A Kádár János életéről szóló sorozatunk első részéből kiderült, hogy a későbbi első titkár, a magyar kommunista pártot és a magyar államot 33 évig vezető politikus gyermek- és ifjúkora objektív mércével mérve is borzalmas anyagi körülmények között telt. Apja és édesanyja egy futó kapcsolat erejéig ismerték egymást, a szállodai szobalánynak, Csermanek Borbálának egyedül esélye sem látszott a fiát felnevelni. Az apa családja bezárta előtte a kaput, látni sem akarták a csecsemőt. A társadalom legalsóbb rétegeibe tartozó, hasonló helyzetű leányanyák gyakran adták gyermekeiket állami árvaházakba, Borbála azonban nem mondott le a fiúról, és egy másik utat választott.
A kis Jánost nevelőszülőkhöz adta a Somogy vármegyei Kapolyon, ő pedig Pestre ment dolgozni. Rendszeresen küldött pénzt, gyakran látogatta a gyereket, és amint a kisfiú elérte a hatéves kort, magához vette, iskolába járatta őt. Több állást vállalt, nyomorúságos körülmények között éltek egy ablaktalan, bérelt szobában – később már hárman, miután egy ugyancsak alkalmi kapcsolatból megszületett Csermanek Jenő –, de János a lehető legjobb képzést kapta: írógépműszerészként végzett, ami a mai számítógépes szakembernek megfelelő végzettség volt.
Az már más kérdés, hogy nem tudott élni a lehetőséggel, alkalmi munkákból tengődő illegális kommunista lett már egész fiatalon, és lelkifurdalás kínozta, amiért nem tudta a családját kiemelni a szegénységből. Sorozatunk történeti szála már az 1970-es évek végén tart, most mégis visszautaltunk a kezdetekre, mert Kádár János haláláig a kapolyi gyermekéveit nevezte élete legboldogabb szakaszának, és mindig jó szívvel emlegette föl ottani nevelőjét, Sándor bácsit. A folytatásban tehát
Dr. Bertalan Péter történésszel, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársával a Károli Gáspár Református Egyetem docensével beszélgettünk, aki újonnan előkerült dokumentumok alapján kutatja Kádár somogyi múltját, az eredmények hamarosan önálló kötetben jelennek meg.
Az idealizált Sándor bácsi
Kádár János 1956 után újrakonstruált életrajzában remekül mutatott, ezért mind a maga, mind a nimbuszát erősítő beszédek, írások gyakran hivatkozott eleme lett a munkás és paraszti múltja – valójában azonban társadalmi státusza szerint egyik sem volt, származását tekintve valahol a két világ közé született. Ha azonban nem a propaganda igazságtartalmát, hanem Kádár saját életfilozófiáját akarjuk megérteni, akkor Somogy vármegye és az emlékeiben nyilvánvalóan idealizált vidéki gyermekélet valóban komoly hatással voltak rá.
Történetünk fonalát felvéve, miután Kádár Csermanek Jánosként megszületett Fiuméban 1912. május 26-án, teljesen egyértelmű volt, hogy az édesanyja nem dolgozhat tovább addigi munkahelyén, szobalányként a Villa Austria nevű panzióban. Az apa, Krezinger János sorkatonai szolgálatát töltötte a kikötővárosban, hallani sem akart a gyerekről, Csermanek Borbála végső kétségbeesésében utazhatott el a Krezinger családhoz a Somogy vármegyei Pusztaszemesre.
Hanser Mária / Fortepan Fiume 1913.
Pusztaszemes apró sváb falu volt, rendkívül zárt közösséggel, ahova nem lehetett egy házasságon kívül született gyereket „beilleszteni”, így aztán Borbála teljes elutasítással szembesült. A rokonok szóba sem álltak vele, bezárkóztak a házba. Nem tudjuk, mi indította innen Kapolyra és Kapolypusztára, valószínűleg azért dönthetett így, mert a maga közel 4000 lakosával a „somogyországi” viszonyok között nagyobb községnek és a többségében (egyes emlékezők szerint) felerészben református vallású, magyarok által lakott településként sokkal nyíltabb világnak számított. Noha Pusztaszemesnél a korabeli külvilágtól elzártabb falu volt.
A hasonló helyzetű leányanyák gyakran fordultak nevelőszülőkhöz egyfajta mentsvárként, akik némi pénzért cserébe befogadták, és a szó nemes értelmében is nevelték a gyereket, amíg arra szükség volt. Valószínűleg több helyen is próbálkozhatott, mire eljutott Bálint Imréhez, aki az első két évben gondozta, mígnem az I. világháborúban a fiával együtt besorozták.
