felsorolni, ahonnan ezentúl csak 10 százaléknyi vám megfizetése után lehet bármit bevinni az Egyesült Államokba.
20 százalékos vámot vetettek ki az EU tagországaiból érkező termékekre is, Ursula von der Leyen bizottsági elnök csütörtök hajnali ötkor tartott sajtótájékoztatóján egységes és határozott viszontválaszt ígért, és arról beszélt, hogy Trump lépése nyomán a világgazdaság egésze fog jelentősen sérülni, spirálszerűen terjed majd a bizonytalanság és erősödhet tovább a protekcionizmus, mindez pedig szörnyű következményekkel jár majd emberek milliói számára szerte a világon.
Von der Leyen az EU legrégebbi szövetségesének nevezte az Egyesült Államokat, mellyel innentől sokkal drágább lesz üzletelni, közben pedig a Bizottság elnöke úgy látja, hogy nincs semmiféle rend ebben a felfordulásban, nem látni az utat ebből a káoszból kifelé, mivel az összes jelentős kereskedelmi partnert sújtja ez a helyzet. Ellenlépéseket ígért Peking is, a kereskedelmi minisztériumuk szűkszavú közleménye szerint legalábbis.
Látványosan hiányzik a listáról Oroszország, hivatalosan azért, mert az Egyesült Államok már jelentős szankciókat tart fenn velük szemben, emiatt pedig nincs érdemi kereskedelem a két ország között, de valójában az amerikai-orosz kereskedelmi kapcsolatok még így is nagyobbak, mint több, most vámmal sújtott apró szigetország között. Nem szerepelt a listán Fehéroroszország, Kuba és Észak-Korea sem, szintén a már létező szankciók miatt.
A 10 százalékos, minden országra érvényes alapvám április 5-én, az országspecifikus vámok jelen állás szerint április 9-én élesednek. Trump a szerdai bejelentés során a költségvetési bevételek jelentős növekedését és az amerikai termelőipar újbóli fellendülését ígérte a lépésektől, de egybehangzó elemzői várakozások szerint azzal, hogy minden importra ennyire jelentős vámokat vetnek ki, komoly teher hárulhat majd az amerikai fogyasztókra is, hiszen ezek érdemben fogják növelni az inflációt, miközben visszafogják majd a fogyasztást.
Republikánus politikusok a bejelentés után arról beszéltek, hogy remélik, a vámok hatására a külföldi vezetők majd felülvizsgálják saját, eddigi vámpolitikájukat, és csökkentik az amerikai termékekre kivetett vámokat, amire Washington is kedvezően reagálhat majd. Csakhogy meglehetősen átláthatatlan, hogy pontosan mi alapján jöttek ki az egyes országokra kivetett értékek: a Fehér Ház bejelentése szerint ugyanis nemcsak a konkrét vámokat, hanem egyéb, általuk teherként értékelt tételeket is számításba vettek, például az általuk vélt árfolyam-manipuláció mértékét, vagy mondjuk a minden termékre érvényes helyi adókat.
És már csak politikai okokból is, de arra érdemes számítani, hogy a világ országai viszontvámokkal fognak reagálni az amerikai bejelentésre, még nagyobb sokkot okozva a világgazdaságnak. A mostani körből kimaradt a korábban már külön vámolt Mexikó és Kanada, valamint pár termék, például olyan energiahordozók, melyek nincsenek az Egyesült Államokban. Az autókra sem érvényes ez a vám, mivel arra Trump egységes, 25 százalékos vámot vetett ki, bárhonnan is érkezzenek, és ez amúgy éjfélkor hatályba is lépett már.
Ehhez képest Trump pénzügyminisztere, Scott Bessent a bejelentés után arról beszélt, hogy ő nem ajánlja kereskedelmi partnereiknek a visszacsapásokat, hiszen mindaddig, amíg nem hoznak ellenintézkedéseket, addig a bejelentett értékek a felső határt jelentik, és ha elindulnak a tárgyalások, meglátják mi lesz.
Érdemes kitérni arra is, hogy közben a közösségi médiában szélsebesen terjed közgazdászok között a megfejtés, hogy valójában honnan jönnek az új amerikai vámértékek: a Trump által szerdán bemutatott adatok alapján úgy tűnik, hogy fogták az adott országgal szembeni kereskedelmi hiány mértékét, és azt elosztották az ország USA felé irányuló exportjával. A kapott értéket megfelezték, és így jött ki a százalék, amekkora vámemelésre van szükség.
Ha tényleg megerősítést nyerne, hogy ez volt a számítási módszer, az egészen elképesztő lenne: ez a módszer ugyanis egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy az egyes országoknak milyen sajátos helyzet, egyedi termékek, nyersanyagok, stb. miatt alakult úgy az eddigi kereskedelmi mérlege az Egyesült Államokkal szemben, és nincs tekintettel például az amerikai szolgáltatások esetleges jelenlétére sem, ami sok esetben akár nagyobb is lehet, mint az importált áruk értéke.