2025. február 22., szombat
A konzervatív amerikai Wall Street Journal nagy cikket közöl arról, hogy Trump az elmúlt évek során hogyan került közel Putyinhoz. Végigköveti a világ sorsát jelentős mértékben befolyásoló viszony alakulását a két elnök 2018-es helsinki találkozójáról kezdve. Felidézik, hogy Trump 2020-as választási veresége után Putyin és az orosz kormánymédia mennyire alájátszott, lelkesen tolva azt a narratívát, hogy a választást elcsalták. Majd rögtön Putyiné után Orbán személyes hatását említik meg az amerikai elnökre:
„Trump Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is rendszeresen meghallgatta a háborúról, 2024-ben összesen öt órán át tárgyalt vele. Az Ukrajna támogatását ellenző Orbán az elnök több tanácsadója szerint is különösen nagy hatással volt a gondolkodására.”
2025. február 23., vasárnap
A német választások estéje. Alice Weidel, a szélsőjobboldali AfD társelnöke, már sejtve, hogy a történetük messze legjobb eredményét fogják elérni, arról beszél a közszolgálati ZDF tévé élő műsorában a pártja erejét illusztrálva, mekkora világszintű játékosokkal tárgyalt a megelőző két hétben. Két nevet említ: JD Vance amerikai alelnökét és Orbán Viktorét.
2025. február 24., hétfő
Két határozati javaslat kerül az ENSZ közgyűlése elé Oroszország ukrajnai agressziójának harmadik évfordulóján. Az egyiket az EU országai és Ukrajna közösen jegyzik, ez elítéli az agresszor Oroszországot. Az indítványt együtt szavazza le Putyin Oroszországa, Lukasenko Belarusza, Kim Dzsongun Észak-Koreája, Orbán Magyarországa és Trump Amerikája.
Az ellenjavaslat benyújtója az Egyesült Államok, egyik társszerzője az Orbán irányította magyar diplomácia.
Akinek felveszik
Orbán Viktor joggal szédeleghet. 2025-re olyan csúcsra ért fel, amilyenre magyar politikus az ismert történelemben soha: egy bizonyos, a politikában és a privát életben is gyakran használt mérce szerint ő lett a világ egyik legbefolyásosabb embere. Ez a mérce a „kit tud bármikor felhívni?”
Márpedig Orbán Viktor bármikor hívhatja a Föld sorsát pillanatnyilag leginkább meghatározó két figurát, Donald Trumpot és Vlagyimir Putyint. És talán Hszi Csinping is visszahívná. Ezt pillanatnyilag kevesen mondhatják el magukról a világon. A nagyhatalmak, az olajországok és az EU vezetői közül is. Az Unióban talán Macron.
Ki lehetett az utolsó magyar ember ilyen státuszban? Mátyás király? De az ő idejében sokkal szarabb volt a térerő.
Az ilyen, „bárkit felhívhat” típusú embereknek több fajtája létezik. Orbán nem a szürke eminenciás-típusba tartozik, ő nemcsak befolyásos, de híres is. Azért is joggal szédeleghet, mert láthatólag elérte azt a másik, nem igazán leplezett célját is, hogy ismerjék annyian a nevét a világon, mint Puskás Ferencét.
Orbán sosem titkolta a nemzetközi ambícióit, amiért hazai kritikusai hosszú éveken át kiröhögték. Pedig már ott gyanakodhattak volna, hogy miért tanult meg felnőtt korában ennyire használhatóan angolul. Egy Orbán lelkét érteni vélő libsi barátom, X., hosszú éveken át házalt azzal az ötletével, hogy Orbántól egy módon lehetne forradalom nélkül megszabadulni: ki kéne lobbizni, hogy ő lehessen az UEFA elnöke, hiszen nyilván úgy ugrana a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra. Orbán remélhetőleg nem tudott X. ötletéről, bár ha tudott volna, az feltehetőleg csak doppingolta volna.
Önmagát csapja be az az Orbán-kritikus, aki nem látja be, hogy az, akit sokan szerettek volna a Nagyok asztala alatt hadonászó, Nevetségesen Erőlködő Kisembernek vagy magát masztiffnak képzelő csivavának látni, valójában sikeresen teljesítette be az álmát, és globális szinten is értelmezhető Erősemberré vált. Maga az érintett ezt nyilvánvalóan sokkal korábban megérezte, mint bárki más, és hatalomfüggőként rendesen meg is részegedett tőle.
Talán ez a mámoros érzés okozta azt, hogy elkövette élete talán legnagyobb hibáját.
Akkora hibát, ami akár a rendszere bukásához is vezethet, pont akkor, amikor azt képzelte, hogy tényleg nem egyszerűen a világpolitika egyik alakítója lehet, de egyenesen egy új, globális világrend megalapozója.
Sok-sok éve világos, hogy az Orbán-rendszert kívülről szinte képtelenség megdönteni. Aki ezt megértette, az szinte mind azt a következtetést vonta le, hogy eszerint belülről fogja valami fideszes. Csak azt gondolták volna kevesen, hogy ez a fideszes maga Orbán Viktor lehet. Mert bár a jövő évi szavazólapokon Magyar Péter neve fog szerepelni, Magyar nem ok, hanem következmény.
Orbán Viktor láthatólag mostanra jött rá arra, hogy óriási hibát vétett, ezt próbálja meg kijavítani az egészen szürreális osztogatási ígéreteivel. Viszont lehet, hogy már késő: a választásokig csak egy bő év van hátra.
Hogy mi volt ez a hiba? A nagy szuverenista egyet hagyott ki évek óta a kalkulációjából: Magyarországot és a magyar választókat.