Lélektani kihívások örökbefogadó szülőként

Az örökbefogadó szülőknek ‒ ahogy a vérszerinti szülőknek ‒ nem kell tökéletesnek lenniük. Elég, ha nyitottak, őszinték és támogatók. Az örökbefogadás ugyanúgy egy életre szóló kapcsolat, amelyben a legfontosabb tényező az, hogy minden érintett megtalálja a helyét és a boldogságát. Ilyen esetben azonban teljesen más kérdések és félelmek merülnek fel a szülőkben, melyekkel már jó előre érdemes számolni. Érintett szülőket kértünk meg, fogalmazzák meg legbensőbb érzéseiket és azt, mit tanácsolnának sorstársaiknak.

Az identitás – hová tartozik a gyermek?

Az identitás nem csupán azt jelenti, hogy valaki tudja a nevét és származását, hanem azt is, hogy érzelmileg és mentálisan is kötődik egy közösséghez, egy családhoz, úgy érzi, biztos helye van a világban.

Az örökbefogadó szülők számára az egyik legnagyobb lelki kihívás az a kérdés, hogy valóban képesek lesznek-e megteremteni gyermekük számára azt a biztos identitást, amely minden ember számára elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez. Sok szülőben felmerülhet a félelem, hogy a gyermek egyszer majd úgy érzi, nem tartozik igazán sehova. Vajon képesek lesznek-e pótolni azt a biológiai és családi hátteret, amelyet a gyermek sok esetben soha sem ismerhet meg? Vajon a gyermek őket fogja-e „valódi” szülőként elfogadni, vagy mindig lesz egy része, amely idegen marad számukra? Ezek a kérdések az örökbefogadó szülőkben szinte kivétel nélkül megfogalmazódnak.

A gyermek jó esetben élete nagy részét örökbefogadó szüleivel tölti, azonban a vér szerinti szüleiről, esetleges testvéreiről kapott információkkal könnyen életének egy egészen más oldalát ismerheti meg. Ez az identitáskeresés különösen a kamaszkorban lehet intenzív, amikor a fiatalok amúgy is próbálják meghatározni, kik is ők valójában.

A családba való beilleszkedés mindkét fél részéről időt és türelmet igényel. A gyermeknek fel kell építenie saját identitását, amelyben helyet kap az örökbefogadás ténye is. Az örökbefogadó szülők felelőssége, hogy ezt a folyamatot természetesen és támogató módon kezeljék. A szeretet, az elfogadás és a nyílt kommunikáció biztosíthatja, hogy a gyermek ne kívülállónak érezze magát, hanem egy valódi, szerető család teljes jogú tagjának. Az örökbefogadás nem egy bélyeg, hanem egy történet, amelyet együtt írnak tovább szülők és gyermek – és amelyben mindenki megtalálhatja a saját helyét.

Fogom-e tudni úgy szeretni, mintha a sajátom lenne?

Nagy félelem lehet az örökbefogadás előtt, hogy sikerül-e majd ugyanolyan mély szeretetet érezni az örökbefogadott gyermek iránt, mint egy vér szerinti gyermek iránt. Különösen erős lehet ez az érzés, ha idősebb gyermeket fogadunk örökbe. A válasz: igen, de mint mindenhez, ehhez is idő kell. A szeretet és kötődés gyakran nem azonnal alakul ki, és egyik gyermeknél sem ugyanolyan: gondoljunk csak két testvérre, akik egészen máshogy kötődnek egyik vagy másik szülőjükhöz.

Minden kapcsolat a közös élmények, a törődés és az együtt töltött idő során mélyül el. Egy gyermek érkezése – legyen az örökbefogadott vagy vér szerinti – mindig új kihívásokat hoz magával, és a kapcsolat természetes módon alakul ki az évek során, persze csak ha hagyjuk.

„A vér nem válik vízzé” – előjöhet-e ez az érzés?

Sok örökbefogadó szülő fél attól, hogy egy nap felszínre törhet bennük a gondolat: „Azért ilyen, mert nem az én vérem.” Ez az érzés különösen akkor jelentkezhet, ha a gyermek nehezen kezelhetővé válik, viselkedése eltér az elvártól vagy a család megszokott normáitól. Ugyanakkor a gyermek személyisége nem kizárólag a genetikán múlik – a nevelés, a környezet és a kötődés ugyanolyan fontos tényezők. Az örökbefogadó szülőknek érdemes ezt tudatosan kezelni, és a kötődést nem vérségi alapon, hanem közösen megélt élményekkel és érzelmi kapcsolat kialakításával építeni.

