A Monster Hunter-játéksorozat már két évtizede megvetette a lábát Japánban és más ázsiai országokban, azonban csak a 2018-ban megjelent Monster Hunter: World volt az, ami feltette a franchise-t a nemzetközi videójátékos térképre. Az előző konzolgenerációra megjelent darab világsiker lett (itt írtunk róla), bizonyítva, hogy Ázsián kívül is van van piaca a szörnyvadászatnak.
„Elsőre kicsit zord, kicsit bonyolult, de ha ráérzel az ízére, akkor ugyanúgy működik, mint a valódi vadászat: alig várod, hogy a külvilágot hátrahagyva bevethesd magad a vadonba” – írtuk a World alcímre keresztelt epizód tesztjében, és a február végén megjelent, Wilds alcímet kapó darabról is csak szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni.
Beszélő macskák és hatalmas alabárdok
Ez az első Monster Hunter-játék, ami a kezeim közé került, a nyílt világú akciózást viszont kedvelem, a gigászi szörnyek levadászása is hívogató lehetőségként lebegett a szemeim előtt, mikor bekapcsoltam a PlayStation 5 konzolt, hogy még a megjelenés előtt elindítsam az akció-szerepjáték letöltését. Szűk harminc perccel később már indítottam is a játékot, újabb fél óra múlva pedig azon kaptam magam, hogy egy beszélő macska küllemét csinosítom indokolatlanul hosszú ideje.
A most megjelent MHW a korábbi játék közvetlen folytatásaként értelmezhető, épp csak hét évet kellett várnunk rá – az ilyen hosszú várakozáshoz pedig magas elvárások is társulnak. Amit ezúttal nem a történettel ugrottak meg a fejlesztők. Persze eddig sem a jól és velősen megírt sztori volt a Monster Hunter-játékok legerősebb pillére. Ezt gyakorlatilag minden korábbi teszt kiemelte az előző játéknál, és ez nem változott ezúttal sem: egy grandiózus üldözésjelenet után, miután belekóstoltunk a szörnypüfölésbe, hősünkkel és csapatával egészen a Forbidden Lands nevű régióig menekülünk, ami elméletileg lakatlan – csakhogy ennek totálisan az ellenkezőjét fogjuk tapasztalni a teljes sztorimód alatt.
Itt indul el a papírvékony, a szörnyharc ragasztóanyagaként funkcionáló történet: ekkor alkothatjuk meg hosszas pepecselés után vadász karakterünket, aki a korábbi epizódhoz hasonlóan most is kap maga mellé egy beszélő macskát (a faj neve itt palico), akit úgy tudunk külcsínben felpimpelni, ahogy csak szeretnénk. Ő nemcsak biodíszlet, hanem komoly társ a harcban, hiszen sok alkalommal képes elterelni a szörnyek figyelmét, aminek hála fellélegezhetünk a kaotikus harcban.
Capcom
Mit ér a vadász fegyver nélkül?
– tehetjük fel jogosan a kérdést. A Capcom fejlesztőinek ugyanúgy tizennégy féle válasza van erre, mint az előző részben, tehát pontosan ennyi szörnyvadász eszköz közül válogathatunk, melyekhez egyedi kombókat és taktikákat kell begyakorolnunk. Fejleszteni lootolással tudjuk az eszközeinket és a páncélzatunkat, leginkább a levadászott szörnyek maradványait felhasználva.
Jó hír, hogy elődjéhez képest a játék bizonyos értelemben nyílt világú formát öltött, kevesebb a töltés egyes régiók között, a kraftoláshoz szükséges kisebb táborok ugyanakkor mindig látótávolságon belül lesznek. Ezeken a helyeken tudunk főzőcskézni, ami már a korábbi játékokban is megkerülhetetlen tevékenység volt: különböző életerő-visszatöltő főzeteket kotyvaszthatunk, továbbá készíthetünk csapdákat és töltényeket a vadászathoz, amikre a sikerhez bizony szükségünk is lesz.
Fontos továbbá, hogy nemcsak a beszélő macska tart majd velünk az utunkon, hanem egy Seikret is, ami gyakorlatilag egy paripa szerepét tölti be, miközben úgy néz ki, mint egy strucc és egy dinoszaurusz szerelemgyereke. Az ő hátán utazhatunk a helyszínek közt, továbbá egy másodlagos fegyver elraktározására is képes, ami által a harci stílusunkat egy csapásra meg tudjuk változtatni. Érdekes újdonság, hogy amennyiben a Seikretnél „automata üzemmódba” kapcsolunk – azaz, mozgását gép irányítja helyettünk –, a hátán csücsülve visszaállíthatjuk elkopott fegyvereink hatásfokát.
