Szűkszavú, sablonpanelekre építő reggeli eligazítást tartott ma reggel a Kossuth rádióban Orbán Viktor, a miniszterelnök a nagy mondásokat már láthatóan a holnapi évértékelőre tartogatta, de azért így sem maradtunk izgalmak nélkül.
Az első rögtön a felvezetésnél érte az óvatlan hallgatókat. A riporter a magyar gazdasággal kezdte, illetve azzal, hogy milyen külső tényezők befolyásolhatják a magyar gazdaság szárnyalását, amire Orbán kissé kioktatóan közölte vele, hogy szívesen beszél ő külső tényezőkről, de ezt „rossz iskolának” tartja.
Mint megtudtuk, ő abban nőtt fel, hogy ha valami nehézség van, akkor az ország vezetői (előbb a komcsik, aztán a szocialista kormányok) kívülre mutogatnak, miközben „sosem az a kérdés, hogy kívülről mi jön, hanem hogy mi idehaza mit akarunk csinálni”.
A kívülre mutogatás Orbán szerint nem az ő „ösztönvilága”, amit meglepődve hallgathatott bárki, aki az elmúlt 1-2-3 évben a miniszterelnöktől és kormányától megszámlálhatatlan alkalommal hallgatta végig, hogy a háborús helyzet okozza idehaza még az inflációt is, és Brüsszel ármánykodása miatt vesztünk súlyos pénzeket, aminek hatására a gazdaság az utóbbi években… khm, hát, kevésbé volt izmos.
Mindegy is, azért ha már a riporter feltette a kérdést, Orbán beszélt egy szűk fél órát még ösztönvilága tiltakozása ellenére is ezekről a külső tényezőkről, és csak néha szakította meg az eszmefuttatást a hazai tényezők megemlítésével.
Rögvest kiemelte, hogy az idei évben a magyar kormány a „békére vett föl lapot”, azaz abban bíztak, hogy Trump győzelmével eljön a béke, és ez a béke hoz majd gazdasági fellendülést, ezért is álltak elő egy békeköltségvetéssel, amit ezek szerint minimum részben a külső tényezőkre alapoztak, de ne vesszünk el a részletekben. A lényeg, hogy Trump nyert.
„Nem azt mondom, hogy szerencsénk van, hanem jól láttuk a folyamatokat” – szerénykedett a miniszterelnök.
Mint kiderült – csak hogy maradjunk a külső tényezőknél -, a magyar gazdaság 6,5-7 milliárd eurót bukik el a háborún, ami, ha béke lesz, megmarad nekünk, ettől várunk egy „nagy lökést”.
Nagyszerű évünket garantálja még a 21 pontos gazdasági akcióterv és a gazdasági semlegesség elve is – említette meg a miniszterelnök, de aztán gyorsan visszatért a külső hatásokra, nevezetesen Brüsszelre.
Brüsszeltől a miniszterelnök nem vár semmi olyat, ami pozitív hatással lenne a magyar gazdaságra.
A riporter ezen a ponton kicsit forszírozta a hazai intézkedéseket, illetve arra volt kíváncsi, hogy ezek belengetése milyen hatással lehet a magyar családok közhangulatára.
„Magyarok vagyunk, óvatos duhajok, erőseket mondunk, de óvatosan cselekszünk. Vannak nagy tervek, de lassan mozdul a kezünk” – magyarázta Orbán a családok közhangulatát, kiemelve, hogy a háziasszonyok pontosan tudják, mikor lehet költeni, ezért ő inkább meghagyja nekik ennek az eldöntését, nem szereti megmondani, hogy ki mikor költse a pénzét.
Persze azt azért hozzátette, hogy a túlzott óvatosság lelassítja a gazdaságot, de a kormány maximum ajánlatokat tehet, vannak is szándékaik erre nézve, aztán hogy ebben a magyar emberek részt vesznek-e, „az az ő döntésük, ez határozza meg, milyen lesz a gazdaság”.
A miniszterelnök e tekintetben azért optimista, szerinte tavaly mindenki nagyon óvatos volt, az idei évben viszont van egy kis kiengedés.
„A kormánynak meg szállítania kell az eredményeket. De ez nem 1-2 nap.”