Mi lesz, ha meg akarja keresni a vér szerinti szüleit?

Nehéz elfogadni, de elkerülhetetlen, hogy a gyermek egy nap kíváncsi legyen a vér szerinti szüleire. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szereti örökbefogadó szüleit, hanem pusztán azt, hogy szeretné megérteni, honnan jött. Az örökbefogadó szülők ilyenkor gyakran attól félnek, hogy elveszítik a gyermek szeretetét, vagy hogy háttérbe szorulnak a vér szerinti családdal szemben. Pedig az igazság az, hogy egy biztos alapokon nyugvó, szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolatot nem renget meg az, ha a gyermek meg akarja ismerni a múltját. Sőt, ha ebben támogatást kap, az még inkább elmélyítheti a bizalmát és kötődését.

Ha egy gyermek fel akarja venni a kapcsolatot a vér szerinti családjával, az örökbefogadó szülőknek segíteniük kell őt ebben, miközben biztosítják számára, hogy továbbra is feltétel nélkül szeretik és támogatják. Ha a gyermek kérdéseket tesz fel a származásáról vagy az örökbefogadásáról, a legfontosabb, hogy a szülők ezt ne személyes elutasításként éljék meg, hanem őszintén, nyitottan és szeretettel válaszoljanak, ezzel is biztosítva számára az érzelmi stabilitást.

Mennyit mondjunk el neki, mikor és hogyan?

A régi szemlélettel ellentétben, amikor az örökbefogadást sok esetben titokban tartották egészen a gyermek 18 éves koráig, ma már szakmai egyetértés van abban, hogy az örökbefogadásról nyíltan kell beszélni, természetesen a gyermek életkorának és befogadó képességének megfelelően. A gyermeknek már egészen kis korától kezdve tudnia kell, hogy örökbefogadták, és ezt természetes részeként kell kezelni az életének. Erőltetni nem kell, de fontos, hogy a szülők meséljenek erről, és mindig őszintén válaszoljanak a gyermek kérdéseire.

Mit tud és mit gondol a környezet?

Az örökbefogadó családok gyakran szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy mennyit mondjanak el a környezetüknek. Jó-e, ha mindenki tudja, hogy a gyermek örökbefogadott, vagy jobb ezt diszkréten kezelni? Erre nincs egyetlen helyes válasz, hiszen a legfontosabb szempont mindig a gyermek érdeke. Ha az örökbefogadást nyíltan és a maga természetes módján kezeli a család, akkor a tágabb környezet számára sem kell tabuként megjelennie.

Talán nehezítő tényezőnek tűnik, ha az örökbefogadott gyermek más etnikai csoportból származik, vagy külső megjelenése nagyon eltér az örökbefogadó szülőktől, hiszen ilyen esetben a család bőven számíthat kíváncsiskodásra vagy akár előítéletekre is. Erre az eshetőségre érdemes jó előre felkészülni, és eldönteni: bírjuk-e az ezzel együtt járó társadalmi nyomást. Ilyen esetekben elengedhetetlen a gyermek önbizalmának erősítése, a környezet érzékenyítése az elfogadásra, de a saját erőnk fejlesztése is, hogy bizonyos helyzetekre úgy reagáljunk, ahogy azt a gyermek érdekei megkívánják. Egy szerető családi közeg és a gyermek identitásának tudatos építése segíthet abban, hogy magabiztosan és büszkén megismerje és vállalja származását.

Nem ismert a múltja – mennyiben számít ez?

Az örökbefogadott gyermekek múltja sok esetben nem teljesen ismert, ami bizonyos személyiségbeli vagy egészségügyi kérdéseket vethet fel. A genetikai tényezők, a korai fejlődés és az esetleges traumák mind befolyásolhatják a gyermek lelki és testi egészségét. Éppen ezért fontos, hogy az örökbefogadó szülők tisztában legyenek ezekkel a lehetőségekkel, és megfelelő támogatást nyújtsanak a gyermeknek – legyen szó pszichológiai segítségről vagy egészségügyi szűrésekről. A terhesség és a vérszerinti szülők egészségügyi állapotának nem ismerete sokszor okozhat félelmeket az örökbefogadó szülőkben, de gondoljunk csak bele: nem várt helyzetek, nehéz időszakok, rejtett genetikai betegségek bármely családban előfordulhatnak.

The post Lélektani kihívások örökbefogadó szülőként first appeared on nlc.