Harmincöt év telt el a pártállami Kádár-korszakot követő első szabad választás óta, de a magyar politikai elitnek máig súlyos adóssága az ügynökügyek tisztázása. Évtizedeken át figyelték meg beszervezett civilek más civilek magánéletének olykor legintimebb pillanatait, majd jelentéseket írtak róluk, melyek sorsokról dönthettek. Az ügynökök sok esetben maguk is áldozatok voltak: zsarolással, megfélemlítéssel kényszerítették ki az együttműködésüket, és őket is megfigyelték olyanok, akiket szintén megfigyeltek. Az ördögi rendszer egyrészt a félelemre épített, másrészt arra, hogy senki nem tudhatta, ki az, akiben megbízhat. Lehettek ügynökök az ember kollégái, barátai, rokonai, de akár a közvetlen családtagjai is.
Adrián Zoltán / 24.hu Ügynökök az otthonunkban címmel tartottak előadást az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) szabadegyetemén, egy február végi előadáson két olyan ember mesélt, akiknek azzal kellett szembesülniük, hogy a szüleik ügynökök voltak. Az egyiknek az édesanyja, a másiknak az édesapja. Az egyiknek a szülei hittek a kommunizmusban, a másik egy generációk óta nagy tiszteletben álló, református lelkészdinasztiába született. Az egyiknek a szülei a nemzetközi kémelhárítással foglalkozó III/I-es csoportfőnökségnek dolgoztak, a másiknak az apja a belső elhárítással megbízott, hírhedt III/III-as csoportfőnökséggel működött együtt. Az utódok mindkét esetben évtizedekkel a szüleik halála után, felnőttként szembesültek a titokkal. Az egyik könyvet írt róla, a másik csak név nélkül beszél a múltról.
Az ügynökszülők gyermekeihez, Forgách András író, dramaturghoz, illetve a református lelkész B.-hez (nevezzük így) csatlakozott a pódiumon Szekér Nóra történész, illetve Joób Máté evangélikus lelkész, lelkigondozó, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének docense, aki hivatásszerűen foglalkozik az egykori hálózati személyek leszármazottainak pszichés segítésével, és A hallgatás terhe címmel könyvet is írt a témáról.
Titkos sokk
Forgách András 2014-ben szerzett tudomást az anyja ügynökmúltjáról. A család egyik barátja hívta fel, hogy megtudta, az egyik közeli családtag az állambiztonságnak dolgozott. Telefonon nem akart beszélni a részletekről, még azt sem árulta el, kiről van szó, egy kávéházban kért találkozót.
„El sem tudtam képzelni, kiről lehet szó. A szüleim gyanún felül álltak, hiszen a rendszer oszlopai voltak. Mi értelme lett volna őket beszervezni? Aztán, ahogy átléptem a kávézó küszöbét, belém villant, hogy csak az anyám lehet az. Anyámnak voltak kis hallgatásai. Abban a pillanatban harmincévnyi kis hallgatás hirtelen egy nagy hallgatássá állt össze. A bátyám, a filmkészítő Forgács Péter forgatott egy családi videót 1985-ben, néhány hónappal a rákbeteg anyánk halála előtt. Én éppen Nyugat-Berlinben voltam egy színházi fesztiválon, csak évtizedekkel később láttam a felvételt, ami így egészen másképpen hatott rám, mintha átéltem volna a jelenetet. Anyánk játszott az unokákkal, és egyszer csak a bátyám megkérdezte tőle, hogy vajon van-e valami, amit soha nem mondott el nekünk. És hirtelen hatalmas csend lett azon a filmen.”
The post „Úgy éreztem, hogy anyám elárult engem, és potyogni kezdtek a könnyeim” – mi történik, ha megtudod, hogy a szüleid ügynökök voltak? first appeared on 24.hu.