Meg is említette rögvest, hogy éppen rengeteg pénz került a magyar családokhoz, amit ők úgy hívnak, hogy kamateső (zajlik ugyebár az inflációkövető lakossági állampapírok kamatfizetése, amit a kormány úgy tálal, mintha kiosztana valamiféle pénzt, miközben az emberek igazából csak megkapják a kamatait annak, amit befektettek állampapírba), szóval Orbán szerint „ezzel a pénzzel lesz valami”, illetve „az a fontos, hogy kerüljön be a gazdaságba”, mert „ilyen összeg, ha kiszabadul, az gyakorol jótékony hatást a gazdaságra.”
És lesz még egy környi ebből a kamatesőből, figyelmeztetett mindenkit a miniszterelnök.
A kis kitérő után viszont visszatértünk a külpolitikai folyamatokhoz, a riporter arra volt kíváncsi, hogyan csapódhat le a most induló politikai szezonban az, amiről a miniszterelnök a kihelyezett frakcióülésen beszélt, miszerint mostantól „ellenszél helyett hátszélben fognak politizálni”.
Orbán ezt elég rövidre zárta, mondván:
„Ezt holnap szeretném elmondani.”
Annyit azért elárult, hogy nagyban gondolkodnak és nagy terveik vannak.
És mit lesz így a szuverenitásvédelemmel és az egyéb intézkedések védelmével? – próbált meg némileg sután átkötni a következő kötelező témára a riporter.
És ezen a ponton Orbán elővette a szokásos panelüzeneteket. Felsorolta, mely 4 csatát vívják éppen Brüsszellel (migrációs, gyermekvédelmi, nyugdíjvédelmi, rezsivédelmi, ha valakinek nem lenne meg kapásból), de bővebben már nem fejtette ki, mert „ezekről is lesz szó holnap”.
Muszáj volt azonban némi szót ejteni a USAID-botrányról is, ami Orbán szerint annyit tesz: „Washington borította a bilit”, és „vastagon benne vagyunk mi is, dőlt ide a pénz”, magukat civilnek nevező szervezetekhez, médiavilághoz, újságírókhoz.
Szerinte a tavasz legfontosabb feladata, hogy felmérjék ennek a mélységét, és aztán védelmi mechanizmusokat dolgozzanak ki.
Azt ígérte, holnap hoz majd néhány „megdöbbentő és nevetséges” hazai példát, addig meg csak azt emelte ki, hogy hollywoodi mozisztárokat pénzeltek a USAID-en keresztül azért, hogy elmenjenek Kijevbe, és támogassák az orosz-ukrán háborút.
Mivel Orbán szerint „nekünk magyaroknak is jutott a befolyásolásból bőségesen”, a riporter arra is kíváncsi lett, számít-e a miniszterelnök politikai ellenállásra az ügy feltárásában.
„Semmilyen ellenállásra nem számítok, csak a parlamenti többségen múlik, hogy mennyire eltökélt” – vágta rá Orbán.
A külső tényezőkre mutogatást nem szívlelő miniszterelnök ezután kifejtette, hogy szerinte „azt kell csinálnunk, amit Amerikában csinálnak”, „nem kell a meleg vizet feltalálni”, mert „megvan a szamárvezető, hogy hogy védekezik egy patrióta ország a külvilág beavatkozása ellen. Ezt át kell ültetni.”
Ezen a ponton esett még szó arról, hogy 63 NGO írt nyílt levelet, amiben felvetették, hogy brüsszeli intézmények pótolják a kieső USAID-támogatásokat (ha esetleg valaki lemaradt volna róla, a Magyar Nemzet így tálalta a témát), erre Orbán már csak annyit tudott mondani:
„Az arcátlanságnak nincs határa.”
Szerinte ebben az esetben politikai korrupcióról beszélünk, ráadásul Brüsszelnek nincs pénze, „azoktól szedik be a pénzt, akik ellen ezek a szervezetek fel akarnak lépni”, ami már igazán „mindennek a teteje”.
„Ha nem küzdünk, a végén a guruló dollárokat kiváltják a guruló eurók” – mondta a miniszterelnök, de egyből meg is nyugtatta hallgatóit, miszerint „ezt meg fogjuk akadályozni”.
Méghozzá úgy, hogy „a védekezési mechanizmusokat, amiket átveszünk az amerikaiaktól, Brüsszellel szemben is használjuk majd”.
Az általában egyébként 30 perces interjú most valamiért 4 perccel rövidebb volt, reméljük, a holnapi évértékelővel a miniszterelnök kárpótolja csalódott hallgatóit, a mai felvezetés alapján többek közt „megdöbbentő és nevetséges” dolgokra számíthatunk.