Nagy köröket fut az elmúlt napokban országot járó Gyurcsány Ferenc, és nem csak a térképen, de a közösségi médiában is szorgosan kacskaringózik.
Csütörtökön egy olyan videót tett közzé, amin egy mélyszegénységben élő férfit utasítgat arra, hogy rakjon rendet a házában, amit a rendrakás után ledózerolnak, és újat építenek a helyébe. De csak ha rendet rak. Ezt egyébként kilencszer mondja el a videóban, aminek a végén a vegzált férfi sírva fakad, miközben Gyurcsány a vállát lapogatja.
Pénteken a messiásvárás kilátástalanságáról elmélkedett hosszan, arról, hogy Orbán Viktor és Magyar Péter is felkentnek hiszi magát, ők (mármint gondolom a DK, bár ez így egyszer sem volt leírva) viszont maradnak a normalitás, és azért csinálják, mert ez az életük.
Szombat reggel viszont már a hatalom témáját jártuk körül Gyurcsánnyal. Neki – mondja – például egyáltalán nem hiányzik a hatalom.
„Persze, akkor adódik a kérdés, hogy akkor minek csinálom” – tette fel a sokakat foglalkoztató kérdést a volt miniszterelnök.
Gyurcsány ezen a ponton belátó hangulatba került:
„Nekünk – és itt most a DK-ról beszélek – a magyar választók többsége nem fogja azt mondani, hogy mi vezessük az országot. Legfeljebb arra ad felhatalmazást, hogy mással, másokkal közösen tegyük ezt meg” – írja, egyben jelezve azt is, hogy még mindig kormányváltó erőként számol pártjával, majd kijelöli a saját helyét is ebben a konstellációban:
„Az én személyes ambícióm nem az, hogy benne legyek bármilyen kormányban. Nem akarok, és nem is fogok kormányozni. Semmilyen szerepben. ”
Hogy akkor miért politizál?
„Mély meggyőződésem, hogy Magyarország jobb hely lenne, könnyebb lenne itt élni, büszkébbek lehetnénk közös hazánkra, ha valami olyasmi történne velünk, amit mi ajánlunk, képviselünk. Igen, a DK. Természetesen tudom, hogy az Önök többsége ma nem ezt gondolja.”
A többségi gondolatot akceptáló Gyurcsány eztán még hozzáteszi, hogy jó érzéssel tesz azért, hogy ez a felállás megváltozzon, ezért is járja az országot, hite vezeti.
„Ma a DK az ország leghazafiasabb közössége. Ezt vezetem. Ajándék és felelősség” – zárja posztját.
Ami már csak azért is érdekes, mert ezek szerint a tegnap még Orbán Viktorba és Magyar Péterbe is kőkeményen beleálló DK-vezér ma éppen kompromisszumkész arcát mutatja. Vagy persze ki tudja? Az utóbbi időben már politikai vonalon is inkább szépírói vénáját csillogtató Gyurcsány ugyan deklarálja, hogy az övé a leghazafiasabb közösség (amivel nyilván vitatkozna Orbán Viktor és Magyar Péter is), ezzel pedig megkerülhetetlen erőként pozicionálja magát, bár azt elismeri, hogy a többség jelen helyzetben nem a DK-t tekinti alternatívának.
Összetett, bonyolult üzenet ez, amiben egyszerre jelenik meg a hatalmat már nem vágyó, az ország kormányzásának feladatát magától eltávolító, de saját közösségét politikai tényezőként felmutató pártvezető képe, aki tegnap még rendkívül élesen bírálta a Magyar Péter körül felépült messiásváró hangulatot, illetve az arra felülőket, és az orbáni-magyari világkép éles ellentéteként villantotta fel saját politikai közösségének eszmerendszerét.
„Orbán a pokolba vezet minket, Magyar a hamis Mennybe” – írta tegnap. Ma már azt sugallja, ha „mással, másokkal közösen” akár vezetheti is az országot a DK. Persze, ő egy ilyen kormányban nem vállalna szerepet, ahogy a mást, másokat sem nevezi meg. Kire gondolt a költő? És holnap vajon mi jön?