Nem volt könnyű dolga a hirado.hu szerzőjének, akinek egy belgiumi és egy magyarországi Lidl árait kellett összehasonlítania egy 20 alapvető termékből álló kosarat megnézve.
A feladat azért volt nehéz, mert az ügyben párhuzamosan mond két, egymásnak gyökeresen ellentmondó dolgot a hirado.hu-t fenntartó orbáni propaganda:
Nem igaz, hogy Magyarországon feltűnően drágák az élelmiszerek, még Nyugat-Európával összehasonlítva is. A másik állítást nemrég tette Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelőjén. Eszerint Magyarországon feltűnően drágák az élelmiszerek. Méghozzá a kereskedők és az áruházláncok áremelései miatt. Ezért hatósági árakat lengetett be és áfa-visszatérítési programot hirdetett a nyugdíjasoknak.
A magyar élelmiszerárak tehát egyszerre nem is annyira magasak és elviselhetetlenül magasak.
Ezzel az útravalóval vágott bele a nagy ár-összehasonlító cikkbe a hirado.hu. Az írás elején rögtön leírják, hogy pontosan mi is az az állítás, aminek a boltban csekkolták az igazságtartalmát:
„Gyakori a vád, hogy egyes termékek olyan drágák hazánkban, hogy azok már a nyugat-európai árakat is meghaladják.”
Hogy kiderüljön, igaz-e, kiválasztottak 20 olyan alapvető terméket, amit az ottani és itteni Lidlben is kapni és megnézték, hogy abból a legolcsóbb verzió mennyibe kerül ott és itthon, a nem akciós alapárán. Olyanokat, mint kenyér, tojás, napraforgóolaj, édeskrumpli, tej,. uborka, hagyma, sör, paradicsom, sajt, csirkemell, csirkecomb, üdítő, őszibarack, Pepsi, alma, krumpli, cukor, vaj, búzaliszt.
Az eredményeken táblázatba írták, amiről titokzatos okokból lehagyták a százalékos összehasonlítást, de mi kiszámoltuk ezt is.
Az eredmény az lett, hogy a legalapabb, ráadásul nálunk is bőséges mennyiségben termelt alapélemiszerek Magyarországon drágábbak, némelyik ráadásul egészen sokkal, ami százalékos arányban leírva rosszul mutat: a vaj több mint 44 százalékkal, a liszt 35 százalékkal, a cukor 34-gyel, a világos sör 17 százalékkal, a kígyóuborka 26 százalékkal, a tej 10 százalékkal, a fürtös paradicsom 7,5 százalékkal.
Akadt pár termék, ami vagy nálunk volt kicsit drágább vagy lényegében ugyanannyiba került a két országban: a kenyér nálunk 5 százalékkal drágább, a tojás ott 4,5-lel, a napraforgóolaj szinte fillérre ugyanannyi.
És voltak olyan termékek, amik Belgiumban volt drágábbak a Lidlben. Leginkább a csirkehús, az jóval. A mell ott 77 százalékkal drágább, a comb 134 százalékkal, a legolcsóbb üdítőital 48 százalékkal, az őszibarack 53 százalékkal, a Pepsi 89 százalékkal, az alma 46 százalékkal, a krumpli pedig 105 százalékkal.
Próbaképp összeadtam a hirado.hu-s kosár tartalmát, vagyis hogy mibe került volna, ha minden felsorolt termékből egy-egy egységnyit – egy kilót vagy darabot – vásárol az ember. (Ez persze nem veszi figyelembe, hogy nem mindegyikből fogyasztunk azonos mennyiséget.) A belga kosár 20576, a magyar pedig 17714-be kerül, ami azt jelenti, hogy egy magyar Lidlben 16 százalékkal lenne olcsóbb ez a bevásárlólista.
Emlékezzünk vissza az alapállításra, aminek az igazságtartalmát ezzel vizsgáltak:
„egyes termékek olyan drágák hazánkban, hogy azok már a nyugat-európai árakat is meghaladják.
A tesztből pontosan ez derült ki: a vizsgált áruk közel fele Magyarországon volt drágább.
A cikk végkövetkeztetése ehhez képest:
„Mindent összegezve, sem az európai statisztikák, sem pedig a bevásárlási tapasztalataink nem támasztják alá, hogy Magyarországon kedvezőtlenebbek lennének a bolti árak, mint Európa nyugati felén.”
Ezt ugye nem állította senki, az alapállítás az volt, hogy akadnak olyan árak, amik nálunk magasabbak. Ezt pedig ők maguk illusztrálták, nem is kevés esetben.
A másik vicces elem: a cikk egyáltalán nem említette meg azt a tényt, hogy az átlagkereset, amiből ezt a kosarat megvásárolhatjuk, Belgiumban majdnem pont háromszor akkora, mint Magyarországon.
A cikk azt állítja, hogy „az európai adatok szerint a legtöbb szomszédunk vonatkozásában sincsenek jelentős különbségeink”. Nem véletlen a legtöbbezés, hiszen Románia felé például köztudottan igen komoly a napi bevásárlóturizmus a sokkal alacsonyabb élelmiszerárak miatt.
De talán ennél is viccesebb a cikk zárómondata:
„az állami beavatkozás nagyon is indokolt lehet olyan alapvető termékek esetében, amelyeknél semmi sem támasztja alá a hirtelen indokolatlan árdrágulást”.
Ezen alapvető termékek ugyanis nagyrészt a kirívóan magas magyarországi áfa és a kereskedelmi láncokat sújtó különadók miatt ilyen drágák.