Egy Ryanair-sajtótájékoztató sokban olyan, mint Ryanairrel repülni. Az ember besétál egy elsőre impozáns, dunai panorámás szállodába, ahol még a recepció környéke is simán négycsillagos nyugalmat áraszt, aztán bemegy a konferenciaterembe, ami már simán lehetne díszlet az Office sorozatban, vagy bármelyik évtizedben az előző háromból. Az időpontot előző nap előre hozták, úgyhogy a régiós kommunikációs igazgató kelletlenül szabadkozik, amiért inkább késni fognak, végül három középkorú, öltönyös ír férfi siet be azzal a lendülettel, mint akiknek igazából már Szófiában, de legalább néhány épülettel arrébb kéne lenniük. A székek mellé szórják az aktatáskákat, amíg egyikük átpörgeti a diákat, a másik kávét főz, aztán, aki kávéhoz jutott, belevág, míg a másik is kávéhoz jut. Vagy van egy erősebb koffeinfüggőség a légiiparban, vagy igaz, amit légitársaságtól függetlenül a fedélzeti kávéról tart a szóbeszéd – azaz: „ne”.
Sajnos ezúttal nem Michael O’Leary vezérigazgató érkezett, aki emlékezetes grimaszokkal és üzenetekkel helyezte kontextusba Nagy Márton gazdasági miniszternek a légitársaságokra kivetett különadót. Most a kereskedelmi igazgató üdvözli ennek az eltörlését, és a hálózatfejlesztési vezető jelenléte jelzi, hogy ehhez a gyors standuphoz miért kell egy komplett delegációt Budapestre reptetni. A sajtóeseményről az általuk Visit Hungaryként emlegetett turisztikai ügynökséghez (MTÜ) mennek tovább – ebből és az elhangzottakból az a ránk nézve kellemetlen tanulság olvasható ki, hogy nem a magyar középosztály dagadó pénztárcájára, hanem újabb beutazókra számítva bővítenének tovább.
Szajki Bálint / 24.hu Michael O’Leary, a Ryanair vezérigazgatója még 2023-ban.
Az idén nyárra négy új utat jelentettek be (Castellón, Katowice, Liverpool és Toulouse), és azt, hogy tíz gépet Budapesten állomásoztatva eddigi legerősebb itteni nyarukra készülnek, 68 útvonallal. (Ritkán számolunk be a magyar piacon zajló Ryanair-Wizz Air csörtéről: hol az egyiknek több az utasa, hol a másiknak az összes heti járatszáma. A kereskedelmi igazgató, Jason McGuinness a Wizzt érintő kérdéseket aznap rendszeresen azzal intézi el, hogy ők Európa legnagyobbja, nem szeretne „kis régiós légitársaságok” ügyébe belebonyolódni, de ettől még a magyar – meg számos másik – piacon egy ligában játszik a két cég.) De min múlik, hogy az újabb gépek és járatok ide vagy, mondjuk, Albániába vagy Bulgáriába kerülnek, és van-e másnak is humora a vezéren kívül a felsővezetésben?
A reptér visszaszedi, amit a kormány elengedett
A tájékoztatón Raymond Kelliher hálózatfejlesztési vezető azt mondja, az utóbbi években a kevés kivétellel rövid távúnak számító járataik után átlagosan 10,7 euró különadót fizettek. Most attól intenek óva, hogy ezt a félállami kézbe került repülőtér vegye vissza a maga emelni tervezett jutalékával. Van egy kis gondolati kavarodás: a repteret piaci szereplőként kezelik, az üzenetek az üzemeltető Da Vincinek szólnak, de azért elismerik, hogy nekik nem Budapestről kéne üzenni, és hogy most az MTÜ-n keresztül próbálnak a kormányra hatni, hogy az meg a reptér „opportunista” terveire hasson, és inkább az is a „növekedéspárti” kormány útját kövesse.