Ekkor került Imre testvéréhez, Bálint Sándorhoz és feleségéhez. A házaspárnak nem volt gyereke, egy-két holdat műveltek, amivel a zsellérnél ugyan többnek számítottak, de módos gazdáknak semmiképpen nem nevezhetjük őket
– mondja a 24.hu-nak Bertalan Péter.
Valójában tehát két befogadó családról van szó, viszont már csak Kádár életkorából is fakadóan a Bálint Sándornál töltött időszak volt a meghatározóbb. Ő volt a későbbiekben (is) idealizált Sándor bácsi, a kisbíró, vagyis a falu egyik közösségi vezetője, aki akkor is megvédte, amikor azzal vádolták meg, hogy gyerekcsínyként felgyújtott egy szalmakazalt, aminek következtében a tűz átterjedt az intéző házára.
Szajki Bálint / 24.hu Bertalan Péter történész.
A legendás visszatérés csak mítosz
Hatéves koráig élt Kádár Kapolyon, ahogy elérte az iskolaérettséget, édesanyja magához vette, és ettől kezdve élete végéig Budapesten lakott, igaz, vannak arra utaló adatok, hogy nyaranta, iskolaszünetben még pár évig visszajárt. Városi ruhában, fővárosi életérzést árasztva nehézségeket okozott számára újra beolvadni a falusi közegbe, miként eleinte Budapesten is küzdött a beilleszkedéssel – az integrációs problémák végigkísérték élete kezdeti időszakát.
A Kádár-mítosz úgy tartja, felnőtt korában először 1933-ban tért vissza Somogyba, szegény segédmunkásként, ugyanakkor eltökélt és találékony illegális kommunistaként kerékpárral tette meg a jó 130 kilométeres utat a fővárosból. Állítólag némelyek emlékeztek még a szalmabálát, majd az intéző házát felgyújtó kisfiúra.
Bertalan Péter viszont inkább a balladák világába sorolja a történetet, nem feltétlenül csak a kerékpáros megoldás miatt, hanem mert Kádárt 1933 júniusában letartóztatták. Előtte persze még megtehette, ám egyrészt ezt hiteles forrás nem támasztja alá, másrészt pedig túlságosan is beleillik a munkásmozgalom hőskoráról utólag gyártott mítoszokba. A történész szavai szerint:
Lehet, hogy Kádárt 21 évesen hirtelen visszahúzta a szíve Sándor bácsihoz, de a látogatás nem bizonyítható.
Ami biztos, hogy Csermanek Borbála ’44–45 folyamán az akkor 14 éves Jenővel Kapolyra, Sándor bácsiékhoz menekült a háborús Budapestről, ott vészelték át az ostromot.
Egyszer látta az apját
Szirmai Jenő – az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára volt 1956 decembere és 1962 áprilisa között – emlékiratában közli, hogy Kádár János első találkozása vérszerinti apjával 1957 szeptemberében történt. Kádár ekkor két napot töltött Kaposváron, közben meglátogatta Bálint Sándor családját, és felvette a kapcsolatot az egyik féltestvérével, Jánossal, aki akkorra már Krezingerről Kertészre magyarosította a nevét. Az egykori megyei titkár pontos, precíz ember volt, ám az általa előadott leírt történetet egyetlen más, objektív forrás sem támasztja alá.
Levéltári adatokkal is megerősíthető jelen tudásunk szerint, hogy Kádár 1957 decemberében, már az MSZMP első titkáraként egy, a barcsi termelőszövetkezetben tett látogatása során véletlenül értesült édesapja nevéről és tartózkodási helyéről. Egészen pontosan Szirmai kérdezte meg tőle, tudja-e, hogy egyik féltestvére Kaposváron pártalkalmazott (Huszár Tibor ezt a barcsi látogatást Kádár életrajzában 1958-ra datálja).
ullstein bild / Getty Images Kádár János a Parlamentben a nyitó beszéde közben 1957-ben.
Kádár valószínűleg nem tudta, mert 1958. március 31-én levelet írt Kertész Jánosnak, miszerint tudomására jutott, hogy rokonok. Kertész postafordultával válaszolt, ezt követően feltehetően Budapesten találkoztak, ahol Kertész János vélhetően elmondta családja történetét, és megállapodtak, hogy tájékoztatja apjukat a történtekről. Idős Krezinger János 1913 novemberében megnősült, felesége Krezinger Erzsébet 10 évvel volt fiatalabb Csermanek Borbálánál. A párnak több gyermeke született, ketten pár nap után meghaltak, három fiú élte meg a felnőttkort: Lajos, János és Ádám. Huszár Tibor Kádár című monográfiájában azt írja, amikor az első titkár 1960-ban, egy téeszközgyűlés alkalmával ellátogatott Pusztaszemesre, és felkereste az édesapja házát, még mindhárom fiú élt.
