Hollywood nem felejt, tudjuk jól, nem is kell messzire menni azért, hogy lássuk, milyen gyorsan kiveti magából a showbiznisz világa azt, akire rásütnek valamilyen bélyeget. Armie Hammer, Harvey Weinstein, Kevin Spacey – a listát hosszasan lehetne folytatni – mind belebuktak abba, hogy a nevüket a hírekben látták viszont, ugyanakkor nem ők az első „áldozatai” a filmfővárosnak. Persze áldozat és áldozat között is van különbség, mert más az, ha végül be is igazolódik a kétség, és más, ha az illető tényleg csak a körülmények áldozata lett.
Marsha Hunt sajnos erről már nem tud mesélni, mert 2022-ben, 104 évesen életét vesztette, de az egyike azoknak a hírességeknek, akik feketelistára kerültek, mert az ’40-es években kommunista-szimpatizánsnak tartották őt. Spoiler: nem volt az.
Marsha Hunt (Fotó: TPLP/Getty Images)
Megszoksz vagy le is út, fel is út
Hunt 1917-ben született, és viszonylag fiatalon belépett a filmes világba: első szerepét 17 évesen kapta a Paramount Picturesnél. Nem volt idegen számára a reflektorfény, hiszen korábban modellmunkákat vállalt, azonban ez mégis egy teljesen más világ volt, ahol a stúdiók irányítottak mindent. A színészeknek nem volt beleszólásuk szerepválasztásaikba, vagy abba, hogyan szeretnék a karrierjüket alakítani, a stúdiórendszer szemében kizárólag arra voltak jók, hogy megtermeljék a profitot. Különösen a nők voltak kiszolgáltatva, még az olyan szenzációnak számító sztárok, mint Rita Heyworth, Katherine Hepburn vagy Joan Crawford sem voltak egyszerű helyzetben.
Mire számíthat akkor egy olyan fiatal tehetség, mint Hunt? Sok jóra biztosan nem. Ugyanis az volt a lényeg, hogy kezes bárányokat faragjanak a feltörekvő jelöltekből, így Hunt számára is adott volt a kérdés:
legyen megalkuvó, de cserébe hatalmas karriert futhat be, vagy legyen véleménye, de ezzel garantált, hogy egy bizonyos szintnél nem léphet tovább.
Hunt egyiket sem vállalta, inkább finoman lavírozgatott a sekélyesben. Ennek köszönhetően egyre híresebbé és befolyásosabbá vált. 1935 és 1949 közt több mint ötven filmben tűnt fel, és minden egyes alakításával egyre közelebb került ahhoz, hogy az új Hepburn váljon belőle. Amikor az 1943-as Az élet komédiáját Oscar-díjra jelölték A legjobb film kategóriájában, Marsha ázsiója, aki a női főszereplője volt a mozinak, kilőtt. Mindezt azonban nem élvezhette sokáig, hála a túlzottan nagy igazságérzetének.
A színésznő, Marsha Hunt almás cobblert készít a konyhájában, Hollywoodban, Kaliforniában, 1942-ben. (Fotó: Underwood Archives/Getty Images)
Feketelistára száműzve
1947-ben Hunt és második férje, a forgatókönyvíró, Robert Presnell Jr. csatlakozott az Első Kiegészítés Bizottsághoz, ami megkérdőjelezte az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság jogszerűségét, amely arra törekedett, hogy kiűzze a kommunistákat a szórakoztatóiparból.
A bizottságba olyan nevek tartoztak, mint Humphrey Bogart, Lauren Bacall, Danny Kaye, John Huston és más hollywoodi liberálisok, többek között Marsha Hunt is. A csapat repülőt bérelt, hogy Washingtonba utazzon, tiltakozásukat szerették volna kifejezni a bizottság befolyását illetően a filmiparban. Csakhogy a dolog rosszul sült el.
A résztvevők nagy része kommunistaszimpatizánsnak lett kikiáltva, és megindult a boszorkányüldözés, hogy kifüstöljék őket Hollywoodból. Bogart volt akkora sztár, hogy sikerült tisztára mosni a nevét, bár nyilván sokat nyomott a latban az is, hogy férfi volt. Hunt azonban nem volt ennyire szerencsés.