Erre az esetre plusz három gépet lengetnek be 2030-ig. A Covid óta nagyot fordult a világ, a beszállítók késnek az új gépekkel, szóval minden légitársaság olyanokkal sakkoz, amiket nemhogy nem szállítottak még le, de valószínűleg el sem kezdtek épülni. Ezekből megfelelő reptérfejlesztések után szerintük Debrecenbe és Balatonra is juthatna. Érezhető tónusváltás ez azóta, hogy O’Leary a „Közgáz nyomiknak” szorgos forgatását javasolta Nagy Mártonnak.
Ahogy más tónus a kereskedelmi igazgató McGuinnessé is, akit utóbb kérdezek arról, felkeresik-e a magyar minisztert is.
Ma nem ezért vagyunk itt, és egyébként is azt szeretnénk, hogy a tetteink beszéljenek
– angolnázik el tankönyvi módon. De az adó eltörlése leviszi a repjegyárakat? Röviden: szerintük némiképp igen – először azt fejti ki, hogy a német- és a franciaországi adók a kínálatot csökkentik, és akik maradnak, azok áremeléssel reagálnak, míg az adókat kivezető országokban enyhén csökkennek az árak.
Adrián Zoltán / 24.hu Jason McGuinness, Raymond Kelliher és Alan Coates a Ryanair sajtótájékoztatóján a Hotel Vision Budapestben 2025. március 11-én. Fotó: Adrián Zoltán / 24.hu
De miért nem építik inkább be az árakba az adókat egy magyarnál kevésbé árérzékeny piacon? „Nézze, egyszerűen működünk. Oda teszünk kapacitást, ahol a legolcsóbb működnünk. Korábban a különadó jött be változó költségként. Ha most az ígéretekkel szemben idén 6–10 százalékkal nő a reptér jutaléka, és jövőre tovább emelik, az eltünteti a kormány eddigi lépéseinek általunk érzékelt hasznát. Ezt nem egy francia cégnek kellene eldöntenie Párizsból.”
Ha nincs a szabad piac, még repülne a Malév
A német légiirányítók sztrájkjának hetében találkozunk, megkérdezem, mit gondol róla: azt, hogy a magyar légiirányítás a jobbak közé tartozik, és hogy a légiirányítás egy olyan monopólium, amit el kéne törölni az EU-ban. De ezek állami cégek, vetem közbe.
Igen, és ha így állnánk a légitársaságokhoz is, akkor nem lenne Ryanair, és Malévvel repülhetne 200 euróért
– riposztol.
Még megkérdezem, ki csinálja a cég legendásan vicces, önironikus X-csatornáját: nem tudja, túl öregnek mondja magát hozzá, de az ezzel foglalkozó embereik humora jót tesz ennek az iparágnak – él önkritikával. Az utolsó, amit felvetek: mostantól a vasútfejlesztés lesz-e a legfőbb vetélytársuk: Franciaországban a belföldi vasútjáratok előnybe hozatala jelszava miatt beszédtéma a különadó, amely ellen hadakoznak, Lengyelországban pedig régóta terv egy új varsói óriásrepülőtér építése, ahová gyorsvasutak hoznák mindenhonnan a lengyeleket – a Ryanairnek kedves hozzáállással szemben, amikor sok, kicsi, olcsó regionális repülőteret szolgálhatnak ki rövid távokon. A kérdés iparági részét elüti, de azt leszögezi, hogy Frankfurt és Isztambul mellett nem fog Európában még egy repülőtér kinőni a lengyeleknél, amin évente 100 millió utas menne át. „Kizárt, hogy ez összejöjjön” – szögezi le.
Adrián Zoltán / 24.hu
Ma még tovább Szófiába? – kérdezem utána a kommunikációs vezetőt. Igen, sóhajt, majd hozzáteszi, hogy ő viszont Bécsből jött, vonattal. „Fantasztikusak ezek a vonatok” – jegyzi meg. „Tök jó nektek, hogy van ilyen.”
The post A Ryanair éppen szereti a kormányt, de azt kérik, szóljanak már oda a repterüknek first appeared on 24.hu.