Unk – egy nem hivatalos magyar fizető- vagy inkább elszámolóeszköz, amit nem befolyásol az infláció. Az unkot kizárólag a Gerecse lábánál elterülő, önellátásra és természetes életmódra berendezkedett közösség nagyjából 17 hektáros területén lehet felhasználni, ahol néhány óra munkáért cserébe akár egy nagy csupor mézet vagy szörpöt is kaphatunk a területen álló fa kisboltban. A sajátos rendszer alapján működő Farmunk lakói nincsenek sokan, de annál összetartóbbak, együtt építik ezt a civilizációtól kissé félreeső világot és a saját közösségüket. A terület viszont csak annyira rejtett, hogy aki nagyon akarja, meg tudja találni őket. Nekünk sikerült.
Szabadság egy budai lakásért
A nagyjából Tatabánya és Tata között fekvő területre bárki betérhet, Vértesszőlősön még jelzik is az irányt, ott a kerítés, ahol véget ér a rázós földút. Bár a kapunál picit el kell időzni, mert azért időbe telik, míg valaki átér a terület egyik végéből a másikba, hogy beengedjen minket.
Elsőre annyit tudtunk megállapítani, hogy itt ugyanolyan iszonyatos hideg van, mint az ország bármely pontján, ha nem hidegebb. Bár ez a Farmunk egyik megálmodóján és tulaján cseppet sem látszott, ő pont úgy érezte magát, mint mi, amikor még a meleg autóban ültünk.
A fűtés csak luxus, olyan extra mint a szauna. Hasznos, de nem létszükséglet
– fogad minket Pálos Márk, majd elsorol még néhány praktikát, a jégeralsón át egészen a felmelegített és pokrócba csomagolt kőig, ami állítólag 20 órán át úgy fűt az ágyban mint egy hősugárzó. Mivel ezekből csak a farmer volt nálunk, kénytelenek voltunk lemozogni a hideget.
Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
Márk már megszokta: amikor picivel több mint tíz évvel ezelőtt ideköltözött, három évig tulajdonképpen így élt, mindössze egy sátra volt télen-nyáron. Kisebb etapokban korábban is, mielőtt letelepedtek volna itt, rendszeresen vadkempingeztek az ország különböző pontjain, miközben lassan körvonalazódott a jövőbeni saját kis világuk koncepciója. Végül Alsóörsön találtak egy olyan helyet, ahol huzamosabb ideig tartózkodhattak. Kezdetben egy-két napokra mentek oda, ami később egy-két hetekre, majd hónapokra duzzadt.
„Az utolsó évben már azon kaptam magam, hogy tavasztól őszig kint voltam az erdőben, ki se jöttem hónapokig. Ez az az időszak volt, amikor nem volt nagyon pénzem, de mégis megvolt mindenem, ami kellett. Mindig jöttek barátok vagy azok, akik csak hallottak rólunk, és hoztak magukkal minden jót, amit aztán megosztottunk egymás között. Egyfajta kölcsönösség volt, én adtam a területet, rendben tartottam a tábort, ők pedig megosztották velem az ételeket. Ekkor jöttem rá, hogy ez egy működő koncepció.
Ha van elég természetes tér és közösség, akkor a létszükségletet előteremteni nem olyan nagy feladat.
Alsóörsön nem maradhattak tartósan, ezért kerestek egy állandó helyet. Márk beáldozta a budai lakását, és barátjával, Istivel vette meg a 17 hektáros területet.
Varga Jennifer / 24.hu
Non-stop vadkemping
Eleinte teljesen közművektől és infrastruktúrától mentesen éltek. Idővel sikerült annyi napelemet beszerezniük, hogy ma már bőven ellátják magukat árammal, „rajta vannak az Eon-on” is, csatorna híján pedig környezetbarát komposzt vécét használnak. Van két tó a területen, a vizet is általában ezekből veszik, amit aztán átengednek a vízszűrőn, így az emberi fogyasztásra is alkalmas lesz. Ezen kívül gyűjtik az esővizet, van egy feltörő hidegvíz-forrás.
Igazából több vízvételi lehetőségünk van, mint egy lakásban vagy házban lenne. Lehet, hogy távolról úgy tűnik, hogy elvágtuk magunkat a külvilágtól, de ez igazából olyan, mint egy nagy kertes ház, csak éppen 17 hektáros a kert
– mondja Márk.
Annyiban messzinek tűnik a külvilág, hogy a zaja egyáltalán nem ér el idáig, de fordítva ez nem mindig volt így. A Farmunkon eleinte zenei fesztiválokat is tartottak, a dübörgő basszusok viszont már elhallatszottak a néhány kilométerre fekvő Tatáig is, így kénytelenek voltak felhagyni ezzel, és inkább az olyan családiasabb programoknak adtak teret, mint vadkempingezés és a táborok.
Azért elég keményen oda pörköltünk a környék lakóinak, minden második héten fesztivál volt
– idézi fel Márk, hozzátéve, ma azért már ismerik őket, elfogadott részei lettek a helyi közösségnek. Előfordult, hogy a polgármesterrel közösen megtisztították a helyi erdőket a szemétlerakóktól, amiben segített a falu közössége is, mindezt pedig helyi cégek támogatták. Látogatásunk alatt szinte teljesen üres és csendes volt a terület, az idillt csak a távolban néha felsíró fűrész hangja törte meg.
Márk körbevezetett minket.
The post „A leggazdagabb ember vagyok a legkevesebb pénzzel” first appeared on 24.hu.