Egy friss tanulmány segíthet jobban megérteni, hogy miként befolyásolja a szervezetet a mikrogravitáció, közismert nevén a súlytalanság – írja a ScienceAlert. A hosszú távú űrutazások miatt mindenképp fontos lenne alaposabban felmérni az űrbéli környezet egészségre gyakorolt hatásait, ugyanis rengeteg még a megválaszolatlan kérdés.
A NASA és a Blue Marble Space Institute of Science szakemberei a közelmúltban olyan egereket vizsgáltak meg, amelyek a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén éltek.
A felszínen élő kontrollcsoporthoz képest az űregerek hátsó combcsontjai látványos eltérést mutattak: nagy lyukak voltak bennük, különösen ott, ahol a csípő- és a térdízülethez csatlakoznak. A gerinc ágyéki része ezzel szemben feltűnően ép maradt.
A kutatók azért fókuszáltak a combcsontokra, mert az egereknél ezeké a fő tömeghordozó szerep. A felegyenesedve járó embereknél ezzel szemben a gerinc ágyéki részét éri a legtöbb terhelés.
Az eredmények azt sugallják, hogy a mikrogravitáció azokat a csontokat befolyásolja a leginkább, amelyek a felszínen egyébként a tömeget hordják. A Földön, a mozgást korlátozó ketrecekben tartott egereknél szintén csökkent a csontsűrűség a combban, de jóval kisebb mértékben.
Rukmani Cahill és kollégái azt feltételezték, hogy ha az űrsugárzás vagy más tényező az elsődleges oka az űrben tapasztalható csontszerkezeti változásoknak, akkor azoknak jellegzetes nyomai lennének. Ha például az ionizáló sugárzás a felelős, a csont külső részeinek némi védelmet kellene nyújtaniuk, csakhogy nem ez volt a helyzet, a gyengülés éppen belülről kifele kezdődött.
Cahill et al., PLOS ONE, 2025 Földi kontrollegerek (GC és VIV) és űregerek (FL és BL) combnyaka.
A világűrben töltött 37 nap alatt a rágcsálók minimális sugárzásnak voltak kitéve. Akadnak ugyan szimulált vizsgálatok, amelyekben észleltek sugárzás okozta csontveszteséget, ezeknél azonban a dózis jóval nagyobb volt, évekig tartott.
A szakértők eddig is tudták, hogy az űr jelentősen hat a csontokra, az alacsony Föld körüli pályán eltöltött kevesebb mint hat hónap után akár évtizedekig fennálló csontveszteség is kialakulhat. Az adatok alapján az űrhajósok havonta átlagosan 1 százalékot vagy annál többet veszítenek csontsűrűségükből, ami körülbelül tízszerese a földi mértéknek. Ez megnöveli a hosszú csontok törésének kockázatát.
A mostani kísérlet egyik érdekessége, hogy az egerek meglehetősen fiatalok voltak. A mikrogravitációban a combcsontjaik, amelyeknek még növekedniük kellett volna, a korai csontosodás jeleit mutatták.
A NASA szerint a vizsgálat az első egy sor olyan tesztben, amellyel azt mérik, hogy miként lehetne megvédeni az emberi egészséget az űrutazások során. Az első eredmények azt sugallják, hogy elsősorban a testmozgás, így a futópadozás lehet a megoldás.
The post Brutális, mit tesz a csontokkal néhány napnyi űrutazás first appeared on 24.hu.
