Egy hónap alatt igen sok mindent megváltoztatott a második Trump-elnökség, de talán egyik sem tűnik olyan fokú irányváltásnak, minthogy lezárulni látszik a nyolc évtizede fennálló transzatlanti korszak. Elnökök és adminisztrációk jöhettek-mehettek, de az állandónak tűnt, hogy az Amerikai Egyesült Államok megbízható szövetségesként, a nyugati világ vezető hatalmaként és a nemzetközi stabilitás fő garanciájaként működik – egészen mostanáig. Ami ezután jön, azt egyelőre képtelenség megjósolni, de abban egyetérteni látszanak az elemzések, hogy a legjobb esetben is kaotikus időszak elé néz a világ, az amerikai külpolitikát pedig az eddigi stabil irányvonal helyett a kiszámíthatatlanság jellemzi majd.
Ennek nagyon sokféle következménye lehet, köztük nagyon fontos és súlyos ügyekben is, melyekhez képest eltörpül, hogyan jelenhet meg ez a folyamat majd a filmekben és a sorozatokban, viszont aktuálisan mégiscsak az egyik legnépszerűbb zsáner a jobb híján geopolitikai thrillerként leírható sorozattípus: csak az elmúlt néhány hétben több ilyen sorozat is debütált a streamingfelületeken, és rendszerint a nézettségi listák élére is kerültek. Közös ezekben a történetekben, hogy nem teljesen fikciós világokban játszódnak, hanem azt akarják elhitetni a nézővel, hogy többé-kevésbé a mi valóságunkban gyökereznek,
legyen szó hagyományos kémthrillerről (Az Ügynökség),
akcióközpontú popcorn-kémsorozatokról (az egyaránt a második évadával jelentkező Éjjeli ügynök és a Megzsarolva, illetve a Prime Target),
vagy politikai thrillerről (Nulladik nap).
Hiába a többféle megközelítés, ezek azért mind politikai játszmákról, titkosszolgálatokról és hatalmi harcokról szólnak, csak máshová helyezik a hangsúlyt.
A geopolitikai thriller a kiszámíthatatlan világ nyertese?
Az Amerikában már tavaly év végén elrajtoló, de hozzánk csak most elérkező Az Ügynökség (The Agency) kivételével ezeket már idén január-februárban, a hatalmas lendülettel kezdő új Trump-elnökség idején mutatták be, és sok nézőnek feltűnhetett az ellentmondás a hírekben látott amerikai külpolitika és az e sorozatokban ábrázolt irányvonal között. Ezekben ugyanis van ugyan nem kevés utalás arra, hogy bizonytalan és változó időkben élünk, ám alapvetően mégis abból indulnak ki, hogy van egy konzekvens és egyértelmű amerikai külpolitikai irány, melyhez minden állami ügynökség tartja magát, beleértve a titkosszolgálatokat is. Utóbbiakat távolról sem ábrázolják pozitívan ezek a sorozatok (sőt), ám azért alapvetően kompetens vezetőket, szilárd külpolitikai szövetségeket feltételeznek, miközben az oroszok szinte mindegyikben felbukkannak az ellenséges oldalon.
Akik viszont olvasnak újságot, azok tudhatják, hogy Trump gyakorlatilag lecserélné a teljes CIA-t, ahol a politikai megbízhatóság és a lojalitás lesz az első számú erény. Sőt, az új vezetés rögtön olyanokat húzott, minthogy egy titkosítatlan emailben név szerint felsorolta az összes alkalmazottat, akit az elmúlt két évben vett fel a kémügynökség, ezzel példátlan veszélynek téve ki ezeket az alkalmazottakat. Azt is tudhatjuk, hogy Trump Tulsi Gabbard személyében az oroszokkal és a bukott szír diktátorral is gyanúsan baráti viszonyt ápoló vezetőt tett a titkosszolgálatok élére, az amerikai külpolitika friss, oroszbarát fordulata pedig végképp vezető hír volt mindenütt. Ritkán látható, ahogy ennyire állva hagyja a történelem a film- és sorozatipart, és nyilvánvaló szakadék tátong az ezekben ábrázolt Amerika és a valóságos között.
Pedig egyébként a maguk módján ezek az alkotások is próbáltak lépést tartani a történésekkel, sőt, a műfaj népszerűségét is a bizonytalan időkkel magyarázzák.
Az elmúlt hetekben több cikk is foglalkozott a kémthrillerek reneszánszával, így a BBC és a Guardian is, és arra jutottak, a műfaj azért rendkívül népszerű manapság (legyen szó könyvekről vagy sorozatokról), mert
a kiszámíthatatlan és instabil világra reflektálnak, amelyben most élünk; ahol az igazságot elfedik a dezinformációk, és ahol a kormányokba, hatóságokba és más intézményekbe vetett bizalom soha nem látott mélyponton van.
Paramount+ Az Ügynökség
És valóban, az összes fent említett sorozat vagy új évad (beleértve a szintén friss A sakál napja remake-et vagy A diplomata című politikai thriller tavaly ősszel bemutatott második évadát, sőt, még a brit Utolsó befutókat is) igenis reagál arra, hogy már nem a mai szemmel kiszámítható és világos világképpel rendelkező kétezres években vagyunk. Visszatérő elem például bennük, hogy nem is az ellenségnek tekintett ország (leginkább Oroszország) a felelős az adott sorozat cselekményében központi szerepet játszó fegyveres-, kiber- vagy egyéb támadásért, hanem egy belső ellenség szeretné rájuk terelni a gyanút.
Ez a narratíva nem új, már a hetvenes években is erre alapozta az ún. paranoia trilógiáját például Alan J. Pakula, aki a Watergate-botrány utáni közhangulatot is megjelenítette A Parallax-gyilkosságok című filmjében. A klasszikus Le Carré-kémthrillerekben sem a rossz küzdött a jó ellen, hanem inkább a kémügynökségek egységesen embertelen működési logikáját mutatta be, míg a legsikeresebb sorozatok közé emelkedő brit Utolsó befutók (Slow Horses) világképében már „a vezetők (legyenek azok politikusok vagy titkosszolgálati főnökök) vagy kontraszelektált, inkompetens hülyék, vagy végtelenül cinikus és könyörtelenül pragmatikus manipulátorok. Sőt, a megoldandó ügyekről is mindig kiderül, nem (csak) valami külföldi főgonosz áll mögöttük, hanem a brit titkosszolgálat „valami múltbeli stiklije vagy inkább döbbenetesen gonosz hülyesége üt vissza”. A most futó amerikai sorozatok közül pedig kettőben is előfordul, hogy valójában a kormány által kifejlesztett vegyi vagy neurológiai fegyver fenyeget pusztítással, csak éppen rossz kezekbe került.
Nem véletlenül írta a Washington Postban megjelent véleménycikkében Joseph Finder, többek között a Paranoia és a Tiszta ügy című filmek alapjául szolgáló regények szerzője:
A kémthriller mindig is kultúránk korai előrejelző rendszereként szolgált, egy olyan kreatív térként, ahol felfedezhetjük a fenyegetéseket, mielőtt azok a címlapokra kerülnének.
Apple TV Utolsó befutók
A belső ellenségtől a trumpista kémthrillerig
The post Donald Trump a kémsorozatok és a politikai thrillerek alól is kirántotta a talajt first appeared on 24.hu.