Marsha Hunt és Allyn Joslyn a The Affairs of Martha c. filmben, 1942. (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
1950 júniusában megjelent a Red Channels című brosúra (utalva a kommunizmus színére), amelyben Marshát és 150 másik művészt, újságírót és írót – például Orson Wellest is – vádoltak meg hamisan azzal, hogy manipulálják és felforgatják a szórakoztatóipart a kommunista eszmék nevében.
Hunt Hollywood kedvencéből egyenesen nem kívánatos személy lett, aki a megjelenést követően azonnal a showbiznisz falain kívül találta magát, gyakorlatilag innentől csak mellékszerepekkel találták meg kis költségvetésű filmekben és sorozatokban.
A bolygó kapitánya
„Soha nem érdekelt a kommunizmus – mondta egy 2004-es interjúban. – Érdekelt a filmipar, a hazám és a kormányom. De megdöbbentett a kormány viselkedése és az iparágammal szembeni rossz bánásmód. Ezért emeltem szót és ezért tiltakoztam, ahogy mindenki más azon a járaton. Aztán azt mondták nekem, miután felkerültem a feketelistára, hogy liberális vagyok, és ez rossz.”
Hunt egyébként a SAG, vagyis a színészszakszervezet igazgatótanácsának tagja volt, és különböző progresszív bizottságokban is szerepet vállalt. Egyike volt azoknak, akik tanácsot adtak Olivia de Havilland színésznőnek a stúdiórendszer és a Warner Bros. ellen indított úttörő jogi perében, de Hunt elkötelezett szószólója volt annak is, hogy a kisebbségi színészeket a sztereotip szerepeken kívül is foglalkoztassák a stúdiók.
Marsha Hunt egy forgatókönyvet olvas a CBS rádiójában, Los Angelesben, Kaliforniában. (Fotó: William Grimes/Michael Ochs Archives/Getty Images)
1955-ben világkörüli útra indult, ahol a saját szemével látta a harmadik világ nemzeteinek sorsát, így humanitárius akciókba kezdett – többek között az ENSZ-ben és a WHO-ban is szerepet vállalt –, saját magát bolygópatriótának nevezve. „Szerelembe estem a bolygóval” – nyilatkozta 2008-ben a The Globalistnak.
Mindeközben egyébként Sherman Oaksban telepedett le a férjével, ahol több mint két évtizeden át a tiszteletbeli polgármesterként tartották számon, aki mindent megtett a hajléktalanság felszámolásáért Kaliforniában. 2015-ben Marsha Hunt’s Sweet Adversity című dokumentumfilm készült az életéről, amivel kapcsolatban úgy vélekedett: „sosem lett belőlem akkora mozicsillag, de büszke voltam a karrieremre.”
Marsha Hunt a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia kiállításán, Beverly Hills-ben, 2010-ben (Fotó: Frederick M. Brown / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
2022-ben bekövetkezett halála előtt is még aktívan kivette a részét a közéleti témákból, 2021-ben a Fox Newsnak azt mondta, elveti az elképzelést, miszerint a hírességeknek kerülniük kell a politikai kérdésekben való felszólalást. „Hülyeség – mindannyian a világ polgárai vagyunk.” Sőt, saját hitvallásáról is mesélt:
Amikor igazságtalanság történik, kövesd a meggyőződésedet. Mert pont az engedelmességet és a csendet várják tőled.
Mindez egybecseng azzal, amit Alan K. Rode filmtudós írt róla a Variety nekrológjában.
A helyes cselekvés Marsha hitvallása volt, és soha nem volt benne semmi hamis vagy öncélú.
Hunt 1986-ban veszítette el a férjét, 40 év házasság után. Gyermekük nem született, ezért az egész életét mások megsegítésére tette fel. 104 évesen érte utol a halál.
The post „Amikor igazságtalanság történik, kövesd a meggyőződésedet. Mert pont az engedelmességet és a csendet várják tőled” – Marsha Hunt, a színésznő, aki szembe ment a kormánnyal first appeared on nlc.