1953. február 28-án, egy szombati napon Joszif Sztálin belső körének tagjaival megnézett egy filmet a Kremlben, majd a titkosrendőrség feje, Lavrentyij Berija, Georgij Malenkov miniszterelnök és Nyikita Hruscsov első titkár kíséretében autóval a közeli dácsába hajtottak. Itt hatalmas evés-ivás kezdődött tengernyi alkohollal, bárdolatlan tréfákkal, de a Sztálin környezetében „megszokott” fenyegető légkörben – gyakoriak voltak az ilyen, szűk körű összejövetelek.
Ezúttal azonban a vendégek jókedvűen távoztak vasárnap hajnali 5-6 óra körül, Sztálin aludni visszavonult. Gyanúsan sokáig „aludt”, teljes csend honolt a lakosztályában, a személyzet tagjai nem mertek bekopogni sem. Este 10-kor végül a posta átadása ürügyén benyitott hozzá a házvezetőnő (vagy egy testőrkapitány, ezt nem tudjuk pontosan), aki
Mindenki rettegett
Orvost nem hívtak, ekkoriban már zajlott a szovjet orvosok elleni antiszemita kampány, fehér köpenyes gyilkosoknak tekintették őket, akik tudatos félrekezeléssel rövidítik meg a pártvezetők életét. Az SZKP vezetőit értesítették, az éjszaka sorban érkezett Berija, Malenkov, Hruscsov és Bulganyin, akik megállapították, hogy a beteg alszik, és utasították a személyzetet: hagyják őt békén.
Valójában ők sem mertek semmit tenni, hiszen ha magához térve Sztálin azt látja, hogy magatehetetlen betegként kezelik, egyből puccsra gyanakszik, aminek beláthatatlan következményei lettek volna az érintettek számára. Így aztán a diktátor a maga teremtette rettegésnek köszönhette, hogy csak hétfő délelőtt érkeztek hozzá orvosok, diagnózisuk szerint agyérelmeszesedés előidézte agyvérzés érte.
Állapota nagyon súlyos volt, a doktorok tehetetlennek bizonyultak, és az orvosperek árnyékában igazán próbálkozni sem mertek. Sztálin agóniája napokig tartott, megszólalni nem tudott, jobb fele mozdulatlan maradt, kommunikálni nem lehetett vele.
„Megátkozott minket”
Március 3-án, kedden a felső pártvezetés tagjaival közölték, hogy Sztálin elvtárs egészségügyi problémákkal küzd, 5-én, csütörtökön reggel összeült a Központi Bizottság. Sztálint minden tisztségéből felmentették, ám erre már nem is volt szükség: március 5-én, 9 óra 50 perckor meghalt. Lánya, Szvetlana így emlékezett vissza az utolsó órákra:
„Agóniája szörnyű volt. Szemünk láttára fulladozott. […] Rettenetes volt a tekintete, az őrület és a harag határvonalán, tele volt félelemmel a haláltól és a föléje hajló orvosok ismeretlen arcától. És ekkor történt valami érthetetlen és rémisztő, amit én még ma sem értek, de nem tudom elfelejteni: felemelte a bal kezét. Azt állíthatnók, hogy jelzett valamit az égen és megátkozott minket”.
The post Így halt meg Joszif Sztálin first appeared on 24.hu.