Kocsis Tibor is reagált Bagdy Emőke nagy felháborodást kiváltó szavaira, miszerint a gyerekekben félelmet válthat ki a Pride.
A pszichológust a Mandiner kérdezte arról, hogyan hathat a Pride a gyerekekre, Bagdy pedig olyanokat nyilatkozott, miszerint „a Pride előbb generál félelmet, mint vonzalmat,” illetve „az óvodásokkal kapcsolatban ismert, hogy a cirkuszt, bohócokat, a más kinézetű, a normálistól és egyértelműtől eltérő, számukra értelmezhetetlen külsejű embereket sokszor elemi félelemmel utasítják el.”
Az énekes most közös fotót posztolt párjával, és hosszú posztban fejtette ki véleményét a pszichológus szavairól, a szöveget teljes terjedelmében közöljük.
„Ez az egyik kedvenc képem, ami kettőnkről készült. Rólam és arról az emberről, akivel lassan 8 éve alkotunk egy párt. Sosem voltam a Pride-on (legalábbis Budapesten nem), de jól tudom, miről szól. Külföldön számos városban láttam már, ahogyan idősek és fiatalok, férfiak és nők, egyedülállók, családosok, boldog emberek együtt ünneplik a szabadságot. Az elfogadás szabadságát, a szerelem szabadságát. De elsősorban: a gyülekezés szabadságát. Minden civilizált országban, kivéve talán az oroszoknál. Jó, ha az elején tisztázzuk, a pride nem csak és kizárólag egy melegjogi tüntetés, hanem sokkal több annál. Nálunk ehhez az egész témakörhöz valamiféle szégyennel átitatott félelem társul. Furcsa oknál fogva az az álláspont, hogy mindez rossz hatással van a gyerekekre és az ő fejlődésükre. Érdekes módon ráadásul azok ellenzik legjobban a felvonulást, akik életükben nem jártak még a közelében sem, sőt talán a falu vagy a város határát sem hagyták el, nemhogy az országot. Zavarja őket, csak úgy. Otthonról, a fotelből, a tévé előtt ülve. Ne legyen, és kész.
Ja, és Bagdy Emőke szerint félelmet válthat ki a gyerekekből a hömpölygő embertömeg. Hát nem tudom, én gyakran járok Budapest utcáin, de igazi félelmet belőlem eddig csak a feketébe öltözött fociultrák vagy a szélsőjobbos szervezetek aktivistái váltottak ki, akiket ha meglátok, inkább átmegyek a túloldalra. Pedig nem vagyok gyerek. Sőt ha igazán őszinte akarok lenni, kevés félelmetesebb dolgot tudok elképzelni, mint Budaházy Edda.
Persze gyorsan hozzáteszem, nem kell ezzel a rendezvénnyel azonosulni, vagy egyetérteni vele. A világ rendje, hogy nem mindennel értünk egyet. De a világ rendje az is, hogy elfogadjuk egymást és azt, hogy mások máshogyan gondolkodnak. Élni és élni hagyni! Amennyire érzékelem, ezt azért az elmúlt napokban sokan megértették. Még azok is, akik egyébként ellenzik a pride-ot. Most ugyanis elsősorban a gyülekezési szabadságról van szó. A pride betiltása is inkább abból a szempontból aggályos, hogy ennyi erővel tényleg bármire lehet majd azt mondani, hogy ezért vagy azért nem szeretnénk, így ne legyen. Ma a gyülekezést tiltjuk be, holnap már az az elvárás, hogy az utcára is lefóliázva menjek ki? Ez nem így működik. Nem szabad, hogy így működjön. És egyébként is, ma még a melegekkel van a baj, de holnap lehet, hogy veled lesz. Tudod… a nyuszika és a sapka esete.
Nálunk nagy a család és elég sok a gyerek. Mindannyian abban a tudatban nőnek fel, hogy a nagybátyjuk meleg, és egy másik férfival él kapcsolatban. Soha egy pillanatig nem volt ez tabutéma, és mindegyik gyerek a lehető leglazábban vette ezt a tényt tudomásul. Nem nagyon értik, hogy ez miért is lenne probléma 2025 magyar valóságában. Senki nem félti őket, mert nincs mitől félni. Ami itt veszélyesnek van kikiáltva, az egy nem létező veszély. A helyzet az, hogy senki nem válik meleggé azáltal, hogy azt látja, két azonos nemű ember szereti egymást. Nincs az a ráolvasás, vagy elképzelt meleg „átok”, aminek hatására egy srác vagy lány a saját neméhez kezdene el vonzódni. Ez nem befolyásolható, és sem egy film, sem egy életből ellesett példa, sem egy felvonulás nincs hatással a szexuális identitásra. Ha valaki mégis veszélyben érzi magát, vagy a gyerekeit emiatt, talán saját magán és a saját vélt vagy valós ösztönein kellene elgondolkodni. Aki biztos a saját szexualitásában, eleve nem foglalkozik a melegek vagy mások magánéletével, és nem kíván abba beleavatkozni. Felesleges is lenne, és ha meg is tesszük, attól nem lesz több boldog házasság (sőt…) és nem születik több gyerek sem.
