Minden gyerek rózsaszínnek születik. Ahol az apuka fekete, ott is. Csak pár nappal később kezd el sötétedni a bőrük. Mindannyian egyformának születünk. Teljesen egyformának. Aztán nagyon gyorsan hihetetlenül kinyílik a társadalmi olló. Lehet, hogy a kórteremben egymás mellett született gyerekekre is nagyon eltérő sors vár.
Egy Budapest környéki településen járunk – mindjárt világossá válik, miért nem nevezzük meg, hogy pontosan hol. A Lea Otthon 2005 óta nehéz sorsú anyáknak és gyermekeiknek ad lehetőséget az újrakezdésre – a pontos cím pedig a lakók védelme miatt titkos. Az otthon azért jött létre, hogy a krízishelyzetben lévő családok az itt eltölthető maximum másfél év alatt együtt maradhassanak, a gyerekek az édesanyjuk mellett nőhessenek fel.
Az anyák jórészt nehéz szociális körülmények közül érkeznek. A családi kapcsolataik meggyengültek – jobbára senkire nem számíthatnak. Vannak itt, akik súlyos bántalmazások, életveszélyes fenyegetések elől menekültek el, de akadnak olyanok is, akik korábban prostituáltként dolgoztak, vagy épp a családjuk elől kénytelenek eltitkolni a várandósságukat és a szülést.
A fiatal nők és gyermekeik itt mindenekelőtt nyugalmat és békét kapnak. Illetve ezen felül még rengeteg mást is. Segítséget az anyai szerepük erősítésében, készségeik fejlesztésében, traumáik feldolgozásában. A támogatás pedig olyan kitartó segítőktől érkezik, mint a fentebb idézett Horváth Valéria, aki húsz éve dolgozik az intézmény családgondozójaként.
Adrián Zoltán / 24.hu
Érkezésünket követően gyorsan körbe vezet az épületben, ahol 2013-ban kapott helyet a húszéves otthon. A hely – ami egyébként kifejezetten anyaotthonnak épült – országosan egyedülálló abban, hogy várandós anyukákat, kisgyermekes nőket és olyanokat is fogadnak, akiknek semmiféle jövedelmük sincs. „Ez a specialitásunk” – jelenti ki büszkén Valéria.
Az intézmény 40 férőhelyes, habár most 41-en vannak – a várólistán így is mindig nagyjából harminc család szerepel. A létszámba beletartoznak az anyukák és a gyermekeik is. Egy lakóegységhez két szoba és egy fürdőszoba tartozik, alsó szinten a kisebb, a felsőn a nagyobb gyermekes anyák laknak. Vannak még természetesen közös konyhák is, illetve terápiás szoba, ahol fejlesztő foglalkozásokat is tartanak a gyerekeknek.
Fordítva vetted fel a felsőd, látom – de csak a küszöbön szabad visszafordítani, különben elveszíted a szerencsédet!
– mondja a családgondozó az egyik anyukának, aki épp az egyik konyhában tesz-vesz. Az etetőszékből kukucskáló kislánya nagy szemekkel figyel, hirtelen nem érti, kik ezek a sosem látott arcok, akik most együtt csodálják.
Adrián Zoltán / 24.hu
A gyors körtúra alatt Valériának mindenkihez van egy kedves szava. Van, akivel épp az aktuális gyermekorvosi ügyeket kell gyorsan megbeszélni, máshoz csak egy rövid, de annál fontosabb kérdése van: „hogy vagy?” Menetközben kiderül, hogy épp farsangra készülnek, úgyhogy hamarosan ünnepi díszbe borul a ház. „Cicafülek is lesznek rajtam.” Valéria arcáról nem lehet elűzni a mosolyt. Nem is tagadja, és azt is tudja, mennyire szükség van erre. „Itt ezt kell nyújtani a lányoknak. Reményt.”
Hosszú volt az út számára a Lea Otthonig. Kezdjük is az elején.
The post „A brazil és török sorozatok semmik ahhoz képest, amit itt az élet produkál az anyukákkal és a gyerekekkel” first appeared on 24.hu.