Friedrich Merz valódi mozgástér nélkül kezdi a német választás utáni koalíciós tárgyalásokat. Kénytelen lesz azzal az SPD-vel megegyezni, ami, ha választhatna, valószínűleg kimaradna a kormányból. Az AfD közben már Merz hibáit várja, és a 2029-es győzelemre készül. Miközben a szélsőségek megerősödtek a választáson, mindhárom kormánypárt elbukott. Küzdelmes évek várnak Németországra.
Jöhet a kényszer-koalíció
Friedrich Merz megnyerte a választást, de nehezebb helyzetből indul, mint bármelyik korábban győztes kancellárjelölt. Bár javított pártja 2021-es eredményén, a 28,5 százalék még így is a CDU történetének második legrosszabb eredménye, ami nemcsak a fél évvel ezelőtti, hanem még a választás napja előtti várakozásoktól is elmaradt.
Merz helyzetét tovább nehezíti, hogy mivel az AfD-vel való együttműködést többször kizárta, a zöldekkel nincs többsége, a Linke pedig túl radikális számára, nincs mozgástere a koalíciós tárgyalásokon. Kénytelen lesz a szociáldemokratákkal koalíciót kötni, akik csak az ország jövőjéért érzett felelősségből egyeznek majd meg vele. A kényszer-koalíció számos konfliktust generálhat, ezek a viták pedig tovább erősíthetik az AfD-t, ami már most a kancellár eljelentéktelenedésével és a 2029-es választási győzelemmel számol.
Apró vigasz Merz számára, hogy helyzete rosszabb is lehetett volna. Sokáig úgy tűnt, hogy a szélsőbaloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) pont bejut a parlamentbe, ez pedig azt jelentette volna, hogy a CDU csak hárompárti koalícióban, az SPD-vel és a zöldekkel kiegészülve tud kormányt alakítani. Ez az opció kész katasztrófa lett volna Merz számára. Folyamatosan alkudoznia kellett volna a megbuktatott Scholz-kormány két baloldali pártjával, amik ketten együtt már vele egyenrangú erőt képviseltek volna.
Merz azt ígérte a választás estéjén, hogy húsvétig kormányt alakít. Ehhez a 162 éves történelme legrosszabb választási eredményét elérő SPD-vel kell megállapodnia. Azzal a párttal, aminek egyes tagjai nemcsak bizalmatlanok Merz-cel kapcsolatban, hanem legszívesebben a kormányba sem lépnének be.
A szociáldemokraták Angela Merkel idején sem szívesen léptek koalícióra a CDU-val, de a Merkelnél határozottan jobboldalibb Merz-cel még kevésbé lelkesen szövetkeznének. Pláne egy olyan választási kampány után, amiben Merz nemcsak kijelentette, hogy az SPD programjának több központi elemét is visszavonná, hanem az AfD-vel is együtt szavazott.
Azonban bármennyi fenntartása is van az SPD-nek, kénytelen lesz koalícióra lépni a CDU-ra. Ugyanis ha nem teszi, Merz nem tud kormányt alakítani, a belpolitikai krízis pedig tovább erősítheti az AfD-t. A szociáldemokraták tárgyalási pozíciója erős, de bármit azért nem kérhetnek a CDU-tól. Éppen ezért valószínűleg a szociálpolitikai követeléseik biztosítására törekednek majd, a bevándorlással kapcsolatban pedig engednek Merznek.
A két pártnak az osztrák példa miatt is érdemes megállapodnia. Bár Ausztriában a szélsőjobboldali FPÖ nyerte a tavaly októberi választást, úgy néz ki, végül a centrumpártok alakítanak kormányt. Elsőre ugyan nem tudtak megegyezni, de miután az FPÖ és a konzervatív ÖVP sem tudott megállapodni, újrakezdték a tárgyalásokat. Az előrehozott választás réme pedig megtette hatását, másodszorra már sikerrel jártak.
Egyelőre kérdés, hogy az SPD oldaláról ki lesz a koalíció erős embere. Olaf Scholz már a választás estéjén bejelentette, hogy sem a tárgyalásokban, sem a leendő kormányban nem vesz részt, így a pozíció megüresedett. Adná magát, hogy a párt legnépszerűbb politikusa, Boris Pistorius védelmi miniszter vállalja magára a szerepet, de kérdéses, hogy Pistorius szeretne-e Merz alkancellárja lenni, kockáztatva a koalíciós harcokkal járó népszerűségvesztést.
Az AfD áttört, és már 2029-re készül
A választás legnagyobb nyertese egyértelműen az AfD. A szélsőjobboldali párt megduplázta 2021-es eredményét, és második erővé vált. Az egykori NDK területén ráadásul tarolt, Berlint és három körzetet leszámítva az összes választókörzetben az AfD egyéni jelöltjei nyertek. Szinte mindenhol 40 százalék feletti eredménnyel, Szászország három körzetében majdnem 50 százalékkal.
Emellett nyugaton is megkerülhetetlenné vált a párt, a leggazdagabb és legnépesebb tartományokban is stabilan 15 százalék feletti eredményeket értek el. Sokáig regionális, keletnémet problémának tartották a párt erősödését, azonban az elmúlt két év már jelezte, amit a mostani eredmény végleg megerősített: az AfD Nyugat-Németországban is áttört.
Alice Weidel AfD-társelnök a választás estéjén azt mondta, a németek a változásra szavaztak, és jobboldali kormányt szeretnének. Mivel Weidel is tudta, hogy a CDU-AfD-koalíciónak nincsen realitása, kijelentése már jövőbeli stratégiájának része volt. Úgy számol, hogy a baloldallal összeálló Merz képtelen lesz kezelni az ország problémáit, így a CDU szavazókat veszít majd. A jobboldali választók pedig az AfD-hez vándorolnak.