A Budapest szürreál nevű Facebook-csoportban bukkantunk korábban egy posztra: egy Széll Kálmán téri villamosmegállóban fotózott valaki egy házilag nyomtatott plakátot, amin egy cica (pontosabban Maxwell, az ismert forgó mémmacska) látható és egy felirat: „Unatkozol? Csinálj egy selfiet ezzel a macskával és küldd el a gmail-ünkre!”
Vígh Viktória
Megpróbáltunk utánajárni:
ki az, aki ilyen felhívást kitesz egy megállóba.
És legfőképp: miért?
Ki az, aki erre elküldi a saját képét?
És mi lesz ezekkel a fotókkal?
Sikerült elérnünk az ötletgazdát; a vonal végén fiatal férfihang, azt mondja, anonimitásban kívánnak maradni: „Azt szeretnénk, ha nem egy arc lenne mögötte; legyen ez egy mozgalom”. Annyit mindenesetre elárult, hogy egy barátjával – mindketten budapesti gimnazisták – kezdtek el plakátolni. Aztán lett „sok kis segítő”, akik szintén kiraknak posztereket és akikkel együtt ötletelgetnek.
Jöjjön a legfontosabbnak tűnő kérdés: de miért?
Azt láttuk, hogy Budapesten mindenki picit olyan magának való, és gondoltuk, hátha ez kicsit földobja az emberek kedvét. Egy kis mosolyt akartunk csalni az emberek arcára.
Nem volt semmiféle előzmény vagy máshol látott hasonló kezdeményezés, száz százalékban saját ötletről van szó: „Valamiért úgy éreztük, hogy ennek nagy sikere lenne. És ez viszonylag beigazolódott: amikor az első posztert fölraktuk, azt gondoltuk, hogy talán napi egy, maximum kettő fotót kapunk”.
A magyar internetezők privacy és GDPR iránti elkötelezettségét jól mutatja, hogy alig-alig érdeklődik valaki a beküldés után, hogy mi történik majd a fotókkal; igaz, jelen esetben nem is kell aggódniuk a személyes adataik miatt, a plakátoló fiúk mindössze annyit tesznek a képekkel, hogy néhányat kiraknak az azóta elindított Instagram-oldalukra, előtte engedélyt kérve a beküldőktől.
Maxwell a macska (@maxwellamacska) által megosztott bejegyzés
A projekt közben nemcsak az online térben fejlődött: első körben három-négy plakáttal indítottak, „aztán mentünk egy nagyobb túrára a haverommal”, és teleszórták Budapest nagyobb csomópontjait: kikerültek plakátok a Blahára, a Deák térre is.
Ezek után érthetően hirtelen rengeteg fotót kaptak, majd azt is észre kellett venniük, hogy a lelkesedésből elkövetett plakátozás nem feltétlenül tartós: „vagy lejönnek az esőben, néha a cellux elenged, vagy csak emberek letépik. Nem tudom, hogy a közbiztonságiak szedik le vagy csak magánszemélyek, akiknek rossz napjuk van”.
Miközben a cél továbbra is az, hogy minél kevesebb embernek legyen rossz napja.
The post Mik ezek a plakátok Budapesten, amiken közös fotókat kér egy mémmacska? first appeared on 24.hu.