A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának csütörtöki ítélete szerint az ukrán hatóságok mulasztást követtek el 2014. május 2-án, amikor Odessza kigyulladt szakszervezeti székházában 47 oroszpárti tüntető halt meg. A bíróság alapos vizsgálatok alapján arra jutott, hogy az ukrán hatóságok nem tettek meg mindent az ukránpárti és oroszpárti közötti erőszak megelőzéséért, illetve az erőszak megfékezéséért, valamint nem biztosítottak időben hatékony segítséget azoknak, akik a szakszervezeti székház kigyulladt épületében rekedtek. Az európai bíróság megállapította azt is, hogy ukrán hatóságok nem indítottak és nem folytattak hatékony vizsgálatot a tragédia után. Ugyanakkor az ítéletben megjegyezték azt is, hogy „az orosz dezinformáció és propaganda szerepet játszott a tragikus események kialakulásában”.
Mi történt Odesszában?
2013 novembere és 2014 februárja között Ukrajnában tüntetések kezdődtek, miután az az oroszbarát ukrán kormány felfüggesztette az Európai Unióval kötendő társulási megállapodás előkészítését. A tüntetések végül az oroszbarát Viktor Janukovics kormányának bukásához vezettek. Erre válaszolt Ukrajna keleti régióiban azonban oroszpárti felkelés robbant ki, és felfegyverzett csoportok kezdték el erőszakkal elfoglalni a közigazgatási épületeket a Donyecki és Luhanszki régiókban, szeparatista államokat kiáltottak ki, amik orosz katonai, gazdasági és politikai támogatást élveztek. Közben Oroszország pedig megszállta a Krím-félsziget.
Ebben a feszült helyzetben Odesszában az oroszpárti tüntetők 2014 márciusában szintén megpróbálták elfoglalni a helyi tanács épületét, hogy föderalizációt és helyi népszavazást kényszerítsenek ki. A városban megjelentek az ukránpárti önvédelmi egységek is, a két csoport között néha erőszakos összecsapások is történtek.
Április végén az odesszai Csernomorec és a harkivi Metaliszt focicspatok szurkolói bejelentették, hogy felvonulást tartanak az egységes Ukrajnáért 2014. május 2-án a délutáni meccs előtt. A menet 3 kilométer távolságra haladt el az oroszpárti tüntetők táborától, ahol eleve „náci felvonulásnak” minősítették a szurkolók megmozdulását, és meg akarták akadályozni a demonstrációt. És bár az Ukrán Biztonsági Szolgálat számított arra, hogy erőszakos összecsapások alakulhatnak ki a két tábor között, május 2-án csak kevés rendőrt vezényeltek ki a helyszínre. Akkor sem léptek, amikor az oroszpárti tüntetők a Szabadság tér közelében megtámadták a szurkolók menetét: lövéseket adtak le rájuk. A két tábor pirotechnikai eszközökkel, légpuskákkal, kövekkel, hanggránátokkal és Molotov-koktélokkal támadt egymásra. Ezekben a belvárosi összecsapásokban hatan haltak meg. A bíróság megállapította, hogy az Oroszországból érkező dezinformációnak és propagandának is szerepe volt a tragikus események alakulásában.
A belvárosi harcok után az ukránpárti tüntetők megtámadták az oroszpártiak sátortáborát a Kulikovo Pole nevű téren, az oroszpártiak innen a szakszervezeti székházba menekültek, és elbarikádozták magukat. Az ukránpártiak felgyújtották a másik tábor sátrait, az oroszpártiak pedig Molotov-koktélokat dobáltak a tömegre, amit a másik oldal is viszonzott. Eközben a tűzoltóság parancsnoka nem engedélyezte tűzoltók kiküldését, pedig a közelben voltak.
19:45-kor tűz ütött ki a szakszervezeti épületben, a tűzoltók későn érkeztek ki, addigra többen kiugrottak az ablakon. Végül 20:30 körül sikerült eloltani a tüzet, majd 63 oroszpárti aktivistát vett őrizetbe, akik még a kiégett épületben vagy annak tetején tartózkodtak. Őket két nappal később engedték szabadon, miután egy több száz fős oroszpárti csoport rohamozta meg a helyi rendőrőrsöt, ahol fogva tartották őket.
A bíróság azt is megállapította, hogy a regionális rendőrség helyettes vezetője, Volodimir Fucsedzsi, aki közvetlenül részt vett a döntéshozatali folyamatban az atrocitások előtt és azok alatt, később Oroszországba szökött, és támogatta az odesszai oroszbarát mozgalmat, és akár össze is játszhatott az oroszpárti aktivistákkal a tömeges rendbontás megszervezésében. Az erőszakos összecsapások kockázata többek között abból is fakadhatott, hogy a rendőrség és az oroszbarát aktivisták összejátszottak. Emiatt az újonnan megalakult ukrán kormány képessége a helyzet kezelésére jelentősen korlátozott volt. Az ukrán kormány később elismerte, hogy a rendőrség figyelmen kívül hagyta a hírszerzési jelentéseket és a figyelmeztető jeleket, csupán egy szokásos focimeccsre készültek. Semmiféle erőfeszítést nem tettek a rendőri erősítés odaküldésére, és nem történt érdemi kísérlet sem az összecsapások megelőzésére.
A bíróság bizonyítottnak látta, hogy a tűzoltók kiérkezését szándékosan 40 percig késleltették, és a rendőrség nem segített az emberek evakuálásában. Volodimir Bodelan, az akkori megyei katasztrófavédelem vezetője személyesen tiltotta meg a tűzoltók beavatkozását, majd két évvel a tragédia után szintén Oroszországba menekült, ellene soha nem indult büntetőeljárás Ukrajnában. Az ítélet szerint a helyi hatóságok tudatosan semmisítettek meg bizonyítékokat a helyszínen, „takarítás” ürügyén.
Összesen 28 magánszemély nyújtott be keresetet Ukrajna ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán, köztük 25-en az áldozatok hozzátartozói, hárman pedig súlyos égési sérüléseket szenvedtek a székháztűzben. A felperesek között voltak két ukránpárti aktivista családtagjai is, akiket agyonlőttek az összecsapásokban. Ők is arra hivatkoztak, hogy az ukrán állam tétlensége miatt történt a tragédia.
A mostani ítélet értelmében Ukrajnának kártérítést kell fizetnie a kérelmezők részére:
15 ezer eurót a tűzben elhunytak hozzátartozóinak;12 ezer eurót azoknak a hozzátartozóknak, akik súlyos égési sérüléseket szenvedett túlélőkkel állnak kapcsolatban;17 ezer eurót annak a kérelmezőnek, akinek késve adták ki apja holttestét.
Oroszország nem vett részt az eljárásban. (EJEB/Pravda/Meduza)