Legendás királyunk, Hunyadi Mátyás uralkodása máig Magyarország fénykoraként él a köztudatban. Ennek tükrében nem csoda, hogy az őt követő II. Ulászló, aki Mátyás fia elől nyerte el a koronát, nem éppen pozitív alakként maradt fenn az emlékezetben.
A magyarországi Jagelló-kor (1490–1526) első uralkodóját (a magyar trónon egyébként I. Ulászló volt az első Jagelló-király 1440–44 között) napjainkban is sokan tehetetlen, gyenge uralkodónak tartják, akinek keze alatt addig virágzó országunk hanyatlásnak indult. Legújabb ismereteink szerint mindez azonban messze áll a valóságtól, erről beszélt lapunknak Varga Szabolcs történész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa.
Sikeres és közkedvelt volt Csehországban
Jagelló Ulászló 1456. március 1-jén született, vagyis kortársa volt Hunyadi Mátyásnak, akivel személyesen is ismerték egymást. Akárcsak Mátyás, Ulászló is nagyon fiatalon, mindössze 15 évesen lett király, 1471-ben. Ettől kezdve Csehország sikeres és közkedvelt uralkodójává vált. Mátyás és Ulászló riválisok voltak: előbbi fél életében háborúzott Csehország megszerzéséért – sikertelenül – utóbbi pedig trónkövetelőként lépett fel Magyarországon, anyai nagyapjára, I. Albert királyra hivatkozva.
Ulászló ismerős volt a magyar politikai életben, és Mátyás halála után természetesen merült fel a neve, mint lehetséges utód, hiszen »hozott« magával egy olyan országot, amelyet elődje régóta próbált megszerezni
– árulta el Varga Szabolcs.
Az a korábbi vélekedés tehát nem helytálló, miszerint a magyar nemesek az erőskezű Mátyás után egy gyenge, semmibe vehető királyt akartak választani. A háttérben sokkal inkább az állhatott, hogy Mátyás viselkedése uralkodása utolsó éveiben kiszámíthatatlanná vált, ezért a főurak utána egy olyan vezetőt kerestek, akivel lehet érdemben tárgyalni és megegyezésre jutni. Ulászló erre alkalmasnak tűnt.
The Holbarn Archive / Leemage / AFP Mátyás király udvara.
Mátyás 1490-es halálát követően a cseh királyon kívül hárman pályáztak a magyar trónra: Habsburg Miksa német király; Ulászló öccse, János Albert; valamint Corvin János, Mátyás házasságon kívül született, de törvényesített fia. Hogy közülük Ulászló jött ki győztesen, az kiváló politikai szimatának köszönhető, a cseh uralkodó ugyanis jó érzékkel választott magának híveket Magyarországról.
Többek között Mátyás özvegyét, Aragóniai Beatrixot is megnyerte magának, aki anyagilag is támogatta, hiszen bízott benne, hogy Ulászló feleségeként továbbra is királyné maradhat.
A többi királyjelöltnél ráadásul megfelelőbb választásnak is tűnt. Miksa ellen szólt, hogy a magyarok már akkor súlyos ellenérzéseket tápláltak a Habsburgokkal szemben, Corvin Jánost pedig nem segítették külföldi erőforrások, amire az országnak égető szüksége lett volna. Ulászló mögött ezzel szemben egy egész királyság állt, így 1490-ben végül ő foglalhatta el a trónt.
Nem volt tehetetlen király
Ulászlóról az a kép él, hogy trónra lépése után semmibe vették parancsait a bárók, akik kiskirályokká nőttek a tehetetlen uralkodó alatt, ez azonban távol áll a valóságtól. Ulászló nevéhez magyar uralkodóként számos fontos intézkedés fűződik. Szemlélete szerint egy jó királynak nem az erőre, hanem igazságosságra kell támaszkodnia, ennek megfelelően kiadta az addigi legnagyobb törvénykönyvet, és megkezdte a jogszokások kodifikálását.
Érdemei közé tartozik továbbá, hogy békét kötött a Habsburgokkal, akikkel Mátyás több mint 10 éven át háborúzott
– mondta a történész a 24.hu-nak.
Az is elterjedt tévhit, hogy Ulászló országlása alatt az addig teli kincstár kiürült, a törökök ellen védő végvárrendszer pedig elhanyagoltan állt. A források ezzel szemben arra mutatnak, hogy Ulászló 1491–92-ben némi területi veszteség árán megállította a déli határon az oszmán előrenyomulást. Sőt, amíg Mátyás alig tartózkodott a Délvidéken, addig Ulászló az első éveiben sokszor megfordult a régióban, és rengeteget költött a déli határ megerősítésére. Az adókat pedig ugyanúgy beszedte, mint előtte Mátyás, az uralkodói bevételek nem csökkentek.
