Az angol nyelvben fekete kutyának nemcsak a sötét színű ebeket nevezik, van egy másodlagos jelentése is: a depresszió, a melankólia, a szomorúság metaforája is egyben. Hu Guan alkotásában bőven van szomorúság, mégis egy fekete kutya lesz az, amely kiutat biztosít mindebből főhősünk számára. Az úgynevezett hatodik generációnak titulált kínai rendezőgárda képviselője, Guan, csendes, lassan csordogáló filmje a rendező elmondása szerint meglepően könnyen ment át a kínai cenzúragépezeten, úgy véli, szerencséjük volt. Bár a Fekete kutyában kár keresni a harsány társadalomkritikát, rendkívül finoman, mégis szemléletesen mesél a 2000-es évekről a periférián élők nyomorán keresztül.
Vélhetően a kínai cenzorokat nem ez a típusú érzékenység győzte meg, a nemzetközi porondot viszont igen, nem véletlen, hogy a Fekete kutya 2024-ben a cannes-i filmfesztivál egyik nagy meglepetése volt, ahol el is nyerte az Un Certain Regard szekció díját. De nemcsak a filmet tüntették ki Cannes-ban, hanem a film kutyaszereplőjét, Xint is: ő kapta 2024-ben a Palm Dog elismerést, a francia fesztiválon ugyanis 2001 óta ilyen kategória is van, többek közt Mundruczó Kornél teljes kutyastábja is elnyerte már ezt 2014-ben a Fehér Istenért. Az pedig már csak egy újabb szívmelengető adaléka a filmnek, hogy az emberi főszereplője, a tajvani Eddie Peng a forgatást követően örökbe fogadta négylábú szereplőtársát, a kis whippetkeveréket.
A Fekete kutya szófukar főhőse, Lang tíz év után szabadul a börtönből, ahová emberölés vádjával küldték. Tíz év alatt annyit változott a Góbi sivatag kietlenségében fekvő szülővárosa, hogy rá sem ismer, nem csoda, hogy elveszetten bolyong a rohadó falak között. A várost ellepték a kóbor kutyák és a rombolásra odarendelt gépek: a nagy kínai iparosodás kellős közepén járunk, amikor földbe döngölik azt, ami régi, hogy minél nagyobb gyárakat építsenek a modernizáció jegyében. De egy másik fontos esemény is kontextusba helyezi a történetet:
Lang érthető módon nem találja a helyét, pedig egykor a városka sztárja volt filmes kaszkadőrként és zenészként, most leginkább csak egyedül lenne, ha nem vadászna rá egy helyi keménylegény, aki az unokaöccse halálával vádolja. Hogy pénzt keressen, beáll a kutyákra vadászó sintércsapatba, akik szélmalomharcot vívnak a várost egyre inkább ellepő kutyahadakkal. Közülük is a legértékesebb egy bizonyos fekete kutya, aki állítólag veszett, komoly vérdíj van a fején. Lang éppen ezzel a kutyával akad össze, kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, többször megharapja, és mivel a veszettség tüneteit észleli magán, többnapos karanténba zárja magát otthonában a kutyával együtt, hogy ott – kis hercegi fordulattal élve – megszelídítsék egymást.
Magyarhangya
A párhuzam világos: mindketten páriák, akiket kivetett magából a társadalom. Ahogy a kutyát, úgy Langot is legszívesebben a rácsok mögött látná mindenki, belül viszont mindketten érzékeny, szeretetre vágyó lények, akik egymás társaságában fedezik fel a bennük régóta eltemetett, de ott szunnyadó szelídséget. Langnak gyakorlatilag hárommondatnyi szövege van a filmben, de a kutyával szavak nélkül kerülnek közel egymáshoz, nonverbális kommunikációjukban egészen finoman ott van minden, amik szavakkal elmondva közel sem ütnének akkorát, mint egy-egy mozdulat, gesztus.
Az emberekhez ennél sokkal nehezebben kapcsolódik: súlyos beteg édesapjához nem igazán bír közel kerülni, egyetlen, szintén szótlan, de sorfordító és egyben szívszorító mozzanattal mutatja ki azt, hogy ott van mellette. Elhidegült testvérével ugyancsak nem bír kommunikálni – hogyan is tudna, ha csak telefonon tartják a kapcsolatot, ahhoz meg ugye beszélni kéne. Még egy románc ígérete is felmerül, ám Lang igazi western antihős, akinek az a sorsa, hogy ellovagoljon – jelen esetben elmotorozzon – a sivatag pusztaságába.
Közben ahogy Lang próbálja lassacskán újradefiniálni önmagát, ugyanezt teszi Kína is: egyrészt a 2008-as olimpia komoly fordulópont volt az ország életében abból a szempontból, hogy egyre fontosabb tényező legyen a világban, másrészt az egészen brutális méreteket öltő iparosodással is eszeveszett tempóban alakult át az ország. Ennek tökéletes látlelete a Fekete kutya is, ahol konkrétan romba döntenek egy kisvárost azért, hogy gyárak épüljenek a helyén.
Magyarhangya
A pusztulást Weizhe Gao operatőr egészen bravúros képekben ragadja meg: a film hangsúlyosan dolgozik a nagytotálokkal, hosszú beállításokkal és a svenkekkel, jellemzően lassan pásztáz végig a jellemzően szürkés-sötét kompozíciókon, megfestve ezzel egy rendkívül nyomasztó közeget. És mégis, ebbe a pusztulásra ítélt miliőbe csempész melegséget, sőt, olykor humort is a rendező, amitől végeredményben tényleg egy kedves kutyás film lesz, amely mégis távol áll mindattól, amit a tipikus kutyás-haveros filmekről gondolunk.
Fekete kutya (Black dog), 116 perc, 2024. 24.hu: 8,5/10
The post Nincs szeretetreméltóbb annál, ahogy egy elítélt és egy kóbor kutya egymásra talál a sivatagban first appeared on 24.hu.