Bertalan Péter kutatásai pontosítják az esemény időpontját, a találkozás 1961. február elején történt. Az egykorú visszaemlékezők szerint ekkor apja bort töltött, és azt mondta: „fiaim, emeljük poharunkat arra, hogy együtt a család!” Kádár többször már nem látta az apját, csak a temetésére küldött egy koszorút.
Bertalan Péter 1972-ig összesen hat somogyi látogatást tud adatokkal igazolni, a Krezinger (Kertész) családdal való további kapcsolatáról azonban nem rendelkezünk sok dokumentummal. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy Kádár Jánost még a Kertész leszármazottak is keresték, lakodalmakra hívták, ám ő – ezúttal igencsak érthető módon – távolságtartó maradt a rokonsággal. Gyurkó László interjúkötetében így fogalmazott:
A vérség nem igazi kötelék. Leéltünk egy életet úgy, hogy nem is tudtunk egymásról. Ezt nem lehet se bepótolni, se helyrehozni.
Somogynak köszönhette Losonczit
Első somogyi látogatásai során ismerkedett meg Losonczi Pállal, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökével. A mezőgazdasági szakember elsőként vezette be téeszében a teljesítményalapú bérezést, személyesen is megosztotta az agráriummal kapcsolatos elképzeléseit a pártvezetővel. Kádár felfigyelt rá, és mondjuk úgy, kiemelte a megyei szintről, országos, vezető politikust csinált belőle: Losonczi előbb földművelésügyi miniszter lett 1960-tól, majd 1967-től az Elnöki Tanács elnöke.
A hatalmát 1956 után megszilárdítani és konszolidálni igyekvő Kádár János számára a mérsékelt agrárpolitikát folytató Losonczi ideális jelölt volt, személyével a politikai centrumot erősítette. Az 1960. február 16-ai politikai bizottsági ülésen így fogalmazott: „A Termelőszövetkezeti Tanácsnál Losoncziék voltak a fekete bárányok még a közelmúltban is, mert ők előre mentek. (…) Losonczi bebizonyította, hogy ezzel a falu munkaképes erőit odakötik a tsz-hez, de már haladottabb részesedési formával.”
Személyzeti ügyekhez Kádárnak tényleg jó szeme volt – vagy inkább a feleségének, Tamáska Máriának, aki gyakran látta el tanácsokkal ezekben a kérdésekben –, Losonczi Pál barcsi munkája sok hasonlóságot mutatott a későbbi új gazdasági mechanizmusként bevezetett reformokkal. Kapcsolatuk a későbbiekben szakmai és emberi szempontból is szorossá vált.
Magyar Rendőr / Fortepan Balra Losonczi Pál, mellette Horváth István belügyminiszter.
„Nekem ez a hazai földem”
Kádár János hatalma megszilárdításának éveiben somogyi látogatásai során valószínűleg taktikai okokból is többször hangsúlyozta Somogyországhoz, mint szülőföldhöz való kötődését, a „közülünk való” érzésre is apellált a téeszgyűléseken elmondott felszólalásaiban. Miért fontos ez? Azért, mert az 1950-es és ’60-as évek fordulója a kollektivizálás időszaka volt – itt írtunk erről részletesen sorozatunk egy korábbi részében –, Kádár pedig taktikailag fokozatosan akart haladni:
Először a Dunántúl aprófalvas megyéit kívánta »bevenni«, ezután következett a Tiszántúl a hatalmas kiterjedésű majorságaival, a szétszórt tanyavilágban élő parasztságával
– magyarázza Bertalan Péter.
A kapolyi Kossuth Tsz zárszámadó közgyűlésén elmondott szavaival mintha egy romantikus regényből idézett volna: „Ebben a határban néztem körül először, mint gyerek. Azóta már jártam sokfelé, sok országban. Láttam nagyon magas hegyeket, nagy síkságokat, sokkal nagyobb folyókat, mint amilyen ebben a faluban van, de még most is úgy érzem, hogy ez a legszebb tájék számomra. Pedig nagyon komisz és embertelen világban éltem itt, mint gyermek. Amikor 5–6 éves voltam, nem is annyira, mert parancsolták, hanem mert gyerekfejjel megértettem, hogy így kell tennem, én is kimentem az aratókkal, és vizet hordtam, kötelet terítettem. Anyám egyedülálló munkásasszony volt, és nem tudott másképp élni, dolgozni, mint hogy engem ide adott Kapolyra egy gazdához nevelni. Nagyon kevés embertől kaptam annyi jót életemben, mint tőlük, akiknek nem voltam vér szerinti rokonuk.”