Ellenségképet gyártani egyébként is azzal a közösséggel szemben a legegyszerűbb, amelyik nem tudja igazán megvédeni magát. Sok meleg még a coming out előtt áll, így a nyilvánosság előtt biztosan nem képes képviselni a saját érdekeit. Sokan félnek a közegtől, a környezettől, amiben élnek, nem szeretnék, ha arcfelismerő rendszerrel pásztáznák őket, hiszen lehet, hogy a saját anyukájuknak se merték elmondani, hogy melegek. Nem akarják, hogy még több bántódásuk essen, inkább csendben teljesíteni próbálják, amit minden második néni beír kommentbe: amit csinálsz, csináld a négy fal közt.
Mit is jelent ez a hétköznapokban? Csak 1-2 példát említve…
– Nyilvános helyen ne nézz rá a párodra szeretetteljesen, még csak a látszatát is kerüld, hogy összetartoztok.
– A moziban ülve gondold meg kétszer is, hogy megfogod-e a párod kezét.
– Amikor az utcán elköszöntök egymástól, nehogy puszit adj a párodnak! Inkább pacsizzatok össze, mint két haver…
– Az orvosnál várakozva, amikor abban reménykedsz, hogy nincs semmi baj a leleteddel, még véletlenül sem szoríthatod meg bátorításul a párod kezét!
És miért nem? Mert egyeseknek ez nem tetszik. Ki akar így élni? Egyáltalán hogyan is lehetne így élni? Bárki, aki szerint a fentiek rendben vannak, egész egyszerűen gonosz. Szerintem ezen nincs mit finomkodni. Ha már a pride-nál tartunk: a pride (többek között) arról szól, hogy legalább ezen a napon mindenki úgy érezheti, hogy ő is megszoríthatja a párja kezét. Nem,nem otthon a négy fal közt, hanem bárhol. Amikor heteróként azt mondod, te sem mész felvonulni az utcára, akkor nem mondasz igazat. Ugyanis minden egyes alkalommal, amikor kilépsz az utcára a szerelmeddel, akkor a heteróságodat hirdeted. Büszkén, és joggal! Azzal, hogy megöleled, megfogod a kezét, vagy csak szeretettel nézel rá. Ehhez viszont bárkinek joga van, és senkitől nem elvehető – szerintem.
Sok a dühös hang most. Érzem a kommenteken, és érzem az emberek frusztációján. Pedig az iigazi baj nem itt kezdődik, hanem ott, hogy napi szinten kapok segítségkérő leveleket édesanyáktól, akik nem tudják befizetni a számláikat, mert a téli tüzelő minden pénzüket elvitte. Vagy hitelt hitelre halmoztak, hogy a gyerekeikkel boldogulni tudjanak. Azt hiszem, ők is azon a véleményen vannak, hogy a gyerekeket legkevésbé egy felvonulástól, vagy egy embercsoporttól kellene megvédeni.
Több mint három év telt el azóta, hogy a széles nyilvánosság előtt is felvállaltam magam. Életem legjobb döntése volt, hogy nem kell hazudoznom és eljátszanom valakit, aki nem vagyok. Ugyanis csak az lehet boldog, aki önazonos. Mindenki más becsapja magát és a világot. A helyzet az, hogy még mindig nagyon sok olyan ember van, aki nem tudja, nem meri, vagy nem akarja felvállalni önmagát, és ebbe szépen csendben belerokkan. Én szerencsés vagyok, mert nyitottan és boldogan élhetek valakivel, akit szeretek. De nem mindenki ilyen szerencsés.
Szerintem ne csapjuk be a gyerekeket. Okosabbak, mint hinnénk. Ők hamarabb megértik, mint némelyik felnőtt, hogy két nagykorú ember egymás iránt érzett szerelmén nincs mit szégyellni. Beszélgettél mostanában egy 14-24 éves fiatallal? Én igen. Tudod, mi a véleményük az azonos neműek szerelméről? Semmi. Ugyanis egyáltalán nem zavarja őket. De hogy probléma lenne, azt végképp értelmezni sem tudják. Szerencsére övék a jövő.”
The post Kocsis Tibor párjával készített közös képpel vágott vissza Bagdy Emőkének first appeared on 24.hu.
