A magyar filmgyártás 120 éve alatt nem sikerült még Hunyadi Jánosról filmet készíteni. Egyébként Mátyás királyról és Szent Istvánról sem – történelmi filmet, nem rockoperát vagy rajzfilmet. A történelmünk jelentős része teljesen hiányzik a filmjeinkből. Pedig ahhoz, hogy legyen viszonyulásunk a magyar múlthoz, muszáj valahogy elmesélni ezeket a történeteket. A modern társadalmak történelemképe nem a tankönyvekből jön, hanem a kultúrából, az irodalomból, a színházból – és a filmből
– mondja Bán Mór, a nagyívű Hunyadi-regénysorozat szerzője és az azonos című, március 8-án debütáló sorozat forgatókönyvírója, amikor a széria maratoni sajtóvetítésén kérdezzük a magyar történelmi filmek friss divatjáról, és arról, hogyan illeszkedik a Hunyadi a jelenleg zajló műfaji dömpingbe. A sorozat pótolni hivatott a fent említett hiányt, legalábbis, ami Hunyadi Jánost illeti: tíz részben meséli el a magyar hadvezér életének főbb eseményeit gyermekkorától egész a nándorfehérvári csatáig (a címszereplőt egy filmen még nem igen látott marosvásárhelyi színész, Kádár L. Gellért alakítja). Ahogy Bán fogalmaz, igazi „old-school hőstörténet” ez egy semmiből felemelkedő, írástudatlan katonaemberről: „Hunyadi egy olyan korszakban került a történelem színpadára, amikor épp egy erős katonára volt szükség, aki meg tudta védeni az országot. Lenyűgözött ez az egyenes, letisztult karakter, de a hibáit és gyarlóságait is meg akartuk mutatni.”
Bán szerint egyébként semmi meglepő nincs abban, hogy a nagy számban megjelenő történelmi filmek között akadnak olyanok is, amik úgyszólván hiátust hagynak maguk után: „nem gondolom, hogy reális elvárás lett volna, hogy minden történelmi film csodálatos alkotás legyen. Ahogy minden más műfajban, itt is vannak jobb és rosszabb darabok. A történelmi filmek csupán azért kerülnek mindig reflektorfénybe, mert ez egy költséges műfaj. A vígjátékaink se mind jók. A drámáink sem” – fogalmaz az író.
A költségvetés a Hunyadi kapcsán is kezdettől fogva gyakran emlegetett kérdés, hiszen ez minden idők legdrágább magyar sorozata, amit a Nemzeti Filmintézet is rendesen megtámogatott: a tíz rész több mint 15,2 milliárd forint közvetlen állami támogatásból készült, de az adókedvezményekkel összesen mintegy 22,5 milliárd forintra rúghat a sorozatra költött magyar adófizetői pénz. Soha ilyen nagyszabású produkció nem készült még itthon. Ez azért meg is látszik a végeredményen: a sorozat a Mafilm Filmgyártó Kft. fóti stúdiójában felépített komplett vár mellett több külső helyszínen – például Pátyon, Kisorosziban és a Vajdahunyad várában – forgott, összesen több mint 600 nemzetközi színész és kaszkadőr részvételével.
A produkció mérete itthon mindenkinek újdonság volt. Szász Attilát, a sorozat négy rendezőjének egyikét például első forgatási napján mindjárt egy méretes csatajelenet fogadta: 50-70 ló, 200 kaszkadőr és statiszta, megszámlálhatatlan daru, krán és lámpa. Se a producerek, se az operatőrök nem láttak azelőtt ekkora forgatást. Szász elmondása szerint szükség volt egy kis időre, mire belerázódtak a dologba:
Meg kellett tanulni, mennyi idő öt lóval, tíz lóval, húsz lóval leforgatni egy jelenetet, vagy hogy mi fér bele egy napba, ha ötven statisztával dolgozunk.
Szajki Bálint / 24.hu Szász Attila
Csak akkor van értelme, ha eljut mindenhová
Talán nem meglepő, hogy egy ekkora volumenű produkció nem kizárólag a magyar piacra készült; kezdettől fogva a célkitűzések között szerepelt, hogy a Hunyadi (angolul Rise of the Raven, hogy ne legyen áthallás a Hyundai autómárkával) nemzetközi forgalmazásba kerüljön. Az sem véletlen, hogy a külföldi szereplők anyanyelvükön szólalnak meg a sorozatban, ami így összesen kilenc nyelven készült.
The post „Senkit nem érdekel a másik történelme. A Hunyadi sikere attól függ, ráharap-e a közönség a sztorira” first appeared on 24.hu.