„Azonkívül úgy tekintett rám mindenki ebben a faluban, mint afféle félárva gyerekre. És megmondom őszintén, hogy a különben szintén nehéz körülmények között élő akkori asszonyok, lányok nagyon jók voltak hozzám. Alig akadt olyan ház, amely előtt, ha elmentem, ne simogatta volna meg a fejem az asszony, vagy meg ne kínált volna, és ez nekem nagyon jólesett. Az ember a jóságot nem felejti el. Ezek után bizonyára megértik, hogy szövetkezetük megalakulásának két okból is örültem. Örültem, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségének és a kormánynak egyik tagja, és úgy is örültem, mint aki valamikor itt nevelkedett Kapolyon, mert nekem ez a hazai földem.”
Falusi tahó és pesti csirkefogó
Túl a családon és túl Losonczin, más szempontból is úgy tűnik, az első titkár kötődött gyerekkora helyszíneihez és élményeihez. Erre utal egy eddig ismeretlen, Bertalan Péter által megtalált dokumentum, egy 1958 őszén Répáspusztán (Kapolytól nem messze) tartott titkos, csak néhány kiválasztott jelenlétében folytatott téeszgyűlés jegyzőkönyve. Kádár János akkor így fogalmazott:
„Én Pesten jártam iskolába, és nyárra mindig elszegődtem dolgozni falura, néha egy szakajtó lisztért. Tájszólásban beszéltem, amikor megkérdezték, mit ebédeltem, akkor azt mondtam, gánicát (dödölle – a szerk.). Akkor ezt Pesten nem értették, és azt mondták nekem, hogy falusi tahó. Nyáridőben Pestről lementem falura, ott viszont azt mondták nekem, hogy pesti strici, csirkefogó. Jó volna, ha a város és a falu jobb viszonyban volnának egymással, ezt már akkor tudtam.”
UVATERV / Fortepan Kapoly.
Egészen ritka és mély vallomás ez a merev, visszahúzódó, rendkívül zárkózott embertől. Tegyük még hozzá azt is, hogy élete végéig tudatosan megőrizte a dunántúli tájszólás olyan elemeit, mint a zárt a hangok, illetve beszédében a t és a j nem mindig hasonult – itt írtunk erről korábban. Mindez tehát arra utal, hogy hiába csak hat évig élt falun, ennek egy részéről emlékei sem lehetnek, mégis nagyon erős nyomot hagyott benne a somogyi vidék.
Nincs nepotizmus
A magánember elvétve ugyan, de hangosan is megfogalmazott szentimentalizmusa ellenére politikusként, vezetőként Kádár még Somogy megyével sem kivételezett. Pedig próbálkozások történtek, efelől ne legyen kétségünk. A megyei bizottság első titkára, Németh Ferenc például egyszer levélben fordult „Kádár elvtárshoz” hathatós segítséget kérve Somogy megye iparosításához. Az első titkár nem helyreutasítóan, de nagyon is határozottan alsóbb szintre utalta.
Kínosan ügyelt rá, nehogy »protekciózással« vádolják. Amikor Kertész János megnősült, majd Budapestre költözött, a kerületi párttitkár felkereste a fővárosi tanácselnököt, megemlítette, hogy az első titkár féltestvérének még nincs önálló lakása, támogatását kérte az ügyben. A tanácselnök elmondta: a látható személyi kultusztól irtózó Kádár már korábban elrendelte, hogy az engedélye nélkül nem utalhatnak ki lakást sem az ismerőseinek, sem a rokonainak.
Ezután Kádár tikárságához folyamodtak, ahonnan egy nap alatt megjött a válasz: egy másfél szobás szövetkezeti lakást adhatnak Kertésznek, a lakásavatón személyesen Kádár is megjelent a kerületi párttitkárral együtt.
Ebben is Rákositól akarta magát megkülönböztetni, az ő puritán mítoszába nem fért bele a látható nepotizmus. Sem Somogy megye, sem a féltestvére nyílt támogatása
– jegyzi meg a történész.