Capcom
A harc menete nem sokat változott az előző játékhoz képest, de néhány új funkció bekerült. Ilyen a Focus Mode megjelenése, amivel a kevésbé professzionális játékosok kezét igyekszik fogni a játék: használatával egy-egy szörny bizonyos testrészét sebezhetjük erőteljesen, a találatokkal pedig gyorsabban tudjuk földre teríteni a rusnyaságokat. Meglehetősen hatásos módszer, főleg akkor, ha egy nem túl fürge rémmel nézünk farkasszemet, miközben hevesen forgatjuk a kontroller analóg karját. Újdonság a csáklyavető használata is, amivel – többek között – közelebb tudunk magunkhoz rántani környezeti elemeket, gyűjthető tárgyakat.
A Dark Souls-játékokat idéző kihívások miatt és azért, mert a játék korábbi részeit nem próbáltam, igencsak nagy fejtörést jelentett beletanulnom a harcrendszerbe. Monotonnak ugyanakkor ennek ellenére sem mondanám a betanulást, mert a legtöbb összecsapás teljesen egyedi élményt kínál, eltérő ellenfelekkel, eltérő harcrendszert alkalmazva – de állítom, hogy leginkább a keményvonalas Monster Hunter-rajongóknak lesz a legélvezhetőbb a játékmenet.
Aki pedig még tovább képezné magát a történet befejezése után, nekik való a High Rank, ami a játék azon része, ahol új küldetések bukkannak fel és minden korábbinál erősebb monstrumokkal találjuk szembe magunkat. A fő sztorit magába foglaló, nagyjából 20 órás játékidő ennek a lehetőségnek hála bőven kitolható 60-70-re is. A Forbidden Lands izgalmas hely, ahol szemlélőként is izgalmas időt tölthetünk el, nem beszélve a számos mellékküldetésről, amik sikeres teljesítésével alaposan felfelé tornászhatjuk vadászunk képességeit. A jövőben ráadásul ingyenes DLC-k is várhatók, tehát tartalmakban egyáltalán nem lesz hiány.
Capcom
Néha csúnyák a szörnyek
A nyílt világ ténylegesen nagyot dobott az MHW-n, azonban a Capcom saját grafikus motorja, a RE Engine nem mindig tud felnőni a játékmenet érdemeihez. Három grafikus mód közül választhatunk PlayStationön:
Minőség: a legszebb verzióját kapjuk a játéknak, cserébe a képfrissítés ilyenkor vészesen alacsony, sokszor élvezhetetlenné téve a játékot.
Teljesítmény mód: itt a képfrissítés normális, azonban a látvány az előző konzolgenerációt idézi.
Balansz mód: a képfrissítést fix értéken tarthatjuk, cserébe elmosódott textúrákat kapunk.
Mindazonáltal az MHW látványáról nem alaptalanul zeng ódákat a nemzetközi gamersajtó, mert a játéktér tényleg gyönyörű, él és lélegzik mindenki, aki benne van. Sőt, a lények interakcióba lépnek egymással: nem ritkán botlottam bele olyan jelenetbe, mikor a békés szörnyeket ostrom alá vettek monstrumok. Mint ahogy az sem ritka, hogy amíg mi épp próbálunk legyűrni egy vaskosabb bestiát, egy másik megjelenik a semmiből, hogy aztán a két lény egymással viaskodjon tovább.
Capcom
Én ugye egy sima PS5-ön teszteltem a játékot, és két alkalommal fagyott ki minőség módban, ám különböző Twitch-streamerek többet panaszkodtak arra, hogy PS5 Prón komoly gondok akadnak az MHW teljesítményével, ami meglehetősen kellemetlen, tekintve, hogy egy több mint 300 ezer forintos konzolról beszélünk. Alighanem jönnek majd ezt orvosló frissítések, mert ilyen vizuális kompromisszumok mellett alaposan csökken a játékélmény is.
Mindezek dacára a Monster Hunter Wilds 2025 egyik nagy meglepetése számomra a Kingdom Come: Deliverance 2 mellett, de a közel 30 ezer forintos ára miatt megfontolandó választás azoknak, akik most először csöppennek ebbe a világba. Elsőre ugyanis nehézkes és fárasztó a vadászat, a sikerélményért pedig tényleg meg kell szenvedni. Azonban ilyen mennyiségű és minőségű tartalmat jelenleg kevés játék nyújt, ami a széria rajongóinak kötelező, a kihívást kedvelőknek pedig erősen ajánlott. Gigantikus szörnyeket elpáholni pedig mindig jó szórakozás.
A Monster Hunter Wilds PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg 2025. február 28-án. Tesztünk a PS5-ös változat alapján készült.
The post Hatalmas a kardom, mégsem ér semmit egy ekkora bestia ellen first appeared on 24.hu.