A Greendependent Intézet négy éven keresztül vizsgálta, hogy mi kellene a magyar lakosságnak ahhoz, hogy hajlandó legyen csökkenteni a karbon-lábnyomát és másfél fokos életmódot folytatni. A lesújtó magyar valóság, hogy a társadalom nagy része valójában már eleget is tett ennek a párizsi 2030-as klímacélnak, de nem azért, mert tudatosak, hanem mert szegények. A projekt bemutatja, hogy mit tehetünk a széndioxid-kibocsátásunk csökkentése érdekében öt fő területen. Vizsgálták azt is, hogy mik azok az életmódváltási lehetőségek, amik a magyaroknak okék, és mik azok, amik már nagyon nem.
Hamarosan lezárul a Greendependent Intézet négy éve tartó Másfélfokos Életmód nevű projektje, amely során azt vizsgálták összesen hét európai országban, köztük Magyarországon, hogy milyen lehetőségek vannak a másfél fokos életmódra, és mik akadályozzák annak elterjedését.
A lakosság véleményét a lakosság összetételét leképező műhelyekben vizsgálták, hogy megtudják, mit gondolnak a kérdésről, de már 1,5 fokos életmódot folytató lakosokkal és szakértőkkel is készítettek interjúkat, hogy kiderüljön, szerintük melyek azok a strukturális változások, amelyek szükségesek a modell elterjesztéséhez. A projekt kifejezett a klímahatásra, vagyis a karbon-lábnyomra és annak csökkentésére koncentrált, egyéb zöld kérdésekkel nem foglalkozott.
De kezdjük azzal, hogy pontosan mi is a másfél fokos életmód. A 2015-ben 196 ország által aláírt Párizsi Megállapodás részeként célul tűzték ki, hogy 1,5 fok alá szorítsák a globális felmelegedést. A másfél fokos életmód pedig egy olyan életmód, amely megfelel ennek a másfél fokos klímacélnak. Magyarán az állampolgároknak 1,5 fokra kell csökkenteniük a karbon-lábnyomukat.
Hogy ez miért olyan fontos, miközben a kormányok, az ipar és a cégek sokszor semmit sem tesznek azért, hogy csökkentsék a saját gigászi méretű karbon-lábnyomukat?
Azért, mert pusztán a másfél fokos életmódváltással akár 70 százalékkal is lehet csökkenteni a globális széndioxid-kibocsátást 2050-ig.
Másfél fokos életmódváltás nélkül viszont lehetetlen elérni a párizsi klímaegyezmény által kitűzött cél. Tehát nem elég az, ha mi a fotelben ülve, hátradőlve várjuk, hogy majd a nálunk nagyobb szereplők kisebbítik a saját karbon-lábnyomukat és megoldják a felmelegedés problémáját. Hogy miért nem?
Azért, mert a globális kibocsátások mintegy kétharmada köthető a háztartások mindennapi életéhez. Tehát szükség van az egyéni cselekvésekre és a rendszerszintű körülmények megváltoztatására is.
Hol tart ebben most Magyarország? Meglepő módon korántsem olyan rossz a helyzet, mint gondolnánk, csak sajnos nem azért, mert annyira tudatosak lennének a magyarok.
A teljes magyar fogyasztás alapú karbonlábnyom 7,8 tonna széndioxid/fő évente. Ebből az életmódhoz köthető karbonlábnyom 4,9 tonnányi széndioxid. Az utóbbi az, amit a leginkább tudunk befolyásolni például a másfél fokos életmódváltással.
A karbon-lábnyom nagysága azonban brutálisan eltérő az egyes társadalmi rétegeknél, ugyanis minél gazdagabb valaki, annál nagyobb a karbon-lábnyoma. Arról, hogy mennyire, itt egy globális példa:
„A 2030-as cél-karbonlábnyom alatt él már most a társadalom nagy része, de nem tudatosan, hanem mert energiaszegénységben élnek. Az ő karbon-lábnyomukat növelni kell” – mondta a projekt záróeseményén Vadovics Edina, a Greendependent szakmai igazgatója.
Így csökkentheted a karbon-lábnyomod
A projekt keretében öt területen modellezték le, hogy hogyan lehet másfél fokosan élni, ez az öt terület:
lakhatás, élelmiszer-fogyasztás, mobilitás (közlekedés), szabadidő, egyéb (pl. adományozás, immateriális ajándékozás).
Azt, hogy mely területen mivel és hány százalékkal tudjuk csökkenteni a karbon-lábnyomunkat, ez az ábra a magyar átlagpolgár szempontjából mutatja be jól:
Eszerint kiemelten tudjuk csökkenteni a karbon-lábnyomunkat a fűtéssel kapcsolatos megoldásokkal, például biomassza kazánnal vagy hőszivattyúval. Minden európai országban kiemelkedett a mobilitás is, vagyis az, ha autó helyett tömegközlekedéssel, biciklivel vagy gyalogosan közlekedünk. Ha azonban mégis autót használunk, akkor elektromos autót vásároljunk, kicsit, és osszuk meg más emberekkel.
A mobilitás után a harmadik legnagyobb karboncsökkentési lehetőség a növényi alapú táplálkozás. A szabadidő tekintetében is az autózás feladása a legnagyobb karboncsökkentő, tehát ha kirándulni, utazni, szórakozni nem autóval megyünk.
Na és hogy hol van a repülés? Annyira hátul, hogy rá se került az ábrára. Ennek az az oka, hogy a magyar társadalom annyira szegény, hogy ritkán engedheti meg magának, hogy repülőre szálljon. 2015-ben az átlagos magyar éves szinten összesen 2 órát utazott repülőn. A társadalom 40 százaléka sosem utazik el szabadsága alatt.
