„Noha bárki, akinek van szeme, láthatta, hogy efelé haladunk, Donald Trump legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati liberális demokrácia és az autoriter hatalmak közötti globális harc kellős közepén vagyunk, és ebben a harcban az Egyesült Államok éppen oldalt váltott, és csatlakozott az autoriter táborhoz” – ezzel a felütéssel kezdi csütörtökön megjelent elemzését Francis Fukuyama a Trump-féle világrendváltásról.
A liberális demokráciák egyik legismertebb politikai filozófusa, akinek hidegháború utáni prognózisát a Nyugat győzelméről és a történelem végéről szívesen idézik illiberális ellenfelei is, mint ami mára látványosan megbukott (a kicsavart Fukuyama nagyszerű alapanyag szalmabáb-érvelésre is, könnyű beleláttatni tézisébe a Nyugat önhittségét és globalista hatalmi igényeit), hihetetlennek és elképesztőnek minősíti Trump szavait: az amerikai elnök jelenleg ott tart, hogy Ukrajna kezdte a háborút azzal, hogy nem hódolt be preventíve az orosz területi igényeknek, Ukrajna diktatúra, és bűnös, amiért ellenáll az orosz agressziónak.
Fukuyama szerint ezek valószínűleg nem az amerikai elnök saját agyszüleményei, hanem Putyintól származnak, akinek Trump mindig is csodálója volt. Az elemző szerint, aki egyébként, mint írja is, 2013 óta Ukrajna aktív támogatója, a szaúd-arábiai tárgyalásokon az amerikaiak már előzetesen lemondtak két olyan pontról, amik fontos kártyák lehettek volna az alkufolyamatban: egyrészt rögtön jelezték, hogy elfogadják az eddigi orosz területi nyereségeket, másrészt azt is kijelentették, hogy nem lesz ukrán NATO-csatlakozás – miközben az oroszok semmit sem adtak még cserébe.
Ukrajna ugyan egy fiatal, törékeny és messze nem tökéletes demokrácia, jegyzi meg, de ott szabadon lehetett kritizálni az elnököt, és le lehetett váltani a hatalmat – szemben Oroszországgal, ami mára ismét totalitárius diktatúra lett.
Egy amerikai-orosz egyezségen alapuló tűzszünet nem hozhat Fukuyama szerint tartós békét:
„Az oroszok újra felfegyverkeznek és újraindítják a háborút, amint ismét felszerelték magukat. Nincs okuk a tűzszüneti vonalak tiszteletben tartására, a megfelelő időben vissza akarják majd szerezni Ukrajnát”
– írja.
Fukuyama szerint a Kreml eközben újabb fenyegetésekkel fogja támadni Grúziát, Moldovát, a balti államokat és Lengyelországot is. Az Egyesült Államoknak pedig ehhez formálisan nem is kell kilépnie a NATO-ból, hiszen Trump már egyértelművé tette, hogy nem akarja tiszteletben tartani a katonai szövetség kölcsönös védelemre vonatkozó 5. cikkét.
Fukuyama abban sem hisz, hogy az amerikai pálfordulást az magyarázná, hogy Washington a Távol-Keletre akar koncentrálni. Ha Kína blokád alá vonná vagy invázióval fenyegetné Tajvant, Trump ugyanúgy tárgyalni kezdene Hszi Csin-pinggel, mint most Putyinnal, gyakorlatilag átadná Kínának az irányítást a sziget felett, majd azzal dicsekedne, hogy elkerülte a háborút – spekulál az elemző.
Az Egyesült Államok Fukuyama szerint Donald Trump alatt nem az izolacionizmust választja, hanem
„aktívan csatlakozik a tekintélyelvű táborhoz, támogatja a világ jobboldali autoriterjeit Vlagyimir Putyintól Orbán Viktoron és (a salvadori) Nayib Bukelén át Narendra Modiig.”
Azt írja, az éppen beszántás előtt álló National Endowment for Democracy (kritikusai, köztük a magyar kormány ezt az amerikai demokráciaexport és külföldi beavatkozások szerveként támadják) valószínűleg Nemzeti Diktatúra Alapítvány néven születik majd újjá Trump alatt.
„Hogy mondhatnánk azt Oroszországnak és Kínának, hogy ne folytassák hódításaikat, amikor éppen Panamát és Grönlandot próbáljuk elfoglalni? Ezek a külpolitikai lépések teljesen konzisztensek a Trump-kormányzat jogállamiság elleni támadásaival odahaza, a végrehajtó hatalom megerősítésével, valamint a fékek és ellensúlyok gyengítésével minden lehetséges ponton.
Ne mondják nekem, hogy az amerikaiak tavaly novemberben egy ilyen világra vagy egy ilyen országra szavaztak. Nem figyeltek oda, és most fel kell készülniük rá, hogy saját országuk és világuk a felismerhetetlenségig megváltozik”
– zárja gyorsértékelését Fukuyama.