A legendás fekete sereg feloszlatását is Ulászló számlájára szokták írni, pedig a zsoldoshad megszűnéséért sokkal inkább okolható az elődje.
Ulászló nagyon nehéz örökséget kapott Mátyástól, aki több évi zsolddal tartozott a katonáknak. Ezt a pénzt Ulászlónak nem sikerült előteremtenie, ezért kellett felszámolni a sereget
– foglalta össze a szakértő.
Utólag festettek sötét képet Ulászlóról
Mindebből jól látszik, hogy Ulászló valójában nagyon is kompetens és viszonylag sikeres királya volt az országnak – akkor mégis miért bánt el vele ennyire a történelem? Varga Szabolcs szerint több okra is visszavezethető, hogy első Jagelló-uralkodónkról ilyen negatív kép maradt fenn.
Arcanum Újságok / Magyarország vármegyéi és városai Bihar vármegye és Nagyvárad (Magyarország vármegyéi és városai, 1901) II. Ulászló
Egyrészt az utókor a Jagelló-házat okolta a mohácsi csata tragédiájáért, ami visszamenőleg sötétre festette Ulászló uralkodását is. A király jó hírét emellett már a 16. századi humanista történetírók is rombolták, akiknek szövegeire jellemző, hogy rendszerkritikusak, a hatalmat rossz színben igyekeznek feltüntetni.
Saját korában Ulászló megítélése viszont nem volt rossz, a lakosság értékelte a béketeremtési, konszolidálási törekvéseit
– tisztázta a történész.
Nem igaz tehát az sem, hogy annyira népszerűtlenné vált volna, hogy az országgyűlés 1505-ben ellene fordult. Igaz ugyan, hogy a nemesek ebben az évben olyan végzést hoztak, amely szerint többé nem hajlandók külföldi királyt megválasztani, ez az intézkedés azonban nem Ulászló, hanem a Habsburgok ellen szólt.
Agyvérzések sora sújtotta a királyt
A magyar király 1504-ben ugyanis agyvérzést szenvedett el, amely után kérdéses volt, hogy életben marad-e. Mivel ekkor még nem volt fia, halálával a Habsburgok szerezték volna meg a trónt – a Mátyás ideje alatt a Habsburgokkal kötött szerződés értelmében. A nemesek ezt mindenképpen el akarták kerülni, ezért hozták a végzést, ami azonnal le is került a napirendről, miután Ulászló felépült, és megszületett fia, a későbbi II. Lajos.
A ráakasztott negatív karakterjegyek legtöbbje a valóság kiforgatásán alapul. Elterjedt róla például az a vélekedés, hogy a főurak minden kérését tehetetlenül jóváhagyta. A „Dobzse László” gúnynevet ragasztották rá, mondván: mindenre annyi volt a felelete: „dobrzje”, azaz: „jól van”. Mivel Ulászló élete során több agyvérzést is kapott, biztosan voltak rosszabb periódusai.
Néha elfáradt, nem tudott koncentrálni, és rámondta a dolgokra, hogy jól van az úgy. De ez csak időnként fordult elő az utolsó éveiben, nem egy folyamatosan fennálló állapot volt
– magyarázta el Varga Szabolcs.
Mindezt felesége és szerelme, Candale-i Anna halála is fokozta, ami mélyen megviselte az uralkodót.
Az ország viszont minden bizonnyal még ebben az időszakban is elégedett lehetett Ulászlóval, amit jól mutat, hogy első agyvérzése után még 12 évig uralkodott, ez idő alatt pedig egyetlen felkelés sem indult ellene.
Mátyással szemben több lázadás és összeesküvés is történt, sokkal erősebb volt a belpolitikai ellenzéke, mint Ulászlónak, aki egyszerűen jobb politikus lehetett
– érzékeltette a szakértő.
Az is világos, hogy a király – agyvérzései ellenére – élete végnapjaiban is cselekvőképességének birtokában volt, hiszen 1515-ben ő hozta tető alá a Habsburg–Jagelló házassági szerződést, ami a kor egyik legfontosabb európai eseménye volt. Bár hordszéken vitték, jelen volt a tárgyalásokon, és a szellemi képességei is rendben voltak. Végül 60. születésnapja után két héttel, 1516. március 13-án halt meg Budán, de egészen az utolsó hónapokig sikeresen uralkodott.
The post Bemocskolta a történelem II. Ulászló királyunkat first appeared on 24.hu.