Az 1945 utáni világrend, legalábbis a világ demokratikusabb, fejlettebb részén, közös értékrenden, nemzetközi szerződéseken és jogrenden, szolidaritáson alapult, ahol nagyok és kicsik együtt ültek az asztalnál, és a kicsik véleménye is legalább meghallgattatott. Egy pillanatig sem szeretném állítani, hogy mindig mindenki tartotta magát a közös értékrendhez, de akik nem ezt tették, legalább pirultak és szégyenkeztek, ha megszegték saját vállalásaikat.
Ennek a világrendnek Donald Trump megválasztása óta vége. És ezzel vége mindannak, amit ez a világrend jelentett. Vége a szuverenitás szentségének, vége a szolidaritásnak, vége az elveken alapuló nemzetközi együttműködésnek. Vége a G7-nek és a G20-nak, vége az ENSZ-nek és különböző szervezeteinek (már amelyik működött valamilyen hatékonysággal egyáltalán), vége a WTO-nak, a Kereskedelmi Világszervezetnek, vége a Bretton Woods-i intézményeknek, az IMF-nek, a Világbanknak, és így tovább. És vége a NATO-nak is. Vége ezeknek még akkor is, ha formálisan nem szűnnek meg. Működésük ki fog üresedni, finanszírozásuk el fog apadni, szép lassan elsorvadnak.
Kinek rossz ez az új világrend? A nagyhatalmak közül Európának, Japánnak, Kanadának, Ausztráliának és az Egyesült Államoknak.
Az amerikaiaknak azért rossz, mert bármennyire hatalmasak, szövetségesek nélkül gyengébbek lesznek, mint korábban voltak. Az elmúlt évtizedekben jórészt azért tudták véleményüket és érdekeiket érvényesíteni a világban, mert nem voltak egyedül, számíthattak a szövetségeseikre. Ennek most vége. Rossz az új világrend minden kis országnak, mert nem lesz helyük az asztalnál.
The post Simor András a Trump-Zelenszkij-találkozó után: Az új világrend first appeared on 24.hu.