Az emlékház ötlete
1972-ben, a jelen kutatási eredmények szerint hatodik alkalommal, utoljára járt gyerekkora helyszínén. Kádár János élete utolsó hónapjaiban a kaposvári születésű Nagy Imre szellemével viaskodott, kettejük „harca” pedig a halála után is folytatódott Somogy megyében. Az MSZMP megyei bizottsága ugyanis 1989-ben Nagy Imrének emléktáblát akart állítani, Kádárnak pedig egy emlékházat berendezni. A gyilkos és az áldozat személyét összemosó indoklás a történész szerint szemléletesen mutatja be azt a tudathasadásos állapotot, amely az MSZMP elitjét a rendszerváltoztatás sodrában jellemezte:
„Annak ellenére, hogy Nagy Imre és Kádár János politikai pályájukon eltértek egymástól, a megye ápolni kívánja mindkét személyiség politikai örökségét, a nemzet érdekében felvállalt történelmi jelentőségű szerepüket, politikai tragédiájukból tanulságot merítve kíván a nemzeti megbékéléshez hozzájárulni. Elhatároljuk magunkat a november 4-ét követő megtorlástól. Egyetértünk a megtorlások vétlen áldozatainak rehabilitálásával, az okozott sérelmek jóvátételével. A fegyveres harcok során a barikádok mindkét oldalán elesetteket egy nemzeti tragédia áldozatainak tekintjük, emléküket őrizzük.”
A fennmaradt dokumentumokból szépen kirajzolódnak a pártbizottság belső vitái, az ellenzék hozzáállása Nagy Imre és Kádár János kapcsán: a két halott ember »mérkőzése« az MSZMP szétesésénél
– fogalmaz Bertalan Péter. Hozzáteszi: a Kádár-házat később a történelem elmosta, Nagy Imrének viszont szobra van Kaposváron.
Szajki Bálint / 24.hu
A Kádár emlékére berendezett épületet a „valós” helyszínen tervezték kialakítani, Bálint Imre fia, ugyancsak Imre ugyanis egy siófoki öröklakásért cserébe átadta volna a szülői házat. Mivel ezt nem kapta meg, a párt a szomszédos épületet, Sándor bácsi egykori otthonát vásárolta meg: felújították, berendezték korhű bútorokkal, padlófűtést is kiépítettek, majd az egész ötlet kifulladt.
A folytatásban visszatérünk a kronológiához, és azt mutatjuk be, hogyan táncolt hazánk a gazdasági csőd szélén egyenesen a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank támogatásáig, és mit szóltak mindehhez a szovjetek.
Kádár Jánosról szóló sorozatunk eddigi részei:
Kádár Jánost egyszer karácsonytól vízkeresztig verte az anyja
Tömegverekedéssel indult Kádár mozgalmi élete
Kádár ment neki legkeményebben a rendőröknek
Így lett Csermanek Jánosból Kádár János
Őrült mázlija volt Kádár Jánosnak
Akasztást szervezett Kádár az Oktogonon, de rosszul sült el
Kádár tettestárssá vált Rákosi bűneiben
Kádár elődjét kivégezték, utódja pedig kiirtotta a családját, majd öngyilkos lett
Ezért ítélték életfogytiglanra Kádár Jánost
Így szabadult Kádár az életfogytiglanból
Rákosi egy hangfelvétellel zsarolhatta Kádárt
Kádárt meglepetésként érte a forradalom
Kádár ’56-ban kezdte el tisztelni a magyar zászlót
Nyom nélkül tűnt el Kádár János 1956-ban
Kádár vitába szállt a KGB rettegett vezérével
Kádár ledarálta a magyar társadalom ellenállását
Kádár kiütéses győzelmet aratott a magyar értelmiség felett
Kádári vezetés: „Ha ütni kell, ne simogass!”
Kádár visszatért Rákosi módszereihez
Ezért végeztette ki Kádár Nagy Imrét
Kádár számolta, hány embert akasztanak fel ’56-ért
Férjes asszony volt Kádár János szeretője
Így jött össze Kádár János a feleségével
„Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra” – korholta Kádárt a felesége
Így készült Kádár az atomháborúra
Kádárból kibújt a proli politikus
Katonai puccs készült Kádár ellen?
Kádár szokatlanul bátor volt Brezsnyevvel szemben
Ezért lett öngyilkos Kádár közeli munkatársa
Kádár: „Előbb tüzelünk, utána kérdezünk”
Kádárék Csehszlovákia lerohanásával védték a magyar reformokat?
Ezért adósította el Kádár Magyarországot
Kádár Trianonra hivatkozott Brezsnyevnek
Furcsa halálesetek a Kádár-korban: halálra égett miniszter, önmagát kétszer szíven szúró KSH-elnök
The post Kádár azt mondta: falusi tahónak és pesti stricinek tartották egyszerre first appeared on 24.hu.