Az eseménydús hazai és nemzetközi mindennapokban elsikkadt, de márciusban volt egy tüntetés, amit nem engedélyeztek Magyarországon. Végül nem a Pride szervezőit érte a megtiszteltetés, hogy a magyar állam az alkotmány 15. módosítására hivatkozva először az ő gyülekezési jogukat és szabadságukat korlátozza, hanem a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot.
Az MKKP, ahogy évek óta mindig, idén is szerette volna megrendezni marihuánapárti tüntetését, a rendőrség azonban a 15. módosításra hivatkozva nem engedélyezte azt. Ez az, amely kimondja, hogy:
„a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való joga alapvető jogok ütközése esetén – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz”.
Az MKKP rendezvényét azonban nem ezért nem engedélyezte a rendőrség, hanem mert az alkotmánymódosítás azt is leszögezi, hogy:
„Magyarországon a kábítószer előállítása, használata, terjesztése, népszerűsítése tilos.”
Az alkotmánymódosítással szinkronban a hatalom a gyülekezési joggal kapcsolatban a jogi környezet egyéb elemeit is átvariálta, ezért még kicsit várnunk kell arra, hogy megtudjuk, ugyanígy járnak-e majd a Pride szervezői is. A valószínűbb forgatókönyv szerint miután bejelentik a rendőrségnek, hogy idén is szeretnék megrendezni felvonulásukat, a rendőrség az alkotmányba foglalt gyermekvédelemre hivatkozva nem engedélyezi azt.
Pride ettől még lehet, hiszen a magyar állam szerencsére azt még képtelen megakadályozni, hogy emberek ezrei Budapest utcáira tóduljanak, amikor csak kedvük van. Ezek az emberek azonban komoly pénzbüntetést kockáztatnak, és a hatalom azt is törvénybe foglalta, hogy ennek behajtására még arcfelismerő szoftvereket is kész bevetni.
Mesterséges intelligenciával és köztéri kamerákkal terhelt világunkban a technofasizmus disztópikus rémálma jó hívószó, az autokráciák azonban nem tajvani chipekre, hanem saját gonosz törvényeikre épülnek. Olyan gonosz törvényekre, amelyek látszólag az ország tisztességes polgárait és az ő egészséges világképüket védik. Jelen magyar alkotmánymódosítás esetében például azt, hogy a kábítószer rossz, a gyerek pedig jó.
A Magyarországhoz hasonlóan többé-kevésbé antidemokratikus országokban mindenhol találunk olyan törvényeket, amik a szólás- és gyülekezési szabadság demokratikus eszményét felülírják arra hivatkozva, hogy ezeknél fontosabb a társadalmi béke és harmónia. Az iszlám világ jelentős részén az istenkáromlás tilalma például ilyen törvény, aminek megszegése nagyon súlyos büntetésekkel, akár halállal is járhat.
Ezeknél egy fokkal modernebb társadalmakban, ahol a jóisten már nem játszik olyan fontos szerepet, jellemzően a második legfontosabb entitást, a nemzet vezetőjét védik törvényekkel. Ilyen országokban a felségsértés a bűn, amit irtani kell. A leghíresebb felségsértés-törvény Thaiföldön van, ahol a királyi család bármiféle kritizálásáért évtizedekre börtönbe lehet kerülni. A királyi családba annak kutyáit is beleértve, a büntethetőséget pedig gyerekekre is kiterjesztve.
Máshol a felségsértés bűntettéhez a szó hagyományos értelemben vett felségre, azaz királyra sincs szükség. A március végén az ellenzék vezetőjének letartóztatásával a lágyabb autokrácia felől a keményebb diktatúra felé induló Törökországban az államfőt és állítólagos becsületét majdnem úgy védik a törvények, mint Thaiföldön. Recep Tayyip Erdogan elnöksége alatt százezernél is több esetben indult nyomozás ilyen ügyben, tízezernél is több esetben el is ítélték az elkövetőt, akik közül több ezren börtönbe is kerültek.
Bár a török szabályozás betűje szerint annak célja az elnök védelme, valójában inkább eszköz, és a valódi cél az ellenzék elhallgattatása, megfélemlítése. Ugyanez a helyzet a thai felségsértés szabályozásával. A délkelet-ázsiai országban a konzervatív, királypárti erők és a velük szövetséges katonai vezetés most már évtizedek óta ennek segítségével hallgattatja el a demokratikus, reformpárti mozgalmakat. Ha az utóbbiak minden törvényi akadályt kicselezve jó eredményt érnek el a thai választásokon, utólag húzzák rájuk a felségsértés vádját, ahogy azt a 2023-ban diadalmaskodó, majd a bangkoki alkotmánybíróság által feloszlatott párttal tették.
Természetesen nyugati, demokratikus országokban is léteznek olyan törvények, amik korlátozzák a szólásszabadság valójában sehol sem létező abszolút ideálját. Ezek azonban, például az ország XX. századi történelméből fakadó német gyűlöletbeszéd-törvények, nem aktuális politikai érdekek érvényesítésének eszközei. Magyarországnak is vannak ilyen törvényei, például a Btk. nemzeti jelkép megsértéséről szóló 334. paragrafusa, amely szerint
„aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Ennek a paragrafusnak különös jelentősége van a Pride esetében, mert az öt évvel ezelőtti felvonulást az akkor még a Fidesztől egyértelműen jobbra álló Novák Előd azért jelentette fel, mert szerinte a magyar koronát „szivárványos logóval meggyalázó deviánsok” kimerítették az ebben körülírt tényállást. A Mihazank.hu akkor még arról számolt be felháborodva, hogy Novák feljelentését „rekordidő alatt utasították el”.