Milyen ügy lehet az, amiben az eseményeket figyelő újságíró mentőt és rendőrt is hív a cikk főszereplőjére?
Hibátlan.
A szombathelyi Kunc Aladár utcában gurult autójával a nyugat.hu nevét érthetetlen szerénységből elhallgató újságírója, amikor észrevette, hogy valakinek problémái akadnak a parkolással. Már a cikk nyitó mondatából kiderül, hogy a szerző kivételes ember, egyfajta kortárs szent, hiszen káromkodás, villogás és a motor túráztatása helyett így reagált a forgalmat blokkoló szerencsétlenre:
„Egy úttesten keresztben álló, időnként manőverezni próbáló Opel miatt kényszerültünk megállásra, kellő távolságban a parkolással küzdő sofőr autójától, hogy ne frusztráljuk és ne siettessük.”
De ez sem segített: az előre-hátra manőverező Opel sofőrje hosszan bénázott, majd nekikoccant előbb az előtte, majd a mögötte állónak, de végül sikeresen beparkolt.
Nem is lett volna sztori, ha az Ismeretlen Kolléga ezen a ponton nem helyezi magát szolgálatba: miután levideózta a fura parkolást, ő is leparkolt, kipattant a kocsijából, és várta, hogy kiszálljon a sofőr. „Nincs kis téma, csak nagy mellény” – gondolhatta, és meg is lett a jutalma:
„A 30 év körüli férfi azonban szinte kiesett a gépjárműből, majd tántorogva az autó hátuljához ment és furcsán akadozó beszéddel elmondta, hogy mindent rendezni fog másnap, mert ő biztosítós, csak hadd menjen el. Ezt már szinte sírva kérte.”
Egy szójaújságíró ezen a ponton futamodott volna meg, a szombathelyi kollégából azonban kibújt a mindenkiben ott rejtőző törpe közlekedési rendőr:
„Munkatársunk rákérdezett, hogy van-e valami betegsége, vagy ivott-e alkoholt, mire a férfi magától értetődően közölte, hogy ivott, nem is keveset, de pont ezért hadd menjen el.”
De nem itt volt a vége!
„Ezután még közölte, hogy két napja vért hányt, és egyéb betegségei is vannak, amik miatt sürgősen mennie kell, illetve az édesapja agyvérzést kapott, emiatt ivott.”
Te mit tennél, ha egy vérhányó gyászoló könyörögne neked?
A helyes válasz erre az, hogy tökmindegy, hiszen a szerző tudta, mit kell tennie:
„A látott manőver és a férfi állapota miatt munkatársunk a sofőr könyörgése ellenére tárcsázta a 112-es segélyhívószámot, és elmondta, hogy egy feltűnően zavart, saját elmondása alapján is erősen ittas férfi okozott koccanásos balesetet.”
Ezután kiderült, hogy kollégánk a szituációteremtés tarantinói szintű mestere. A mentők ugyanis visszahívták, hogy a férfi sérült-e, illetve hogy mire gondolt, amikor zavartnak nevezte. Mire ő magyarázat helyett a részeg kezébe nyomta a telefont, elárulva, hogy a mentők vannak a vonalban. Ami ezután következett, annak az értelme számomra a Holt-tengeri tekercsek tartaklmánál is titokzatosabb:
„A férfi erre sírós hangon, szinte kiabálva közölte, hogy nincs szüksége mentőre, mert nagyon rosszul érzi magát és egyéb dolgokat is hozzátett a mondandójához, amit most nem közlünk, de ha példával kellene illusztrálnunk, akkor a beszélgetés tömören kb. úgy hangzott volna, hogy »Nincs szükség tűzoltókra, mert ég a ház«.”
Az újságíró ezután a férfi mellett maradt, míg meg nem érkeztek a szakemberek. Sőt többször meg is tartotta őt, amikor majdnem elesett. Kollégám olyan szituációt csinált végig rezzenéstelen arccal, amiből maga Jászberényi Sándor haditudósító is hüppögve menekült volna el:
„A férfi eldőlésének megakadályozásától az sem riasztotta el a tudósítót, hogy az ittas sofőr többször is elmondta, hogy napok óta vért hányt, illetve a fejsebéről elárulta, hogy két napja nagyon megverték.”
A részeg előbb meg akarta ölelni a rendőrt, majd
„a szondát folyamatosan szívta, és a mentőbe sem akart beszállni.”
Az Új Jászberényi Sándor ezek után, kapaszkodjon meg minden médiaszakos, még tényfeltárást is képes volt végezni:
„Egy házban lakó elmondta, hogy a férfi az előző éjszaka is részegen érkezett a parkolóba és a kocsiban aludt. Az édesapja, akinek az agyvérzésére hivatkozott már kb. 2 éve kapott agyvérzést, így nehéz elfogadni az érvelést, hogy csak azért ivott, mert hozzá sietett.”
Hoppá, Részeg Ember, nem lennénk a helyedben!
A cikk zárását egyre több magyar belpolitikai cikk végén szeretnénk olvasni:
„Megítélésünk szerint a férfi ön- és közveszélyes volt a volánnál, így egy cseppnyi lelkiismertfurdalást sem érzünk amiatt, mert ráhívtuk a rendőröket. A mentők és az orvosok pedig még segíthetnek is neki, ha van bármilyen valóságalapja annak, hogy vért hányt.”
A végén pedig hallgasd meg a Drinking and Driving című alapművet a The Businesstől: